Erwin Koeman és a magyar válogatott számára több szempontból is igen fontos mérkőzés következik szombat este Lisszabonban, ezek között nincs ott, hogy papíron a csapat még esélyes a továbbjutásra is.

Azért lenne fontos, hogy visszatérjen a hitünk a holland kapitányba. Hogy újra olyan dolgoknak örülhessünk a magyar válogatottal kapcsolatban, amiknek hosszú évek óta nem. Koeman első pár hónapja kifejezetten jól sikerült, furcsamód pont egy vereségre emlékszünk vissza a legszívesebben, mert sokakkal ellentétben többre becsültük a teljesítményt, mint az eredményeket.

Leírtuk az első meccs előtt, a kijutás illúzió, nem kívánunk foglalkozni vele, Koemantól azt vártuk, amit Svédországban megvalósított: idegenben is bátran, győzelemre játszott. Taktikai húzásaival meglepte az ellenfelet, egy olyan magyar válogatott kezdett kibontakozni, amely tudta, mit akar, és jó volt látni, hogy ezért tenni is hajlandó.

Aztán jött Albánia és Málta, ezeken a meccseken az eredmény azért lett fontos, hogy a szurkolók szeptemberben megtöltsék a Puskás Ferenc Stadiont. A csapat 12 ponttal zárt, valóban felesleges volt azzal foglalkozni, hogy Málta ellen hazai pályán 60 percet vergődtünk, és azt sem emlegettük sokat, hogy azok jártak jobban, akik a közvetítés elmaradása miatt nem látták az idegenbeli összecsapást.

A szeptember azonban nem úgy sikerült, ahogy vártuk. Talán azért, mert Koeman a reménybeli eredménynek rendelte alá a csapat játékát, de sem Svédország, sem Portugália ellen nem köszönt vissza az, amiért elkezdtünk nagyon bízni a hollandban. Svédország ellen volt egy bátor ötlete, de nagyon későn reagálta le, hogy nem jött be, a portugálokkal szemben pedig visszasüllyedtünk oda, ahol Koeman érkezése előtt voltunk.

Portugáliától egy rossz felfogásban, rossz felállással pályára küldött csapat próbált meg pontot szerezni, ráadásul megint az első percekben kaptunk egy gólt, Koeman mégis újra 60 percet várt a változtatással. Nem a két vereség volt fájdalmas, hanem az, ahogyan elszenvedtük őket: sehol nem voltunk a Svédországban nyújtott bátor, tudatos játéktól, és nem feltétlenül a játékosok hibájából.

Koeman ingerülten válaszolt a felvetésre, miszerint sokkal rosszabb úgy kikapni, hogy meg sem próbálunk támadni, mintha egy bátran rohamozó csapatot esetleg kitömnek - főleg, mert a portugálok a világon semmilyen hajlandóságot nem mutattak arra, hogy kitömjenek minket, avagy Carlos Queiroz szavaival: Ha a magyaroknak megfelel az 1-0-s vereség, minek törtjük magunkat?

Mert a magyar válogatott helyzetében, még ha a túlzásnak is tűnő továbbjutásról beszélünk is, mi különbség van egy 0-1 és egy 1-4 között? Reputáció? Van még nekünk olyan? Koeman azért csalódás, mert egy éve alatt annyira már ismerhetné a csapatát, hogy tudja: egy bátran kitámadó magyar válogatott meglepheti ellenfelét, de egy bekkelő magyar válogatott egészen biztosan kikap.

Hogy mi történt a holland bátor, innovatív gondolkodásával az elmúlt egy évben, nem tudjuk, de a lisszaboni mérkőzésre készülve már jelezte, újra bekkelni fogunk. Merthogy egy támadó csapat kikaphat 4-0-ra, egy védekező pedig nyerhet 1-0-ra. Ez igaz is, egy olasz válogatott például zsinórban képes meccseket nyerni úgy, hogy kapura is alig lő, a görögök egy egész Eb-t védekeztek végig olyan eredményesen, hogy a végén megnyerték a tornát.

Csakhogy ezek a csapatok tudnak védekezni. Van olyan védelmük, ami elég erős alap egy defenzív taktikához. Nekünk ezzel szemben van egy elég jól összeszokott hátsó sorunk, amelyben valóban a legjobb magyar védőjátékosok szerepelnek, csak ez pont ennyit jelent, semmi többet.

A válogatottunk egy közepesen erős ellenféllel szemben, pláne nyomás alatt nem tud lehozni egy meccset 3-4 komolyabb hiba nélkül, amit a közepesen erős ellenfelek legalább egyszer megbüntetnek. A svédek otthon (pedig akkor tényleg jól játszottak a magyarok), és Budapesten is megbüntették, a portugálok szintúgy.

Portugália nem közepesen erős, hanem nagyon. És a nyomás is meglesz, mert Ronaldóék az életükért játszanak szombat este. Ha a Jose Mourinho, Guus Hiddink, Fabio Capello hármas készítené fel a magyarokat erre a meccsre, akkor is szolid esélyeink lennének az itthon látott hétvédős rendszerrel. A szűk vereség megőrzése nem lehet cél egy holland kapitánynál.