Tizenkilenc sérültje volt annak a tótvázsonyi balesetnek, amelyet többen a magyar országúti kerékpársport legsúlyosabb tömegbukásának tartanak. A vasárnapi versenyen közel ötvenen estek el, és a 70 kilométer per órás, vagy még ennél is nagyobb sebességnél esélyük sem volt kivédeni a bukást a lejtőn. Összeszedtük, hogy mi vezethetett a bukáshoz, illetve, hogy mit éltek át a mezőnyben tekerők.

Amatőrök és profik indultak együtt

A koronavírus-járvány miatt a többi sportághoz hasonlóan a kerékpár is tetszhalott állapotba került, és hónapokig nem voltak versenyek. Szombaton az igazolt versenyzőknek ugyan rendeztek hegyi bajnokságot, de a tótvázsonyi Gran Gella Giro Kupát lehetett igazi szezonnyitónak nevezni, ez volt az Amatőr Kupa első versenye is.

A háromszoros magyar időfutambajnok Kormos Veronika azt mondta az Indexnek, hogy a szokottnál idegesebb lehetett a mezőny, külföldi versenyek híján mindenki otthon próbál meg kilométereket gyűjteni, neki is a vasárnapi lett volna az első hosszabb versenye.  Bár már a topcsapatoknál is vannak magyar biciklisták, a magyarországi kerékpársport nem tekinthető túl izmosnak. Maroknyi igazi profink van, és nekik nincs túl sok dedikált hazai versenyük, így egy amatőrnek mondott eseményen is gyakran feltűnnek. A nyílt versenyeken ezért nagyon eltérő technikai tudású és fizikumú versenyzők képeznek egy mezőnyt, ami eleve hordoz magában kockázatot. A Gran Gella Giro utolsó futamán is több kategória (férfi, női, elit, U19) indult el együtt. 

Bolyban haladni folytonos figyelmet és jó kerékpárkezelési képességet igényel, a minél jobb szélárnyék érdekében pedig olykor tényleg csak centikre mennek egymástól a biciklisek. Ha valaki ilyen helyzetben hibázik, garantálható a bukás, nem véletlenül hallható gyakran a tapasztalt bringásoktól az a tanács, hogy ne fékezgessünk a bolyban.

A profibbak és az amatőrök közötti különbséget legkönnyebben egy kemény terep vagy sok megtett kilométer tudja kirajzolni.

A rajthoz közeli lejtő problémája: egy fordított pályakör biztonságosabb lett volna

Sík pályán, szélárnyékban még egy gyengébb képességű bringás is elutazik elég sokáig 40 km/h-s tempóval, és egy lejtőn, ahol kevésbé számíthat a fizikum, még könnyebben ott lehet maradni a legjobbakkal. Tótvázsonyban is ezt történt, hiszen 

Az olimpikon és pályakerékpárban Európa-bajnoki második Lovassy Krisztián is megsérült a bukásban. Az M1 Aktuálisnak nyilatkozva azt mondta, hogy csak autós felvezetéssel, vagy a kör megfordításával lehetett volna biztonságosabbá tenni a pályát.

A körpálya másik irányban biztonságosabb lehetett volna, mivel a Pécsely felőli lejtmenet nem olyan meredek. A másik irányba menve aztán az emelkedőkön széthúzódhatott volna a mezőny, míg a lassú rajtos, autós felvezetéssel a lejtő aljáig lehetett volna levinni a bolyt, és csak utána jöhetett volna az éles rajt.

Durrdefekt is történhetett

A bukás lezárt pályán, jó minőségű aszfalton történt, de ezek talán éppen bátoríthatták a résztvevőket a nagyobb sebességre. „Én előre jót nem hallottam a pályáról, annak vonalvezetéséről, kijelöléséről, és felhívták a figyelmet, hogy a lejtő szinte életveszély, mert újra lett aszfaltozva, és 80-90 kilométer per órával is könnyedén lehet menni. Sokan úgy lehettek vele, hogy ez egy verseny, és mindent bele kell adni. Még egy ilyen lejtőn is, ahol a részleges lezárás miatt le lehet vágni a kanyarokban az íveket, és még nagyobb sebességet lehet bevállalni. De amikor az ember nincs felkészülve erre, és soha nem ment ennyivel, akkor nem fogja tudni bevenni a kanyart” – nyilatkozta Lovassy Krisztián.

