Látszólag marginális, de fontos szabály lép életbe a monzai Olasz Nagydíjon: a Nemzetközi Automobil Szövetség szabályzattal csökkenti a motorokban felhasználható olajmennyiséget. A tiltott olajégetést próbálják nehezíteni, amit mindenki tagad, de a Ferrari és a Mercedes biztosan csinálja. A Merci így is előnyben lehet.
Az egész olajégetős sztori még a szezon elején indult, amikor a gyanakvó Red Bull Racing feljelentette a Mercedest azzal, hogy tiltott olajégetéssel növelik a motor teljesítményét. Vagyis a motorolajat üzemanyagként használják.
A német gyártó persze mindent cáfolt, az FIA viszont figyelmeztetést küldött szét a csapatoknak, felhívva a figyelmüket, hogy ez illegális, és büntetést von maga után. Az ügy Bakuban, az Azerbajdzsáni Nagydíj helyszínén éledt fel újra, ahol ismét az FIA küldött körlevelet a csapatoknak, kiemelve, hogy tiltott bármiféle, az olajhoz hozzáadott adalékanyaggal a motor hatásfokán javítani.
A furcsa helyzetre, miszerint hivatalosan mindenki tagadja az olajégetést, az FIA pedig semmiféle formában nem vádol senkit, a Renault vezető motormérnöke, Remi Taffin hívta fel a figyelmet, szerinte ugyanis nem pörögne ennyire ezen a kérdésen az FIA, hogy ha nem lenne min pörögni.
Közben azért a Ferrari is gyanúba keveredett, róluk azt sejtették, hogy két külön olajtartályuk volt a kocsiban, egy a rendes, kenőanyagnak használt, egy pedig a valahogy a motorba juttatott keverék számára. Pont az emiatt érkezett feljelentés miatt küldhette ki a második memót az FIA. Hogy ilyesmivel trükközhettek, vagy legalább foglalkoztak vele, azt erősíti, hogy a télen rákérdeztek a versenyigazgató Charlie Whitingnál, hogy használható-e kétféle olajkeverék kétféle tartályból egy kocsiban.
A V6-os, 1,6 literes turbómotorok 2014-es bevezetése óta minden F1-csapat és motorgyártó azon van, hogy a szabályok jelentette kereteken belül – vagy kívül, de észrevehetetlenül – a lehető legnagyobb teljesítményt hozzák ki ezekből az erőforrásokból. Ennek egyik módja, hogy a lehető legtöbb szénhidrogént égessék el az égéstéren belül. Mivel az üzemanyag áramlási sebessége szabályozva van, és ezt a 2015-ös, mindenféle mérőműszeres trükközések óta lényegében átjátszhatatlanul ellenőrzik, új módszer kellett. Az olaj is egyfajta szénhidrogén, az is jól jön a motortéren belül, ahhoz viszont, hogy rendesen tudják használni, magasabb oktánszám kell, nehogy idő előtt robbanjon be a keverék.
Ezt részben már 2014-ben megtették: a szimplán kenésre használt olaj nehogy idő előtti robbanást okozzon, ami a turbómotorokban a magasabb működési hőmérséklet miatt alapjából is probléma lett volna.
Mivel az F1-motorok hihetetlenül bonyolultak, az olajégetés pedig papíron tilos, nem tudni, hogy pontosan hogyan alkalmazzák – már ha egyáltalán –, de jó eséllyel a befecskendező-rendszerbe pumpálják magas nyomáson. Itt keveredik egy kevés üzemanyaggal, ahonnan aztán az injektor a hengerbe fecskendezi a magasabb sűrűségű keveréket.
Az F1i.com-nak egy mérnök így írta le, hogy mekkora előny is származhat hozzávetőlegesen ebből:
“A Forma-1 100kg/órában maximalizálja az üzemanyag áramlási sebességét, ami 27,7 gramm/másodperc. Adjunk ehhez hozzá mondjuk 5,5 gramm olajat másodpercenként (ez 443 grammot ad ki egy 80 másodperces időmérőkörön),
Ez persze csak elméleti számolás, koránt sem pontos, de pont ez lehet a Mercedes előnye az időmérőkön a Ferrarival szemben: miközben a tizenkét eddigi időmérőn 9-3 a győzelmek aránya a Merci javára a Ferrarival szemben, addig a futamgyőzelmeket nézve csak 7-4 a Mercedes előnye – egyszer, Bakuban ugye a Red Bull győzött.
Nem bizonyított, de magyarázatot adhat arra, miért annyival jobb a Mercedes egy körön, és miért van közelebb hozzá a Ferrari versenytempóban, hogy a németek tökéletesebb olajégető rendszert dolgoztak ki.
Ennek a használatával lehetett olyan gyors az utolsó körökben Spában Lewis Hamilton is, aki vagy csak a biztonsági autó utáni újrarajtnál, vagy aztán végig így nyert plusz erőt az őt lágyabb, gyorsabb gumikeverékkel üldöző Sebastian Vettel előtt.
A most érvényben levő szabályok szerint elég komoly előírások vannak az olajfelhasználásra. Minden csapatnak bármikor pontos adatot kell tudnia adnia az FIA-nak a fő olajtartály szintjéről, az egyéb tartályok szintjét pedig egy órával a rajt előtt mérik meg. Betiltottak minden irányítószelepet a motor és a légbeömlő között, ezzel tehát nem lehet a keverékkel játszani, illetve az FIA azt is hangsúlyozta, hogy csak egyféle olajkeveréket lehet használni.
Nem véletlen, hogy a Mercedes már Spában bemutatta az idei negyedik motortípusát, Monzától kezdve ugyanis minden újonnan bemutatott erőforrásnak új szabálynak kell megfelelnie. Amíg a Merci-motor még 100 kilométerenként 1,2 liter olajat fogyaszthat el, addig az újaknak ugyanekkora távon már csak 0,9 litert szabad. Ez jelentős, 25 százalékos különbség, de a 2018-as motoroknak még szigorúbb, 0,6 liter/100 km-es előírásnak kell majd megfelelni.
Vagyis a 2017-es kezdethez képest felére csökken a következő szezonra a felhasználható olajmennyiség, ami azt mutatja, hogy jelentős mértékben ment olaj nem a fő célra, hanem az égetésre. Ha tehát olajbefecskendezéssel javítanak a motorok teljesítményén a Mercedesnél és a Ferrarinál, akkor a németek onnantól kezdve előnyben lesznek, hogy a Ferrari bemutatja a negyedik idei motorját.
Persze az olaszokat sem kell félteni, Spában is látszott, hogy hiába az új Mercedes-erőforrás, a Ferrari versenyben képes tartani a tempót velük, és ők még számíthatnak egy újabb, még erősebb motorra, amivel ha az időmérőn nem is lesznek közelebb, a futamon beelőzhetnek.
Sanszos, hogy ezt már a hétvégén, Monzában, a hazai, Olasz Nagydíjukon bevetik, bár a spécibb motorváltozatról, amit a Ferrari legszívesebben otthon vet be, az olasz csapatnál mindenki mélyen hallgat.