A 21 éves Mick Schumacher két hét múlva az idénynyitó Bahreini Nagydíjon bemutatkozhat a Formula–1-ben, a legendás Michael Schumacher fiának debütálása kapcsán pedig összeszedtük az eddig érdekes apa-fia kapcsolatokat a száguldó cirkuszban.
Az F1 történetének második, egyben eddigi utolsó amerikai világbajnoka 1978-ban hat futamgyőzelmet aratva ért fel a csúcsra, egyike lett azon keveseknek, akik a visszatérésüket követően hódították el a végső sikert. Hozzá hasonlóan fia is inkább a hazai szériákban jeleskedett, megnyerte az 1991-es CART-szériát, 42 futamgyőzelmével pedig az éra negyedik helyén áll. Neki az F1-re váltás nem jött be, 1993-ban csupán három versenyen tudott pontot szerezni Ayrton Senna csapattársaként a McLarennel, három futammal a vége előtt pedig a monzai dobogója után közös megegyezéssel távozott az istállótól, helyére Mika Häkkinen érkezett. Érdekesség, hogy Michael fia, Marco is autóversenyző lett, ő is az amerikai szériákban mozog otthonosan.
Itt kicsit csalunk, de az első négy világbajnokságból kettőt is megnyerő Alberto Ascariról meg kell emlékezni. Az olasz pilóta előbb Juan Manuel Fangio hiányát kihasználva lett rendkívül simán első – az első futamot az Indianapolis 500 miatt beáldozta, ezt a versenyt pedig fel kellett adnia, az utána lévő hat futamot viszont mind megnyerte. 1953-ban már Fangio is ott volt, de az öt világbajnoki címig jutó argentin sem tudta megakadályozni a címvédést, és később a Maseratinál és a Lanciánál is hiába próbálkozott újabb sikereket elérni. Édesapja, Antonio idejében még nem létezett az F1, viszont ő nyerte meg például a legelső Belga Nagydíjat Spa-Francorchamps-ban, még 1925-ben.
A lovaggá ütött Jack Brabham 1959-ben, 1960-ban és 1966-ban is világbajnok lett, első két alkalommal a Cooperrel, utóbbinál már a saját maga alapított Brabhammel, amellyel összesen négy végső elsőséget gyűjtöttek be a pilóták, már ezekből is látható, mekkora formátumú egyénisége volt ő a száguldó cirkusznak. Fiai közül Gary és David is megpróbálkozott a Formula–1 világával, előbbinek csupán két versenyhétvége jutott (egyiken sem tudta magát kvalifikálni a futamra), utóbbi lehúzott két évet, de pontot nem tudott szerezni. Harmadik fia, Geoff nem jutott el az F1-ig, az ő fia, Matthew, valamint David fia, Sam is autóversenyző lett (ugyancsak F1-es tapasztalat nélkül).
Oké, itt is csalunk egy kicsit. Emerson Fittipaldi 1972-ben és 1974-ben is a csúcsra ért, előbb a Lotusszal, majd a McLarennel, 1973-ban és 1975-ben pedig második lett az összetettben, majd kisebb meglepetést okozva 1976-ban testvére csapatához szerződött, ahol öt év alatt csupán két dobogós pozíció jött össze neki, miközben utódja, James Hunt óriási csatában megelőzte Niki Laudát 1976-ban a McLarennel. Neki az egyik unokája (egyik lányától, Julianától), a 24 éves Pietro tavaly év végén mutatkozhatott be az F1-ben, amikor a horrorsérülést szenvedő Romain Grosjean helyére kellett két futamra beugrania a Haasba, idén az IndyCarban versenyez. Testvére, Enzo még csak 19 éves, tavaly erősen zárt a Formula–3-as sorozatban.
