A dán és a szlovén klasszis egyaránt kiváló formában tekert az év első felében: Pogacar 11 versenyéből nyolcat megnyert, a 21 versenynapjából 12 végén ünnepelhetett. Két többnapos viadalon diadalmaskodott: az andalúziai körversenyen és a Párizs–Nizzán, utóbbin Vingegaard harmadikként zárt. Kiváló tavaszi menetelését egy bukás zárta le, április 23-án a Liège–Bastogne–Liège-en megsérült a csuklója, így a tervek szerint merevítővel versenyez majd a Touron. Visszatérése remekül sikerült, mivel időfutamban és mezőnyversenyben is szlovén bajnok lett. A Cyclingnews szakportálnak adott nyilatkozata alapján a sérült testrész még nem nyerte vissza teljes mobilitását, ugyanakkor fájdalmai nincsenek a kerékpáron – írj az MTI a felvezetőjében. 

Két évig én védtem a bajnoki címet, ez másfajta nyomás, mint amikor te vagy a kihívó. Idén nincs mit vesztenem, bármi történik is, hiszen sérülésből térek vissza

– fogalmazott Pogacar kiemelve, jó formában van, és egészen más hozzáállással fog versenyezni az elmúlt évhez képest, nyugodt, és nem tesz magára túl nagy nyomást.

Vingegaard négy többnaposon indult, ebből megnyerte a Gran Caminót, a baszk körversenyt és a Critérium du Dauphinét is. Akárcsak Pogacart, őt is erős csapat segíti majd. A magyar bajnok Valter Attila indulása nem szerepelt az előzetes tervek között, ő – a verseny honlapja alapján – a Jumbo-Visma második számú tartalékja, akit akkor nevezhetnek, ha a szombati nyitányig megsérül valaki a keretből.

Az elmúlt évben Vingegaard és Pogacar emlékezetes csatát vívott az elsőségért, és idén is ők a toronymagas favoritok az internetes fogadóirodák szerint: az egyik honlap Pogacar sikerére 2,10-szeres, Vingegaardéra 2,15-szörös pénzt fizet, az utánuk következő legkisebb odds a Giro d'Italia tavalyi bajnoka, az ausztrál Jai Hindley diadala után jár (15-szörös). Egy másik portálnál Vingegaard és Pogacar sárga trikója egyaránt a feltett összeg 2,10-szeresét kínálja nyereményként, itt is Hindley következik a sorban 17-szeres pénzzel. Rajta kívül a dobogóért várhatóan még az ecuadori olimpiai bajnok, Richard Carapaz, a francia David Gaudu, illetve két spanyol, Mikel Landa és Enric Mas lehet harcban. Azt követően az első háromhetesén szerepel majd a 2019-es győztes kolumbiai Egan Bernal, hogy tavaly januárban edzés közben súlyos balesetet szenvedett.

A végső győztesről elsősorban a hegyek dönthetnek, miután csak egy időfutam kapott helyet az útvonalban: a harmadik hét egy 22,4 kilométeres időfutammal kezdődik, ezt követően jön a Courchevelben záruló királyetap, amely ugyan klasszikus hegyi befutót nem, négy nehéz emelkedőt viszont tartalmaz.

A sárga trikóért folyó küzdelmen kívül Mark Cavendish miatt nagy érdeklődés övezi azt a nyolc etapot, amelyeken van esély mezőnyhajrára. A 38 esztendős brit sprinter pályafutása utolsó szezonjában egy év kihagyás után tér vissza a Tourra, amelyen a sportági legenda belga Eddy Merckxszel holtversenyben társrekorder 34 szakaszgyőzelmével. Májusban a Giro római záróetapját megnyerő Cavendish csapata, az Astana Qazaqstan kiemelt célként fogalmazta meg, hogy csúcsdöntéshez segítse a háromhetes körversenyeken összesen 54 etapdiadalt bezsebelő brit kerekest. Nem lesz ugyanakkor könnyű dolga, hiszen olyan kiváló formában lévő riválisokkal kell megküzdenie, mint a belga Jasper Philipsen, illetve a májusi Tour de Hongrie-n egyaránt szakaszt nyert holland Dylan Groenewegen és Fabio Jakobsen.

Utoljára vág neki a Tour de France-nak további két olyan kerékpáros, akik az elmúlt másfél évtizedben meghatározó személyiségei voltak a sportágnak: a francia Thibaut Pinot 2014-ben az összetett harmadik helyén zárt, ezúttal azonban egyéni célja egy szakaszgyőzelem lehet, amely a Girón nem sikerült neki búcsúzásként. A háromszoros világbajnok szlovák Peter Sagan beírta magát a Tour történelmébe: a pontverseny győzteseként hétszer vihette haza a zöld trikót.

