Peák Barnabás bő két hónapig a világ jelenleg legeredményesebb profi kerékpáros csapatánál, a Quick-Step Floorsnál tekert. A 19 éves bringás nagy karrier előtt áll, jó esélye van rá, hogy a következő években leigazolja egy World Tour-csapat, és akkor hétről hétre láthatjuk a Eurosporton, mint egykor Bodrogi Lászlót, valamelyik legendás versenyen, tavaszi klasszikusokon vagy pár év múlva egy háromhetesen.

Peák a nyáron kapott ideiglenes szerződést a szezonban 73 győzelmével rekordot felállító Quick-Steptől, majd október elejéig hat versenyen indult a belga csapat színeiben. Ezek közül négy olyan egynaposon, úgynevezett kiemelt kategóriájú (HC) versenyen, ahol a profi mezőny világsztárjai tekernek. Például Peák egyik átmeneti csapattársa az egyik legjobb sprinter, Fernando Gaviria, de hosszan lehetne sorolni még azokat a neveket, amelyek meghatározóak a mai mezőnyben. A fiatal tehetség legutolsó versenyén, a Gran Piemontén gurította a legnagyobbat, segítő feladatokat ellátva is a kilencedik lett az eső áztatta 191 kilométeren.

„Egy kicsit őrültnek kell lenni, hogy az ember szeresse ezt csinálni. Az elejétől kezdve esett, az ötödik percben beázott a cipőm, fáztam, fújt a szél, nem tudtam közben öltözködni, de mégis élveztem. A körülmények kedveztek nekem, szeretem az ilyen, minél rosszabb, annál jobb típusú versenyt. A versenyzők egy része ilyenkor azt mondja, nincs ehhez kedvem, leszakadnak, vagy beszállnak a kocsiba a frissítő zónában, ez kicsit meg is könnyítette a dolgomat. Ha az UCI-pontokat nézzük, ez a kilencedik hely egy 1.2-es győzelemnek (két fokkal alacsonyabb kategóriájú verseny) felel meg, de itt sokkal erősebb mezőny volt, mint egy kontinentális versenyen. 11 World Tour-csapat indult, olyanok, mint a Bora-Hansgrohe, a Lotto-Soudal vagy a Bahrain-Merida. A Quick-Stepnél elvárás a győzelem, de nem annyira rólam beszéltek, hanem arról, hogy Florian Senechal második lett.”

A Quick-Step azért megemlékezett Peákról, dicsérték a Twitterükön is, hogy ott maradt az élen.

Tudtam, hogy ezt a kilencedik helyet meg kell ragadni. Sokszor volt idén, hogy peches voltam, vagy nem voltam csúcsformában, nagy megkönnyebbülés volt, hogy végre egyszer minden összejött. Az utolsó 500 méterig meg sem fordult a fejemben, hogy jó eredményt érhetek el. Csak azt akartam, hogy a csapatnál is lássák, erős vagyok, odateszem magam, megcsinálom, amit kérnek.

Peák szerint több összetevője is volt annak, hogy a top 10-ért mehetett, bukások és a hideg idő miatt nem maradt már elöl más csapattársa, meg az is előnyére vált, hogy jó a kanyarvételi technikája, ami a csúszós aszfalton még fontosabb lett. Az ívekben tudott némi előnyt szerezni a végén is.

A Gran Piemonte a szezon utolsó nagy versenyeinek egyike volt, két héttel a világbajnokság után, így a formaidőzítés sem magától értetődő rá. Peák a vb-n az U23-asok között időfutamon és mezőnyben is indult, előbbin 33., utóbbin 31. lett. A vb után a Münsterland Girón már versenyzett, ott is közel volt az élmezőnyhöz, 32.-nek jött be. Azt a helyezést kicsit csalódásként élte meg, jó formában érezte magát, de sokat kellett dolgoznia Gaviriáért – akivel egy szobában is lakott – egy oldalszeles szakaszon, így nem tudott a mezőny legelején maradni. Ezután már inkább a 2019-es szezonban gondolkodott, lazán edzett, de pont az így jött frissességet használhatta ki az olasz versenyen.

Peák augusztus 1-jétől kapott ideiglenes státuszt, de már 2017-ben kapcsolatba került a Quick-Steppel. Tavaly még a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség svájci központjában edzett, amikor spanyol edzője révén a Quick-Step egyik ügynökével tárgyalhatott. Peák Belgiumba utazott, ahol terheléses teszteket végeztek el vele. Eléggé meggyőző eredményeket produkált, így később egy téli edzőtáborba is meghívták.