Mr. Monaco az 1960-as években ötször is megnyerte a legendás utcai versenyt, ezt azóta is csak Ayrton Sennának sikerült túlszárnyalnia (a brazil hatszor győzött itt). Graham Hill két lotusos év után szerződött a BRM-hez, ahol az első két idényében csupán négy és három pontot szerzett, 1962-ben viszont már világbajnok lett. Három második hely követte az összetettben, majd visszatért a Lotushoz, ahol a második idényében újra felért a csúcsra. Az 1969-es idényben aratta utolsó futamgyőzelmét. Ő az autósport történetének egyetlen tagja, akinek összejött a Triple Crown, nyert Indy 500-at (1966), Le Mans-i 24 órás futamot (1972) és Monacói Nagydíjat (1963, 1964, 1965, 1968, 1969) a két világbajnoki címe (1962 és 1968) mellé. Ehhez egyébiránt Fernando Alonso is közel kerülhetett volna, neki van két Le Mans-i elsősége (2018, 2019), két monacói sikere (2006, 2007) és két világbajnoki címe is (2005, 2006), de az Indy 500-on (hiába vezetett 2017-ben 27 körön át) nem tudott még győzni.
Graham Hill fia, Damon csupán 31 évesen mutatkozott be az F1-ben, és bár ekkor még pont nélkül zárt, egy évvel később a Williamshez szerződve három futamon is elsőként végezve már az összetett dobogóra is odafért. Az 1994-es idényben Michael Schumacher ütközött vele az utolsó futamon, így a német megőrizte egypontos előnyét, egy évvel később viszont már simán megelőzte őt a Benetton versenyzője. Damon Hill számára 1996-ban jött el az áttörés, amikor csapattársát, Jacques Villeneuve-öt megelőzve világbajnok lett, majd a mezőny egyik leggyengébb csapatához, az Arrowshoz került, ahol az év legnagyobb szenzációja felé repesztett a Hungaroringen, hiszen még az utolsó körben is vezette a versenyt, de autója végül nem bírta, és a második helyen ért célba. Az új évet már a Jordannél kezdte, és bár az idény első fele nem alakult fényesen számára, Németországban és Magyarországon már a negyedik lett, Belgiumban pedig megszerezte pályafutása utolsó futamgyőzelmét is.
Nelson Piquet az 1980-as évek egyik kiemelkedő pilótája volt, háromszor is felülhetett a világ trónjára. Az 1980-as idényben nagy csatában még alulmaradt Brabhamjével Alan Jonesszal szemben, egy évvel később viszont már ő ünnepelhetett, majd egy rengeteg feladással zárult évet követően 1983-ban is a csúcsra ért. Két gyengébb éve után a Williamshez igazolt, ahol futamgyőzelemmel kezdett, de három további sikere ellenére csak a harmadik helyen zárt, 1987-ben viszont visszaért az első helyre. A Lotusra váltva csak dobogós helyekre futotta a következő két évében, a Benettonnal viszont már újra voltak futamgyőzelmei is. Fiának sokkal rövidebb idő adatott meg, csupán a 2008-as évet kapta meg végig, a Német Nagydíjon a szerencsés biztonsági autós fázisnak köszönhetően a második helyen zárt. Egy évvel később a Magyar Nagydíj 12. helye jelentette számára a végállomást. Nelsinho féltestvére, a 22 éves Pedro Piquet tavaly már a Formula–2-ben versenyzett.
Az 58 éves Carlos Sainz már az 1980-as években versenyzett, 1990-ben és 1992-ben pedig ő nyerte meg a rali-világbajnokságot (WRC). Nyert Bajnokok csatáját (Race of Champions), valamint 2010-ben, 2018-ban és 2020-ban is Dakar-győztes lett, idén harmadikként intették le. 26 éves fia, Carlos Sainz Jr. viszont a Formula-autók világában érzi otthonosan magát, a 2014-es Formula-Renault szériát megnyerve kapott ülést a Toro Rossónál, ahol fokozatosan javulva hívta fel magára a Renault figyelmét, majd 2019-ben a McLarenhez igazolt, ahol az első dobogós helyezése is meglett. A tavalyi, szürreális Olasz Nagydíjon Pierre Gasly mögött, Lance Stroll előtt a másodikként végzett, és ahogyan a 2019-es, úgy a 2020-as végelszámolásban is a hatodik lett összetettben, ezzel pedig kivívta, hogy idén már a Ferrarinál versenyezhessen.
