Honnan jött az ötlet, mikor kattant be, hogy autóversenyző legyen?

Gyerekként rengeteg sportot kipróbáltam. A szüleim kifejezetten sportszerető emberek, és igyekeztek így is nevelni. Az igazsághoz tartozik, hogy kicsi koromban elváltak, nincs is emlékem arról, amikor még együtt éltek. Néha hétvégente golfozni jártunk apukámmal, és az egyik pálya mellett volt egy gokartos hely. Rácsodálkoztam és megkértem, nézzük meg. Akkor még nem értem el a pedált, így nem tudtam beülni, de fél évvel később visszamentünk ugyanoda, és bár nem nőttem sokat, de a minimális magasságot pont elértem, így kipróbálhattam és rögvest bele is szerettem. Akkor még nem gondoltam, hogy egy egész karriert jelent majd a számomra, de láss csodát, itt állok most és a szenvedélyem egyúttal a munkám is autóversenyzőként.

Mit szóltak a dologhoz a szülei?

Aggódtak, de támogattak. Azt hiszem, természetes, hogy szülőként szerettek volna minél nagyobb biztonságban tudni és nem voltak meggyőződve arról, hogy a versenypálya olyan hely-e, ahol valóban biztonságban leszek.

Kik voltak a példaképei a kezdeti időszakban?

Susie Wolff akkoriban volt tartalékpilóta az F1-ben, amikor a karrierem kezdett komolyra fordulni. A példája motiváló volt. A másik versenyző, aki nagy hatással volt rám, Fernando Alonso. Ő volt az első, aki miatt igazán szerettem gyerekként futamokat nézni. 

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egészen más perspektívák lebeghettek egy nő szeme előtt a motorsport világában, mint most. Ön milyen célokkal vágott neki a karrierjének és mi az, amit ezek közül mára nemhogy elért, túl is szárnyalt?

Sosem gondolkodtam nagy célokban. Nincs egyetlen hőn áhított vágy, amit gyerekkorom óta kergetnék. Egyszerűen szeretem, amit csinálok. Hobbinak indult, szerettem gokartozni, szerettem versenyezni. Nem egy olcsó sportról beszélünk, így gyakori a bizonytalanság, mindig az lebegett előttem, hogy az adott hétvégén elég jó legyek ahhoz, hogy legközelebb is legyen lehetőségem indulni. Az autóverseny olyan világ, ahol mindig van egy következő szint, és ha ezt nem tudod megugrani viszonylag rövid időn belül, akkor jön egy másik próbálkozó a helyedre és kiesel a körforgásból. Éppen ezért szerintem, ha valakinek elkezd komolyra fordulni a karrierje, azzal együtt megtanul csakis a következő megugrandó kihívásra koncentrálni. Nem lenne igaz, hogy sosem ábrándoztam az F1-ről, de sosem tekintettem rá kötelező célként. Nagy elismerés és öröm számomra, hogy itt lehetek, de ez nem egy régi vágy beteljesedése, inkább gondolok rá a kemény munka jutalmaként.

Mi a következő mérföldkő ön előtt?  

Sosem lehet tudni, mit hoz a következő idény. A célom az, mint mindig, hogy olyan keményen dolgozzak, amilyen keményen csak tudok. A saját karrierem és az utánam jövő generációk érdekében is. Mindig bízom a legjobb forgatókönyvben, keresem az újabb és újabb kihívásokat. Hogy ez mire lesz elég, nem tudom. De ha nem számomra, akkor majd egy utánam jövő fiatal lány számára fog kifizetődni. Hiszem, hogy nőként minél magasabbra jutok az autósport világában, azzal annál több és több kaput tudok kinyitni a következő generáció előtt. Szeretnék segíteni az utánam jövő lányoknak, hogy megélhessék az álmaikat autóversenyzőként is. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy már a saját karrierem végét tervezném.

Felidézné, milyen volt, amikor először belépett az Aston Martin silverstone-i bázisának kapuján?