„Nagyon jó formában voltam, pár edzésen meg lehetett mutatni, hogy erős vagyok. Sprintelgettünk, gyakoroltuk a felvezetést, jól teljesítettem. A klasszikus sprintereken kívül, mint Gaviria, Hodeg vagy Jakobsen, mindenkit lesprinteltem. A felvezetésekben is jókat mentem, minden gyakorlat után mondogatták a versenyzők és az edzők is, hogy ez nem volt rossz. Reménykedtem benne, hogy gyakornok lehetek egy jó szezon után. A szezonom aztán nem lett igazán sikeres, hiába nyertem magyar bajnokságot mezőnyben és időfutamon is, igaz, az időfutamot, ahol 49 km/h-s átlagot hajtottam, azért ők is megjegyezték, jó ajánlólevél volt. Aztán az egyik nyári edzésen felhívtak, jönnék-e stagiarie-nek (fizetést nem kapó, ideiglenes igazolású bringás). Nem számítottam rá, hülye lettem volna nemet mondani.”

Peák így megismerhette a kerékpározás csúcsát, az igazi profizmust: magasabb szintű felszereléssel versenyezhetett, minden luxussal felszerelt busszal utazhatott, eddig nem ismert frissítőket próbálhatott ki.

A Piemontén olyan koffeinbombát kaptunk, ami fogorvosi érzéstelenítőre hasonlított, a nyelvem zsibbadt tőle. Az íze teljesen átjárta a szám, utána enni meg inni sem akartam, hányni akartam, öklendeztem, de a koffein azért hatott, haladtam, jól éreztem magamat. Ilyen kis apróságok vannak, amik kellenek a teljesítményhez, jó volt ebbe belelátni.

Peák elég gyors karriert futott be a kerékpárban annak ellenére, hogy 2014-ben még az evezés volt a fő sportága. „Nehezen tudtam beilleszkedni, miközben szerettem volna, hogy sikeres legyek és a csapattársaim tiszteljenek, hogy mennyi munkát végzek. Túl ambiciózus voltam, amit nem mindenki nézett jól szemmel. Nem voltam egyszerű eset. Szerettem volna valami más sportágat, főleg a téli ergométeres edzések miatt, mert az elég nagy teher.

Elég gyorsan sikereket ért el a bringában. Az evezésben jó fizikai alapokat szerzett, nagyon jó a keringési rendszere, sokáig alacsonyan tudja tartani a pulzusát, ami minden állóképességi sportágban előny. Peák imád edzeni, de legtöbbször ezt egyedül teszi, mert itthon szűk a mezőny, és más motivációkkal és időbeosztással bírnak a többiek. Csak úgy, kedvtelésből is szívesen teker a barátaival, bár néha ilyenkor is előjön belőle a virtus, és képes magát túlterhelni.

Hogy ez ne következzen be, arra Schipp Attila figyel, ő írja Peák edzésterveit, és találja ki az edzések és a versenyek közbeni pulzustartományokat. Peák elmondta, a munkájáért nem is kér pénzt Schipp, az motiválja, hogy legyen újra World Tour-versenyzője Magyarországnak.

Peáknak 2015-ben volt az első bringás szezonja, magyar bajnok lett korosztályában, aztán a richmondi vb-n is indulhatott. 2017-ben már a felnőttek között is nagy eredményeket ért el, megnyerte a Belgrád–Banja Lukát, második lett a Tour de Hongrie-n, ahol csak két másodperccel kapott ki a győztes kolumbiaitól.

Az még nem teljesen világos, hogy mi lehet Peák specialitása, mert sokoldalú versenyző, jól megy időfutamot, erős a sprintje és a hegyeken is tartja magát, de azt ő is megjegyezte, hogy egyik területen sem ő a legerősebb, mindegyiken sokat kell még dolgoznia. Arra azért számít, hogy néhány kilóval könnyebb lesz, mert a sok edzéstől szálkásodik az izomzata, átformálódik a lába is.

de még nem vagyok elég magas szinten ahhoz, hogy sorra nyerjem a versenyeket, a top 10-es helyezésekhez gyakran hiányzik valami kis plusz. Azért jó, hogy mindenből van bennem kicsi, és semmi sem idegen. Később valószínűleg elkerülhetetlen lesz a specializáció, de nem kell például arra rágörcsölni, hogy majd én hegyi menő leszek, és lefogyok 60 kilóra, aztán annyi erőm sem marad, hogy felálljak.”

Peák jövőre még nem a Quick-Stepben, hanem a SEG Racing Academyban fog tekerni. A holland klub az egyik legerősebb a kontinentális besorolású csapatok között, szinte minden évben adnak a World Tournak is versenyzőt. Peáknak az U23-asokra építő SEG-nél azt mondták, neki is jó esélye van feljebb kerülni. Ő is úgy gondolja, hogy hasznos lehet még egy évet kontinentális szinten versenyeznie, ha sikerülne futamokat nyernie, az jó tárgyalási alap is lehet a későbbiekben egy másik klubnál, látnák, hogy van benne extra. 

A bringás biztosan kapcsolatban marad a Quick-Steppel, a decemberi edzőtáborukba már meg is hívták. Peák bízik benne, hogy meg voltak vele elégedve, és a jövőben még számolnak vele. 

(Borítókép: Varga Jennifer / Index)