Gibraltár több mint száz év után, október 17-én lépett ki a futball homályzónájából. Válogatottja, igaz még csak az U19-es, az első hivatalos tétmérkőzését játszotta. Az európai futball legkisebb tagállamának most még a vereség is siker volt, majdnem akkora, mint egy döntetlen a Real Madriddal 1949-ben.
Az U19-es Horvátországgal kezdett az ostravai selejtezőtornán, a félidőben már 2-0-ra vezetett az ellenfél, és egy gibraltárit már ki is állítottak, de ez nem szegte kedvüket, a szövetség hivatalos Twitterén ezt írták: „az állás nem tükrözi a játékosok teljesítményét." Az optimizmusukra szükség is lesz, az U19-esek a napokban még Ciprussal és Csehországgal is játszani fognak. Arra azonban így is büszkék lehetnek, hogy 30 ezer embert képviselve már ideáig is eljutottak.
Valahogy így vélekedett Allan Bulla, a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya is, amikor néhány napja az U19-esek 6-0-ra kikaptak felkészülési meccsen Bulgáriától. „Nagyszerű, U19-esek és a technikai csapat, mindannyiótokra büszkék vagyunk. Tudjuk, hogy ez a legmagasabb hegy, de ami számít, hogy legalább már mászunk rá."
A történelmi meccsen a második félidőben sem tükrözte az eredmény a játékosok teljesítményét, igaz, a 70. perctől már csak kilencen voltak, még öt gólt kaptak, így 7-0-s vereséggel került be az első gibraltári tétmeccs a jegyzőkönyvekbe.
Augusztusban újra kiéleződött a spanyol–brit-konfliktus, a két ország már 300 éve a 6,5 négyzetkilométeres Gibraltáron vitatkozik, ami ugyan spanyol területen van, de brit koronagyarmatnak számít. A politikai vitákból a futball sem maradhatott ki, a gibraltári szövetség már többször megpróbált Skóciához vagy Waleshez hasonlóan teljes jogú tagságot szerezni az UEFA-ban és a FIFA-ban, de a spanyolok egészen májusig sikerrel megfúrták a próbálkozásaikat, volt, hogy azzal fenyegetőztek, hogy egyetlen klubcsapatukat sem indítják UEFA által szervezett kupákban, ha Gibraltár tag lehet.
Egyévnyi átmenet után azonban Gibraltár az UEFA-nál teljes jogú tag lett, az 54., legkisebb tagállamként már gőzerővel készülhet a 2016-os Európa-bajnokságra és a jövő évi Bajnokok Ligájára. Az persze meglepetés lenne, ha a már a régóta selejtező miniállamok, Málta, San Marino vagy a Feröer-szigetek szintjén túl tudna lépni a szintén csupa amatőrből álló csapat. Az biztos, a spanyoloktól nem kaphatnak ki, az UEFA bölcs döntése szerint a két ország nem játszhat egymással, ahogy a feszült politikai viszony miatt Grúzia és Oroszország sem kerülhet sohasem egy csoportba.
Spanyolország azért is ágált mindig Gibraltár elismerése ellen, mert attól fél, hogy a példája felerősítheti a baszk vagy a katalán függetlenségi törekvéseket is. Gálameccseken már mindkét tartomány állított ki válogatottat, de az UEFA-szabályok szerint egyelőre nincs esélyük különválni. Gibraltárnak az volt a szerencséje, hogy jókor adta be igényét. Először 1999-ben pályázott, sikertelenül, majd 2002-ben az UEFA úgy döntött, hogy csak független államokat vesznek fel tagjaik közé, még akkor is, ha korábbi tagoknál, mint például Walesnél, Észak-Írországnál vagy Skóciánál ez a feltétel nem is teljesül. Gibraltárt már azért nem tudták kigolyózni, mert az új krtiérium életbe léptetése előtt próbálkozott először.
Az UEFA kedvező döntése, hogy gibraltári csapatok már a BL-ben is az UEFA-kupában is indulhatnak, óriási érdeklődést váltott ki. A szövetségi Roy Chipolina a BBC-nek nyilatkozta, hogy egyre több játékos akar hozzájuk igazolni, és az eddig a spanyol kluboknál futballozó utánpótláskorúak is haza akarnak térni. A korábban az angol Manchester Unitedben játszó védő, gibraltári Danny Higginbotham is jelezte, a válogatottságot is vállalná. Főleg, hogy a nagybátyja, a Kassán utánpótlásakadémiát is vezető Allen Bulla a jelenlegi kapitány.
Az első meccset biztosan ünnepként élték meg a gibraltáriak, de a futballtörténelmük már jelentős, és néhány sikert már eddig is jegyezhettek.
A futballal angol katonák ismertették meg a helyieket még a 19. század végén, sikerrel. A Gibraltári Futball Szövetség (GFL) a hetedik legöregebb, már 1895 óta létezik. Még abban az évben nyolc csapattal beindította hivatalos bajnokságát is. És bár nagyon kicsi az ország, a növekedést semmi sem állíthatta meg, 1909-től már kétosztályossá vált a bajnokság, most pedig már három ligában harcolnak a csapatok, sőt tartalék- és női bajnokság is van. A történelem és a politika azonban a bajnokságot sem hagyta, stratégiai szerepe miatt a második világháborúban az eleve katonai támaszpontként működő és folymatosan bombázott Gibraltáron 1942-45-ben nem rendezték meg a bajnokságot.
Gibraltáron a futballban is letagadhatalan az angol hatás, a bajnokságban van Chelsea, Manchester United és Newcastle United nevű csapat is, de hogy mindig is volt kitekintésük a világ futballjára, azt az is bizonyítja, hogy a Boca Juniors névvel is indítottak csapatot.
A gibraltári válogatott 1923-ban játszotta első jegyzett mérkőzését, akkor még nem volt nagy bajuk a spanyolokkal, a Sevillával álltak ki az addig jobbára csak a náluk állomásozó brit katonákkal meccselő gibraltáriak. A Sevillától kétszer is kikaptak, de ezen senki sem lepődött meg, annál inkább azon, hogy 1949-ben a Real Madriddal döntelenezni tudtak. Ez a mérkőzés már az 1949 és 1955 közé eső aranykorszakra esett. Gibraltárban persze az aranykorszak nem óriási győzelmekből épült, annak örültek, hogy komoly csapatok leálltak velük futballozni. Így játszhattak hazai pályán a Real Madrid mellett a Real Valladoliddal, az Atlético Madriddal vagy az Admira Wackerrel.
A válogatott 1993-ban már nemzetközi tornán is részt vett, bár csak félsziget, játszhatott az Islands Games-en (Szigetek Játéka). Az első meccsén 5-0-ra kikapott Grönlandtól, de utána két győzelemmel a Man-szigetek és Anglesey-sziget ellen javított. Az elődöntőben aztán Jersey-sziget csapatát verte, de a döntőben már nem bírt Wight-szigettel.
Gibraltár sokáig csak ezekkel a brit fennhatóságú, egzotikusnak tűnő csapatokkal meccselt, Shetlandot, Sarkot és Orkneyt se hagyjuk ki a felsorolásból, de a 2006-ban rendezett FIFI-kupa sem tűnt sokkal komolyabb ligának. A FIFA által el nem ismert csapatok versenyében Gibraltár harmadik lett, megelőzve Tibetet, a St. Pauli Köztársaságot és Grönlandot. A döntőt Zanzibár játszotta az Észak-ciprusi Török Köztársasággal.