Peter Sagan hamarosan rekorder lehet a Tour de France-on hetedik zöld trikójával, de eddig elég eseménydús volt karrierje, amit Az én világom című könyvben foglal össze. A szlovák nem beszél mellé, feltárul egy kevéssé ismert profi világ.

Azzal valószínűleg mindenki egyetért, hogy Peter Sagan a legjobb dolog, ami az országúti kerékpárral történhetett az elmúlt tíz évben. A szlovák kerékpáros egyrészt hihetetlen sikeres, a világbajnokságok, a Tour de France-ok és az egynapos versenyek is róla szólnak, másrészt sajátos humorával, olykor bunkóságba hajló gátlástalanságával rengeteg szórakoztató pillanatot szerez a rajongóknak. A doppingbotrányoktól zajos sportágnak szüksége volt egy ilyen figurára.

Sagan több mint százszor nyert profiként, nagy győzelmeket aratott, és egyedülálló abban, hogy háromszor egymás után nyert világbajnokságot. Az én világom című önéletrajzi könyve is erre is három világbajnoki éve (2015, 2016, 2017) köré épül. De van egy olyan érzésem, hogy az eredeti tervekhez képest utólag bővült ki az írás, kihagyhatatlan lett Sagan 2018-as Párizs–Roubaix-győzelme.

Sagan, ha nem is kronológiailag, de végigmegy élettörténetén. Például azt, hogy került fiatal srácként egy testvéri pofon után egy olasz kerékpárcsapathoz, vagy gyerekként milyen sokat játszott. Szerinte örökmozgóságának köszönhette állóképességének alapjait, úgy véli, ha a szabadban játszik valaki, máris edz.

A szlovák bringás a mezőny belső világához is közelebb visz minket,  szerencsére nyersesége itt is megmarad, felvillant egy-egy képet az általa is tisztelt ellenfelekről, mesél a szabadszájú klubtulajdonosról, Oleg Tinkovról, de elárul egy-két technikai trükköt, húzást, aminek a sikereit is köszönheti: milyen a kanyartechnikája, vagy miért választ hagyományos fékrendszert a Párizs–Roubaix-n. De megosztja vívódásait, rossz döntéseit is, a profizmusa mellett lelki sérülékénysége is kiviláglik.

Aztán persze jönnek az őrült fogadásokról és bulikról szóló sztorik is, Sagan abban sem nagyon középszerű, mindig mindenhol nyerni akar, ha arról van szó, egy Cadillacet is bedob tétként.      

A háromszoros világbajnok elég önkritikus is, elismeri, hogy hol rontotta el a 2016-os olimpiát, és mindig hangsúlyozza, egy versenynek legalább száz története van, ő mindig csak a sajátját tudja elmondani, minden bringás máshogy éli meg ugyanazt. Időnként filozofálni kezd – néhány résznél azért kibukik, hogy inkább szerzőtársa érdeme – , de aztán mindig visszaránt minket a saját világába, a visszatérő: Miért vagy ilyen komoly? - kérdéssel.

Sagan kajánsága és lazasága a szövegen is átjön, lendülete visz magával minket, a könyvnek ugyanakkor nem ártott volna egy szakmai lektor, megbicsaklik időnként a szöveg egy-egy furán fordított szakkifejezésnél, és gyakori, hogy versenyzők neveit is elírták.

A magyar olvasót persze leginkább az érdekelheti, hogy vajon mikor teljesíti be a többször megfogalmazott vágyát, és indul el a Giro d'Italián. 

Peter Sagan: Az én világom
Scolar Kiadó
3999 Ft
Fordította: Vancsó Éva