Hidegrázós. Emlékszem, nem voltak túl sokan a gyárban, ami így utólag talán szerencsés dolog, mert kevésbé izgultam. De igazán csak akkor fogtam fel, mibe csöppentem, amikor részt vettem az első versenyhétvégémen a csapattal. A tavalyi, bakui versenyről van szó, ami nem is alakulhatott volna jobban, hiszen Sebastian Vettel akkor szerezte az első dobogóját az Aston Martinnal.

Mit jelent a mai Formula–1-ben, hogy valaki szimulátoros fejlesztőpilóta?

Egészen komplex feladat. Főleg úgy, hogy az előző évben még csak márkanagykövetként segítettem a csapatot, idéntől pedig fejlesztőpilótaként nem lett kevesebb az egyéb dolgom. A szimulátorra sokan csak legyintenek, ám aki úgy képzeli el, mint egy Xbox-játékot, az óriásit téved. Hozzá kell szokni, de ma már szinte mindent tudunk modellezni, a vezetési élmény pedig meghökkentően hasonlít az igazira: óriási koncentrációt igényel és egy-egy hosszabb etap fizikailag is rendkívül megterhelő. Ma már olyan részletességgel működnek az istállók által üzemeltetett szimulátorok, ha a G-erőket nem is tudja egy az egyben visszaadni, még a biztonsági övünk is úgy feszül, ahogy adott kanyarban a gyorsulási erők hatnának ránk. A beállításokkal, a gumi állapotával, az üzemanyag-mennyiséggel is ugyanúgy tudunk kísérletezni, mint a valóságban, miközben szinte minden időjárási körülményt modellezhetünk. Egy jól sikerült szimulátoros kör pont ugyanolyan időeredményt jelent, mint a valódi pályán megtett. Rengeteg adathoz tudunk így jutni, ami segíti a csapat dolgát a garázsban és segít megtalálni a lehető legjobb beállításokat egy versenyhétvégére.

Milyen a kapcsolata a csapat két állandó versenyzőjével, Lance Stroll-lal és Vettellel? (Az interjú még a német versenyző visszavonulásának bejelentése előtt készült – a szerk.)

Seb fantasztikusan jó srác, minden is érdekli, és mindegy milyen sűrű napja van, bármivel keresem, biztos, hogy megoldja, hogy időt szakítson rá és segítsen. Elképesztő szenvedély lobog benne, négyszeres világbajnok, mégis hihetetlenül alázatos és rendkívül szerény ember. Lance is remek csapattárs, igyekszik annyit segíteni, amennyit csak tud, néha még többet is. És akkor még ott van Nico is (Hülkenberg – a szerk.), aki a csapat hivatalos tartalékpilótája. Hálás vagyok, hogy velük dolgozhatok. Még ma is elképeszt, ha belegondolok, hogy itt van Seb, aki a sportág egyik legnagyobb alakja, rengeteg rajongó hőse, és elmondhatom magamról, hogy közvetlen kollégák vagyunk. És ezt nem is csak mondom, hanem tényleg, a hétköznapokban meg is élem.

Vettel az elmúlt években egyre gyakrabban emel szót társadalmi és szociális kérdésekben. Mit gondol, ez ma mennyire kell és lehet egy sportoló munkájának része?

Nem hiszem, hogy gyakrabban tenné, mint az átlag. A különbség inkább abban van, hogy négyszeres világbajnokként rá jobban odafigyelnek, többen felkapják a fejüket a szavára és így az újságokban is hamarabb címlapra kerül. Ahogy a Formula–1, úgy az élet nagy dolgaihoz is rendkívül szenvedéllyel áll. Sokan vannak a világban, akik szerintem úgy gondolkodnak, mint ő, akiket érdekel, merre tart a világunk, hogyan lehetne azt jobbá tenni. Nem elvárás egy F1-es pilótával szemben, hogy társadalmi, közéleti kérdéseket és projekteket is tudjon menedzselni, de azt gondolom, az jó dolog, hogy Seb képes erre is. És ha van véleménye a társadalmi kérdésekről, problémákról, miért ne mondhatná el azt szabadon? Jó szándékú ember, aki a befolyását igyekszik arra használni, hogy másokon segítsen.