A hozzájuk hasonlóan a szakaszsikerekért küzdő bringások, mint például a belga Wout van Aert, a holland Mathieu van der Poel vagy a kétszeres vb-aranyérmes francia Julian Alaphilippe számára ezúttal fontos szempont lehet a verseny teljesítése kapcsán, hogy az – első alkalommal valamennyi szakágat felvonultató – világbajnokságra a szokásos szeptember végi időpont helyett augusztus első felében kerül sor Glasgow-ban: a mezőnyversenyt két héttel azt követően rendezik, hogy a Tour mezőnye július 23-án a hagyományoknak megfelelően a párizsi Champs-Élysées-n befejezi a 3404 kilométer össztávú viadalt.

Eredetileg egy újsághirdetésnek indult

Százhúsz éve, 1903. július 1-jén rajtolt el először a világ legismertebb kerékpáros versenye, a Tour de France. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga: A Tour megrendezésének gondolata különös módon a Dreyfus-ügyre vezethető vissza: a hazaárulással vádolt és ártatlanul meghurcolt zsidó származású francia katonatiszt, Alfred Dreyfus pere a 19. század végén élesen megosztotta a francia társadalmat. A legnagyobb sportnapilap, a Le Vélo Dreyfus mellett állt ki, ami annyira felháborította az újságot hirdetésekkel szponzoráló, de a katonatiszt bűnösségében hívő Jules-Albert de Dion autógyárost, hogy megvonta támogatását, és ellenlapot alapított.

Ő – jobb ötlete nem lévén – többnapos kerékpárverseny megszervezését javasolta, a hangzatos Le Tour de France elnevezéssel. A főszerkesztő Henri Desgrange az ötletet kockázatosnak tartotta, a pénzügyi igazgató azonban látott benne fantáziát, így 1903. január 19-én közzétették a versenyfelhívást.

A kiírás szerint az öt szakaszból álló verseny május 31-én indult volna Párizsból, ahová Lyon, Marseille, Bordeaux és Nantes érintésével július 5-én ért volna vissza.

A versenyt ezután másodszorra is kiírták, de az időtartamot 19 napra csökkentették, a kezdés időpontját július 1-jére tolták, és napi járandóságot ígértek a 20 km/órás átlagsebességnél gyorsabban hajtó versenyzőknek. A nevezési díjat felére, 10 frankra csökkentették, a végső győztesnek 12 ezer, a napi szakaszokat megnyerőknek háromezer frankot ígértek. (Egy munkás akkoriban évente kétezer frankot keresett.) A felhívásra így már nyolcvanan jelentkeztek, köztük egyaránt voltak hivatásos versenyzők, amatőrök, munkanélküliek és a kalandot keresők.

Az első Tour de France 1903. július 1-jén délután 3 óra 16 perckor rajtolt el a Párizs-közeli Montgeronból – a hír egyébként nem szerepelt a szervező L'Auto aznapi címoldalán. A hat szakaszból álló, 2428 kilométer hosszú útvonal Lyon, Marseille, Toulouse, Bordeaux és Nantes érintésével a Párizshoz közeli Ville d'Avray-nál ért véget.

A rajthoz álló 60 kerékpárosból 21-et értékeltek az összetettben, ugyanis aki feladott egy szakaszt, elindulhatott a következőn, de az összetett versenyből kiesett. A győzelmet Maurice Garin szerezte meg 25,68 km/órás átlagsebességgel, 94 óra 33 perc 14 másodperces idővel. Garin 2 óra 49 perccel előzte meg a második helyezettet, azóta is ez a legnagyobb időkülönbséggel megnyert Tour de France. (A legkisebb időkülönbséggel, mindössze 8 másodperccel az amerikai Greg LeMond győzött 1989-ben.)

A francia körversenyt ezután (a háborús évek kivételével) minden évben megrendezték, az idei, száztizedik kiírás a spanyolországi Bilbaóból indul, befutója pedig a hagyományoknak megfelelően a párizsi Champs-Élysées-n lesz. A 2024-es verseny a Tour története során először rajtol majd Olaszországból: a Nagy Rajtnak Firenze ad majd otthont, a befutó pedig először nem a francia fővárosban, hanem a párizsi olimpia miatt Nizzában lesz.

