Alejandro Valverde nyert az országúti kerékpáros világbajnokság mezőnyversenyében Innsbruckban. A 38 éves spanyol 15 évvel ezelőtt szerezte első vb-érmét, azután még ötöt nyert, de egyik sem volt arany. 

A végső győzelemre esélyes országok kényelmesen kezdték a világbajnokságot, egy tízfős csoport 18 perces előnyt hozott össze nyolcvan kilométer alatt, és ezután eltelt még vagy negyven kilométer, mire szervezett üldözés kezdődött az úgynevezett Olimpiai körön. A bevezető szakasz után ezt hétszer teljesítették a bringások, az Iglsre vezető nyolc kilométer hosszú emelkedő volt a kör nehéz része. A 258,5 kilométer alatt 4670 méter szintkülönbséget kellett mászni, az utolsó kilométerekre került a legdurvább, Pokolként emlegetett emelkedő.

160 kilométernyi versenyzés után kezdődött el az igazi szelekció, az Iglsen egyre többen szakadtak le, a világbajnoki címvédő Peter Sagan sem bírta már az osztrákok és britek által vitt tempót. Ezután jöttek előre az erős kerékpáros nemzetek, a spanyolok, olaszok és franciák. Sagan aztán fel is adta a versenyt a kör végén. Majd a kolumbiaiak egyik hegyi menője Miguel Angel López is kiszállt. 

A szlovénok favoritja, Primoz Roglic is nehéz helyzetbe került, a céltól 60 kilométerre bukott, sok időt veszített azzal, míg a tartalék kerékpárjára várt. A mostani vb-n tilos volt a rádióhasználat, így arra sem számíthatott, hogy a csapatvezető utasítására megvárják a szlovénok. Bő tíz kilométer alatt aztán sikerült felzárkóznia. 

Az utolsó 50 kilométerre a szökevénycsoport létszáma is megcsappant, csak ketten, Asgreen és Laengen maradt elöl, öt perccel mentek a főmezőny előtt.

Az olimpiai bajnok Greg Van Avermaet nem akart a végéig várni, betámadta a többi favoritot, az olasz Damiano Caruso és a spanyol Omar Fraile ment vele. Nagyjából fél percet össze is hoztak, de ezután indult be igazán a verseny. A hosszú emelkedőn az olaszok kezdtek tempót menni, sorra szakadtak le a nagy nevek, a Vuelta-győztes Simon Yates és 2014-es világbajnok Michal Kwiatkowski is elfogyott. 

Az utolsó 30 kilométerre nagyjából már csak az indulók harmada, 60-65 bringás maradt a főmezőnyben, Asgreen és Laengen még bő két perccel ment vezetett ekkor. Az Igls emelkedőjén megint az olaszok álltak előre tempót menni, újra kiszakadtak páran a sorból, majd a holland Steven Kruijswijk robbantása szórta szét még jobban a bolyt. A favoritnak tartott Vincenzo Nibalinak is sok volt ez. 

Huszonkét kilométerre a céltól megfogták a két szökevényt, de maradt a lüktető iram, a hollandok nem álltak le az akciózással. Az Igls tetején a dán Michael Valgren lépett meg, a lejtmenetben is nagyot ment, fél perc előnyt harcolt ki az utolsó 12 kilométerre, de még csak ezután jött a vb brutális emelkedője, a Pokolnak nevezett 2,8 kilométeres szakasz, amelyiken 28 százalékos (!) meredekségű rész is volt. 

Valgren elég nyugodtan tempózott az emelkedő elején, de az úgy harmincfős főmezőny pillanatok alatt szétszakadt, hatan maradtak az üldözők. Három francia, Julian Alaphilippe, Romain Bardet, Rudy Molard, a spanyol Alejandro Valverde, az olasz Gianni Moscon és a kanadai Michael Woods. Sikerült is megfogniuk Valgrent.

A legkeményebb részen már csak négyen maradtak, Valverde, Woods, Moscon és Bardet. Mögöttük az időfutam ezüstje miatt csalódott Tom Dumoulin próbált halszálkázva felzárkózni. Moscon akciózni próbált, de aztán pont ő szakadt le. 

Bardet a csúcs előtt még betámadta Woodsot és Valverdét, de gyorsan szerelték a franciát, így együtt kezdték meg az öt kilométeres lejtmenetet, ami után még két kilométer sík jött a célig. 

Dumuolin nagyszerű lejtmenetet produkált, és a síkon fel is zárkózott az elöl lévő hármashoz másfél kilométerre a céltól. A döntés így az utolsó kilométerre maradt, jöhetett a taktikázás. Valverde maradt legelöl, ami hajrában a legrosszabb pozíció, nincs szélárnyék, és inkább csak érezni, mint látni lehet, mit csinálnak az ellenfelek. Próbálta átadni a vezető helyet, de végül neki kellett indítania a sprintet. A spanyol a mezőny egyik legidősebbje, nem sokan bringáznak 38 évesen profi szinten, de még mindig ő volt a leggyorsabb a négyfős csoportból, egy kerékpárhosszal nyerte a vb-t. A második Bardet, a harmadik Woods lett, Dumoulin maradt a negyedik. 

Valverde hetedik vb-érmét szerezte, először 2003-ban állt dobogóra, a kanadai Hamiltonban lett ezüstérmes. 2005-ben Madridban szerzett még egy ezüstöt, majd még négy bronzot gyűjtött a vb-ken (2006, 2012, 2013, 2014). Sokszor volt tehát közel a legnagyobb sikerhez az egynaposokon és három heteseken is kiváló spanyol, így szinte már járt neki, hogy megkoronázza egy világbajnoki címmel pályafutását. Még sok győzelem várható tőle, 2020-ig tervez.