Mikor jöhet el a pillanat, hogy a Formula–1 állandó résztvevőjévé váljon egy női pilóta?

A kérdés összetett, de ahogyan ma már senkit sem lep meg, ha egy nő ül a mérnöki székben, sőt, akadt női csapatvezető is, hiszem, hogy eljön majd az az időszak is, amikor a pilóták között sem lesz kirívó a jelenség. A helyzet az, hogy eleve nagyon kevés lány próbálkozik ezzel a hivatással, és ahogyan haladunk előre az időben és egyre magasabb a szint, úgy a lemorzsolódás miatt a kevésből még kevesebb marad. Azt remélem, hogy a saját karrieremmel a lehetőségekhez mérten segíteni tudom azt, hogy még több és még több lány próbáljon szerencsét az autóversenyzéssel és akkor előbb utóbb eljön a pillanat. De azt őszintén nem tudom, hogy mikor. Lehet egy-két év, lehet még több választ el minket ettől. Azt gondolom, eleve két lépcsőfokot kell megugranunk: az első az lesz, amikor egy női pilóta debütál valamelyik futamon, a második pedig az, amikor a hölgyek jelenléte a mezőnyben már nem is lesz szokatlan.

Már kerülgettük a témát, de érdekel, mit mond erre: önnek összejöhet? Látja magát a hátunk mögött lévő Aston Martinban, ahogyan pályára hajt egy hétvége hivatalos programjában, ha nem is versenyen, de mondjuk egy pénteki szabadedzésen?

Sokkal jobb esélyeket látok rá, mint néhány éve. De be kell vallanom, bár nem tartom magamat öregnek, a Formula–1 világában már fiatalnak sem számítok. Azt gondolom, sokkal nagyobb esélye lesz valaki olyannak beülni egy versenyhétvégén az egyik autóba, aki a húszas évei legelején jut el addig a pontig, ahol most vagyok.

A 2019-ben indult W Series mekkora segítség a női pilótáknak? Hogyan látja, mekkora a sorozat presztízse a motorsport világában? Ha jól emlékszem, a társalapító David Coulthard anno azt a célt tűzte maguk elé, hogy öt éven belül képesek legyenek a Formula–2-es mezőnyre érett versenyzőnőket kinevelni. Összejöhet a cél?

Még nagyon új az egész, így nehéz megmondani, mennyit is ér egy jó eredmény a W Series-ben, de szerintem jó lehetőség arra, hogy az igazán tehetséges pilóták kitűnjenek a női mezőnyből. Az én karrieremhez is sokat adott, nem hiszem, hogy nélküle most itt állhatnék és az Aston Martin csapatához tartoznék.

A W Series-mezőny tagjaként versenyez majd a Hungaroringen. Mi a véleménye a pályáról?

Nagy kihívást jelent, masszív emelkedők és lejtők jellemzik, több pontja is igazi hullámvasút, ami külön izgalmassá teszi a vonalvezetés mellett. Szokták mondani, hogy nehéz előzni, de az a helyzet, hogy a mostani Formula-autókkal szinte mindegyik sorozatban nehéz az előzés függetlenül az adott pályától. Nagyon várom már a versenyünket, ugye az F1-es mezőny vasárnap rajtol, nekünk viszont a szombat jelenti a versenynapot. Jó kis kihívás lesz, mivel esőt ígérnek. Ha így lesz, az biztos megbolondítja majd a dolgokat.

No és Magyarországról?

Biztos hallotta már néhány sportolótól, de a legőszintébben mondom, Budapest az egyik kedvenc európai városom.