Lovassy arra is utalt, hogy a rajt előtt a mezőny élére sok gyengébb képességű kerékpáros is besorolt, hátrébb szorítva a jobbakat. Kormos is azt mondta, hogy a szervezők elrontották a rajtprocedúrát: több profit a mezőny végére soroltak be, érezték, hogy ebből baj is lehet. A rajt után hátulról azt hallotta, hogy egy motoros vagy zsűritag azt kiabálta előre: még ne engedjék el a versenyt, mert a mezőny vége még fel sem ért teljesen a rajthoz.

Lovassy is úgy vélte, hogy sok, versenydrukktól is fűtött amatőr nem volt tisztában a képességeivel, és még sosem ment ilyen nagy sebességgel, ezért akár egy későbbi körben is eleshettek volna.

Egyelőre még nem tudni, hogy mi okozta a bukást, de könnyen elképzelhető, hogy egy durrdefekt miatt irányíthatatlanná vált bringa indította be a dominóeffektust. Ezt támasztotta alá Szilasi László, a Tour de Hongrie versenyigazgatója, aki a Gella Kupán amatőrként tekert, és szintén elesett. 

A mezőnyben ülve azt éreztem, hogy odafigyelve mentünk le, nem voltak támadások, csak gyorsan mentünk, leginkább én is egy defektet tudok elképzelni. Többen említettek defekthangot, ez meg is magyarázná az egészet.

Kormos Veronikának sikerült a mezőny elején maradnia, így elkerülte a bukást. Ő több mint 90 kilométer per órás tempóval száguldott lefelé az élbolyban. Azt mondta nekünk, hogy a nyolcszázalékos meredekségű, technikás lejtmenet még a profiknak is különös odafigyelést igényel, hát még a kevésbé tapasztalt versenyzőknek. 

Ezt jelzi, hogy Lovassy, aki az egyik legtapasztaltabb itthoni bringás, sem tudta elkerülni az esést.  „Csak egy csattanást hallottam, és azt láttam, hogy az S-kanyarban csúsznak ki az emberek iszonyat tempóval, szállnak a kerékpárok meg az azokból kitört kerekek, a három-négy felé tört részei. Én az úton maradtam, viszont valakire ráestem, vagyis beleszálltam fejjel. Szinte horzsolások nélkül megúsztam a dolgot, de eltört két ujjam, zúzódott a csuklóm, megütöttem a csípőmet, meghúztam a nyakamat, a combom is kapott egy nagyobb ütést és agyrázkódást is kaptam. És többekhez képest, akiket mentő és mentőhelikopter vitt el, még így is szerencsés voltam. Mert még ilyet, ennyi vérző embert kerékpárversenyen nem láttam.” 

A szurkolók is beszálltak a mentésbe

Szilasi azt mondta, ilyen nagy sebességnél képtelenség megállni féktávolságon belül, ő azzal nyert kis időt, hogy nem közvetlenül sorolt be az előtte lévő mögé, hanem kihagyott némi távolságot, így 80-as tempó helyett 64-65-tel bukott.

Sok versenyt láttam már közelről is, ilyen helyzetekben a profik is kihagynak, mert muszáj a reakcióidőre is gondolni. Ez itt most vészfékezés volt. Biztos vagyok benne, ha a teljes mezőny tárcsaféket használ a hagyományos kantifék helyett, akkor kevesebben esnek el a rövidebb fékút miatt 

– mondta. 

Kormos Veronika úgy érzi, hogy a bukástól a zsűri is sokkot kapott, tétováztak, nem tudták, mit csináljanak hirtelen. Az első mentő 15 perc múlva ért ki, de a sok sérült láttán riasztották a veszprémi mentőket és a balatonfüredi vízimentőket is. Egészségyügyi végzettségű szurkolók és szülők is beszálltak a mentésbe. A bukás miatt 19-en kerültek kórházba, közülük öten súlyosan (három bringást meg is műtöttek) sérültek meg, 14-en könnyebben sérültek, életveszélyes állapotba senki nem került. 

Kormos még egy nappal később is a baleset hatása alatt van, tíz éve versenyez, de ilyen bukást még ő sem látott, isteni szerencsének gondolja, hogy senki sem halt meg, a 2011-es Giro d'Italián lassabb tempónál történt tragédia, amikor Wouter Weylandt halt meg egy bukás után.