Hillék mellett a másik apa-fiú páros, amely mindkét tagja fel tudott érni a csúcsra – ennek mégsem ugyanaz a nemzet örülhetett. A finn Keke számára nem indult erősen az F1-es karrier, az első két évében a Theodore és a Wolf színeiben pontig sem jutott, a Fittipaldihoz szerződve egy dobogóval kezdett, hogy aztán a következő két évben ezen kívül csupán egy pontszerzés jöjjön össze. Az 1982-es Williamshez igazolás azonban mindent megváltoztatott, és bár csupán egy versenyt nyert az évben, így is világbajnok lett (tegyük hozzá, hogy a németországi balesetéig Didier Pironi száguldott az elsőség felé, de rendkívül súlyos lábsérülése után többé már nem vezethetett az F1-ben, öt futam kihagyásával így is a második lett az összetettben!). Keke még 1985-ben ért oda az összetett dobogójára, ekkor két futamot is megnyert, végül pedig a harmadik lett Alain Prost és Michele Alboreto mögött. Német feleségétől, Sinától született fia, Nico német versenyzői engedéllyel szerepelt a sorozatban 2006 és 2016 között, az ő érájában a Williams már nem jelentett akkora előnyt, csupán két dobogós pozíció jött össze a négy éve alatt. 2010-ben a formálódó Mercedeshez szerződött, a német istálló munkája 2014-re érett be, azóta sorozatban hétszer lett egyéni és konstruktőri világbajnoka is a Mercedesnek, ebből 2016-ban Rosbergnek jött össze az elismerés, miután az első négy futamot megnyerte, majd még ötször lett első, kiegyensúlyozottsága pedig még éppen a tíz nagydíjon is első Lewis Hamilton előtt tartotta. Az elsősége utána rögvest bejelentette visszavonulását, Sebastian Vettel 2013-as világbajnoki címe óta ez volt az egyetlen idény, amelyet nem a brit nyert meg.
Míg az előző párosban már kiegyensúlyozott volt a „csata” (sőt, inkább a fiú felé billenhetne a mérleg nyelve), itt egyértelműen az utód a kimagasló. Jos Verstappen 1994 és 2003 év között versenyzett két év kihagyással, és bár első évében két harmadik hely is összejött számára, csapattársa, Michael Schumacher világbajnokként zárt, így az általa tíz futamon szerzett tíz pont nem volt kiemelkedő mutató. Ezt követően pedig már csak gyengébb autókkal ment, ahol a pontszerzés is csodának számított. Max viszont üstökösként robbant be az F1-be, és ez akkor is igaz, ha hevessége sokszor hibát is eredményezett. Belegondolni is félelmetes, de a 23 éves pilótának ez már a hetedik idénye lesz az F1-ben, a Toro Rossótól hamar felvitték a Red Bullhoz, ahol az első versenyén, az év ötödik futamának otthont adó spanyol GP-n rögvest győzni tudott, ő lett a legfiatalabb versenyző után a legfiatalabb futamgyőztes is. Az elmúlt két évben egyaránt a harmadik helyen zárt összetettben (tavaly már Valtteri Bottas is alig előzte meg), és Lewis Hamilton mellett egyértelműen a mezőny legjobb pilótája volt.