A Tourt napjainkban 21 szakasszal és 2-3 pihenőnappal bonyolítják le. A versenytáv több mint 3300 km, általában 22 profi csapat indul, csapatonként nyolc biciklissel.

A versenyen vannak sík, normál (dombos) és hegyi szakaszok, valamint időfutamok, a versenyzőket és a csapatokat az egyes szakaszokon és összetettben is értékelik, s az időeredményeket összesítve hirdetik ki az összetett győztest. A győzelem megszerzéséhez nem csupán kitűnő fizikai erőnlétre, hanem a versenyző és csapata jó taktikájára is szükség van.

1919-ben vezették be – az alapító újság papírjának színét idéző – sárga trikót, amelyet a verseny során mindvégig az összetettben vezető kerékpáros húzhat magára. Az áhított ruhadarabot legtöbbször, 96 napon át a belga Eddy Merckx viselhette, aki öt alkalommal a végső győzelmet is megszerezte. Rajta kívül még hárman büszkélkedhetnek öt összetett sikerrel: a francia Jacques Anquetil és honfitársa, Bernard Hinault, valamint a spanyol Miguel Indurain (ő az egyedüli, aki egymást követő években nyert). Mögéjük zárkózott fel négy összetett győzelemmel a brit Chris Froome, az egyedüli, aki győzelmeit a 2010-es években aratta. Az amerikai Lance Armstrong 1999 és 2005 között sorozatban hét alkalommal diadalmaskodott, de miután kiderült, hogy sikereit a doppingnak köszönhette, 2012-ben valamennyi győzelmétől megfosztották. Első és eddig egyetlen magyar versenyzőként Bodrogi László jutott ki a Tourra, ahol 2002-ben, 2003-ban és 2005-ben versenyzett.

1965 óta minden dopping tilos, de a versenyzők egyre kifinomultabb módszerekkel próbálnak az erőnlétükön javítani, az ellenőrök pedig egyre kifinomultabb eljárásokkal igyekeznek a tiltott szerek használatát kimutatni.

A Tour idei programja: 

július 1., szombat: 1. szakasz, Bilbao–Bilbao, 182 km
július 2., vasárnap: 2. szakasz, Vitoria-Gasteiz–Saint-Sébastien, 208,9 km
július 3., hétfő: 3. szakasz, Amorebieta-Etxano–Bayonne, 187,4 km
július 4., kedd: 4. szakasz, Dax–Nogaro, 181,8 km
július 5., szerda: 5. szakasz, Pau–Laruns, 162,7 km
július 6., csütörtök: 6. szakasz, Tarbes–Le Cambasque, 144,9 km, hegyi befutó
július 7., péntek: 7. szakasz, Mont-de-Marsan–Bordeaux, 169,9 km
július 8., szombat: 8. szakasz, Libourne–Limoges, 200,7 km
július 9., vasárnap: 9. szakasz, Saint-Léonard-de-Noblat–Puy de Dome, 182,4 km, hegyi befutó
július 10., hétfő: pihenőnap
július 11., kedd: 10. szakasz, Vulcania–Issoire, 167,2 km
július 12., szerda: 11. szakasz, Clermont-Ferrand–Moulins, 179,8 km
július 13., csütörtök: 12. szakasz, Roanne–Belleville-en-Beaujolais, 168,8 km
július 14., péntek: 13. szakasz, Chatillon-sur-Chalaronne–Grand Colombier, 137,8 km, hegyi befutó
július 15., szombat: 14. szakasz, Annemasse–Morzine les Portes du Soleil, 151,8 km
július 16., vasárnap: 15. szakasz, Les Gets les Portes du Soleil–Saint-Gervais Mont-Blanc, 179 km, hegyi befutó
július 17., hétfő: pihenőnap
július 18., kedd: 16. szakasz, Passy–Combloux, 22,4 km, időfutam
július 19., szerda: 17. szakasz, Saint-Gervais Mont-Blanc–Courchevel, 165,7 km
július 20., csütörtök: 18. szakasz, Moutiers–Bourg-en-Bresse, 184,9 km
július 21., péntek: 19. szakasz, Moirans-en-Montagne–Poligny, 172,8 km
július 22., szombat: 20. szakasz, Belfort–Le Markstein Fellering, 133,5 km, hegyi befutó
július 23., vasárnap: 21. (utolsó) szakasz, Saint-Quentin-en-Yvelines–Párizs, Champs-Élysées, 115,1 km

Össztáv: 3404 km