A spanyol Alberto Contador, az elmúlt évtized egyik legsikeresebb kerékpárversenyzője pénteken a Tour de Hongrie (TdH) díszvendége volt. A mindhárom nagy háromhetes körversenyen győzni tudó bringás tavaly, a Vuelta a España után hagyta abba a profi sportot, Ceglédre is már új szerepkörben érkezett, a TdH-n induló Polartec-Kométa egyik csapatvezetője. Contador a pénteki szakasz előtt tartott sajtótájékoztatót, majd adott interjút az Indexnek.

Nagyjából egy éve vonult vissza. Maradt hiányérzete, maradt még tölténye a tárban? (Contador beceneve Pistolero – a szerk.)

Nagyon jó fizikai állapotban vagyok most is, jól érzem magam, de nincs semmi hiányérzetem a karrieremmel kapcsolatban, nincs rossz érzésem. Mindig is azt gondoltam, hogy a csúcson kell abbahagyni, amikor még kiteljesedett állapotban vagy. Nálam is eljött ez az idő.

Mind a három Grand Tourt, a Tour de France-t, a Giro d’Italiát és a Vuelta a Españát is megnyerte. Mit gondol, mi az igazi különbség közöttük?

A Tour de France hoz a legnehezebb szerepbe, a Giróhoz és a Vueltához képest sokkal nagyobb a feszültség, mindig maximális felkészülést és figyelmet igényel. Azért voltak olyan háromheteseim, amit tudtam élvezni is, kevesebb volt a stressz, de egyik Tour sem volt ilyen, ez csak a Vueltán és a Girón fordult elő.

Gyerekkorában az olaszok hegyi menője, Marco Pantani volt a példaképe. Mit szól ahhoz, hogy most Alberto Contadorok akarnak lenni a gyerekek?

El sem tudtam képzelni, hogy valaha eddig eljutok. Pantani volt egyébként a régi versenyzők közül az, akivel szívesen megküzdöttem volna.

Van olyan szakaszgyőzelme, amit kiemelne a többi közül?

Sosem volt kedvencem, a versenyzés mindig arról szól, hogyan tud a kerékpáros idomulni az éppen adott pályához, hogyan oldja meg a feladatát, ezért nem emelnék ki egyet sem. Rengeteg verseny van. Amin ott vagy, azt mindig szeretnéd megnyerni, így olyan szakaszt vagy versenyt sem tudnék mondani, aminek az első helyére különösen vágytam volna, de aztán nem jött össze.

A karrierje során ön is megpróbálta ugyanabban az évben megnyerni a Tour de France-ot és a Giro d’Italiát, de sikertelen volt. Az elmúlt húsz évben ez másnak sem jött össze. Mit gondol, sikerülhet ez valakinek a következő években?

Biztos vagyok benne, hogy valaki megcsinálja. Amikor én próbálkoztam ezzel, akkor lehet, hogy a csapatom sem volt igazán felkészült, én is huszonéves voltam legelőször, még nem volt meg a kellő tapasztalatom.

A duplázáshoz olyan kerékpáros kell, aki képes a Tour de France-győzelemre, ez az elsődleges feltétel. Az ahhoz szükséges teljesítménnyel viszont nagyon kevés bringás rendelkezik. Most Tom Dumoulin, Chris Froome vagy Nairo Quintana lehet képes erre.

Arról is ismertté vált, hogy sokszor a céltól távol is megindította a támadásait, nem hagyta az utolsó kilométerekre a döntést. Ezek az akciók ösztönszerűek vagy előre eltervezettek voltak inkább?

A biciklin agresszív voltam. Minden abból eredt, hogy nyerni akartam. Ha nyerni akarsz, ahhoz viszont meg kell törnöd a megszokott menetet.

Ebben elég sok rizikó is van, de az ilyen akcióknál rengeteg érzelem is felszabadul, és azt is akarod, hogy a nézők lássanak is valamit. Egy-egy ilyen támadásnak tehát elég sok összetevője van. Sajnálatos módon a modern kerékpárban erre egyre kevesebb példa van, pedig a szurkolóknak ez nagy élményeket adott.

A Polartec-Kométával van jelen a magyar körversenyen. Mi a céljuk? Csak fiatal tehetségeket akarnak kinevelni, vagy a World Tourba, a világ legjobb húsz csapata közé is belépnének?

Növekedni akarunk, szintet lépni, de mindenféle nyomás és stressz nélkül. A kerékpárosainkkal edzőtáborokban és egy-egy versenyen találkozom, ott próbálok átadni valamit a tapasztalataimból.

A profi sporttal felhagyott, de milyen gyakran ül fel még a kerékpárjára?

Háromszor egy héten mindenképpen tekerek. Az az igazság, hogy ez egy nagyon egészséges sport, jót tesz a testeddel, és az edzések után nagyon jól érzed magad.

Itt vagyunk a Ceglédi Múzeumban, ahol megnézte a kerékpártörténeti kiállítást. Önnek is nagy gyűjteménye van. Honnan származnak a bringái?

Mind az én kerékpárom. Természetesen nem tudtam megtartani mindet, amivel hajtottam, mert az rengeteg lett volna. Most körülbelül 45 darabos a kollekcióm, a benne levő kerékpárok mindegyikéhez fűz valamilyen élmény.