Gilles Villeneuve 1977-ben a McLarennél mutatkozhatott be, de az év során elcsábította a Ferrari, ahol a második évében a hazai évzárón őt intették le elsőként Kanadában. A tehetséges versenyző egy évvel később már a világbajnoki címért csatázott, de Jody Scheckter mögött végül a második helyen zárt. 1981-ben két futamgyőzelmet aratott, a következő év nem indult számára jól, de a San Marinó-i Nagydíjon másodikként végzett. Az 1982-es Belga Nagydíj időmérője viszont végzetes lett számára, amikor gyors körön ráfutott Jochen Mass autójára, ami a levegőbe dobta az övét. Fia 1996-ban a Williamsnél debütált, és csak a már említett Hill tudta maga mögé utasítani, a brit távozásával pedig senki sem, második nekifutásra világbajnok lett. Viszont ez volt az istálló eddigi utolsó nagy dobása, Jacques a következő évben már csak két dobogós helyezést tudott felmutatni, majd jött a BAR-korszak, aztán a Renault-nál, a Saubernél és a BMW Saubernél is versenyzett, inkább kevés, mint több sikerrel.
Michael Schumachert aligha kell bárkinek is bemutatni, a fentebb említett, 1994-es elsőségét meg tudta védeni a Benettonnal, majd a Ferrarihoz igazolt, ahol előbb harmadik lett, aztán kizárták egy utolsó futamos ütközése miatt – ezúttal Jacques Villeneuve-vel koccolt. A következő két idényben második és ötödik lett, mire 2000-ben eljött az arany korszak: egymás után öt világbajnoki címet szerzett az olaszokkal. A hét világbajnoki elsősége és 91 futamgyőzelme is rekordnak számított 2020-ig, amikor is Lewis Hamilton előbbiben utolérte, utóbbiban lehagyta (95) őt. A Fernando Alonsóval szembeni nagy harcban elbukott 2006-os csatát követően visszavonult, de 2010-ben a Mercedesszel visszatért, és bár a három éve alatt csak egy dobogós teljesítmény jött össze, az ő tevékenységének is köszönhetően indult meg a német istálló a csúcs felé, és a legutóbbi hét évben az egyéni és a konstruktőri versenyben is rendre az élen zárt. Schumacher 2013 végén síbalesetet szenvedett, és bár a kómából azóta felébresztették, azóta sem tudni pontosan, hogy hogyan van. A 21 éves Mick a ranglétrát végigjárva 2018-ban volt F3-as bajnok, tavaly pedig az F2-ben ért a csúcsra, most a várhatóan pofozógép Haasnál kap lehetőséget, hogy a legjobbak között is megmutassa, mire képes.
március 28., Bahreini Nagydíj, Szahír
április 18., Imola
május 2., Portugál Nagydíj, Portimao
május 9., Spanyol Nagydíj, Barcelona
május 23., Monacói Nagydíj, Monte-Carlo
június 6., Azeri Nagydíj, Baku
június 13., Kanadai Nagydíj, Montreal
június 27., Francia Nagydíj, Le Castellet
július 4., Osztrák Nagydíj, Spielberg
július 18., Brit Nagydíj, Silverstone
augusztus 1., MAGYAR NAGYDÍJ, HUNGARORING
augusztus 29., Belga Nagydíj, Spa-Francorchamps
szeptember 5., Holland Nagydíj, Zandvoort
szeptember 12., Olasz Nagydíj, Monza
szeptember 26., Orosz Nagydíj, Szocsi
október 3., Szingapúri Nagydíj, Szingapúr
október 10., Japán Nagydíj, Szuzuka
október 24., Egyesült Államok Nagydíja, Austin
október 31., Mexikói Nagydíj, Mexikóváros
november 7., Brazil Nagydíj, São Paulo
november 21., Ausztrál Nagydíj, Melbourne
december 5., Szaúd-Arábiai Nagydíj, Dzsidda
december 12., Abu-Dzabi Nagydíj, Abu-Dzabi
(Borítókép: Rudy Carezzevoli / Getty Images Hungary)