A regnáló világbajnok, Max Verstappen is sokat szokta dicsérni a város hangulatát, főleg a vasárnapi versenyt követő belvárosi partit...

Hát igen. És úgy tudom, a mezőnyben sokan vannak még így a fővárosukkal. Szeretnek Magyarországra jönni, mert itt tényleg mindig jó hangulat és nagy szeretet várja az F1-et.

Ha azt mondom, Keszthelyi Vivien, őt ismeri?

Ha jól emlékszem, 2019-ben volt a W Series mezőnyének tagja, így csak néhány hétvégén szerepeltünk együtt. Azt mondták róla, amilyen fiatal, olyan tehetséges. Azóta nem sokat hallottam felőle, jött a koronavírus-járvány, ami miatt a következő szezonunkat törölték, az akkori mezőny nagy része pedig szétszéledt.

És mi a helyzet Daniel Craiggel?

Ó, ez egy egészen másik történet, de csalódást kell okoznom, sajnos személyesen nem ismerem. A tavaly mozikba került, Nincs idő meghalni című rész forgatásán voltam kaszkadőr, és számomra is szomorú, de nem volt olyan forgatási nap, amikor közvetlenül együtt dolgoztunk volna. De talán majd a következő részben.

Következő?! Spoiler lehet egyeseknek, de Craig Bondja meghalt, nem?

Hmm, vegye úgy, hogy nem is mondtam semmit...

Ügyes, bár kissé gonosz húzás... Hogyan került a stábba?

A produkció vezetői kifejezetten szerettek volna egy nőt a sofőrkaszkadőrök közé. Már korábban is dolgoztam sofőrkaszkadőrként különböző produkciókban, de ilyen mozifilmben nem, ezzel együtt gondoltam, nincs veszteni valóm, teszek egy próbát. Mai fejjel vicces helyzet volt, mert kialakítottak egy négy kanyarból álló tesztpályát, ahol különböző feladatokkal igyekeztek próba elé állítani, úgy hogy előre közölték, óriási a verseny és szerintük nem leszek sikeres. Én viszont magamban már dörzsöltem a tenyerem, mert nagyon hasonló munkáim voltak korábban, így tudtam, hogy a tesztpályán nem lesz gond. És tényleg jól is ment. Utólag meg kiderült, hogy nem is volt más jelentkező, csak plusz nyomás alá akartak helyezni. A tesztnap végén leengedtem az ablakot, Lee Morrison, a film kaszkadőrcsoportjának vezetője pedig csak annyit mondott: fel „Üdv a Bond-csapatban”, fel vagyok véve.

Autóversenyzőként egy dolgot biztosan nem akar senki: ütközni. Kaszkadőrként pedig sokszor pont ilyen jeleneteknél van önre szükség. Hogy fér össze a kettő?

Nem titok, az autósport rendkívül költséges vállalkozás. És hiába tehetséges az ember, sosincs elég a szponzorokból. A kaszkadőri pálya is úgy talált rám, mint a legtöbb dolog az életemben: egy ismerősöm felhívott azzal, hogy szerinte kellően tehetséges és kellően őrült is vagyok, hogy kipróbáljanak egy ilyen melóban. Megjelölt a Facebookon egy olyan felhívás alatt, ahol tehetséges női sofőröket kerestek kiemelkedő vezetési kontrollal. Elküldtem az életrajzomat és végül beválasztottak a Halálos iramban élőben című show kaszkadőrjei közé. Három hónapos intenzív képzés előzte meg a dolgot, amiből rengeteget tanultam, a turnéból pedig még annál is többet. Nemcsak életem legmeghatározóbb élményeit köszönhetem ennek a lehetőségnek, hanem a versenyzői karrieremhez is új lehetőséget adott.

Bond vagy Vettel Aston Martinja a menőbb testközelből?

Az egyik elképesztően gyors, a másik egyéb felszereltségeiben erős... Ha nem haragszik meg, nem próbálnék meg választani.

(Borítókép: Szabó Réka / Index)