A ősi Kínában a nők már a futballhoz hasonló sportot űztek, amit Tsu Chu-ra kereszteltek, igazi focit azonban Skóciában 1892-től, Angliában 1895-től kezdtek rendezni.
A futball női szakágának 120 éves történelme a nemrég véget ért kanadai világbajnokságon eljutott a csúcsra. Élvezhető meccsek, klasszis alakítások, rengeteg jó futballista, majdnem teli lelátók, de már tavaly is női gólszerző a Puskás-díj szavazáson. Az emancipáció a futballban végleg gyökeret vert.
Ahogy a férfiaknál, úgy a nőknél is a futball bölcsője Nagy-Britannia, azonban ebből a bölcsőből az Egyesült Államokba eljutva sokkal népszerűbb sportág lett. Olyannyira, hogy a fiúkéval vetekszik. Ennek oka főleg a módszeren múlt.
A sokkal népszerűbb amerikaifutball és többi major sport mögé felzárkózni igyekvő focit először az iskolákba vitték be. Mivel a fiúk nagy része amerikaifutballozott, vagy éppen a baseballt, a kosárlabdát, a jégkorongot, vagy az akkor még a focinál is népszerűbb lacrosse-t választotta, addig a labdával ügyesen bánó lányok nagy része a futballt kezdte el figyelni és tanulni.
1951-ben szerveződött az első női - igazából iskolás lányok számára - kiírt bajnokság, egy tanulmány szerint azonban az igazi mérföldkövet az oktatási törvény 1972-es módosítása jelentette. A sporthoz köthető tananyag részeként megjelent a labdarúgás. 1981-ben már több száz egyetem csatlakozott a programhoz, ami azt a fontos tényezőt is jelentette, hogy nem egy bizonyos régióban, hanem az egész országban, azonos ütemben indult el a fejlődés.
A fejlesztés meghozta az eredményét. Míg 1976-ban körülbelül 10 ezer lány futballozott, ami teljes futballközösség 10%-át tette ki, ez 1980-ra megnégyszereződött és az arány 25 százalék lett. Az ezredfordulóra már a középiskolákban 270 ezer lány választott a futballt, ami a teljes résztvevők arányának a 42 százalékát jelentette.
Az NCAA-ben, az amerikai egyetemi bajnokságokban 1981-ben 521 csapatból 77 volt női. Miközben a férfi csapatok száma 1990-re 521-ről 569-re nőtt, addig a lányoknál ez a szám 77-ről 318-ra változott.
A hetvenes évek végén, az egyetemet választó lányok csak az intézmények 11 százalékában találkozhattak a futballal, mára ez a szám elérte a nyolcvan százalékot.
1982-ben, 12 csapattal megrendezték az első egyetemi bajnokságot, amelyet a North Carolina nyert meg. A címvédő sokáig egyeduralkodó maradt.
Tavaly a Florida State lett a bajnok, ekkor már h árom divízióban összesen 332 csapat indult. Ami pedig a közvetlen utánpótlást érinti:
2012-ben megalakult a professzionális női felnőtt bajnokság is, az NWSL. Jelenleg kilenc csapat vesz részt benne, de a terjeszkedés folyamatos.
Az Egyesült Államokban futballozók száma - mindkét nemet beleszámítva az 1980-as 900 ezerről 2000-re 2,7 millióig jutott, amelyből a nők aránya közel a teljes létszám fele.
A női futballvilág 1984-re érett meg az első komolyabb világversenyre. Az Európa-bajnokság selejtezői 16 válogatottal viszont már 1982 augusztusában elkezdődtek. Aztán 1988-ban 12 csapattal egy meghívásos mini-vb vezette fel az első női-vb-t, amelynek rendezését Kína kapta meg.
A földkerekség 48 női válogatottja indult harcba a 12 helyért. Ezen már a magyar válogatott is részt vett, és ugyan a csoportkörből még túljutott, de a kontinens legjobbjai közé tartozó Norvégia már túl erős volt. Olyannyira, hogy a norvégok egészen a vb-döntőig meneteltek, ahol aztán 63 ezer néző előtt az Egyesült Államoktól 1-0-ra kikaptak.
1999-ben az Egyesült Államok másodszor lett világbajnok, méghozzá a döntőbe 90 185 néző előtt. Sem előtte, sem azóta soha nem volt ennyi néző semmilyen női sporteseményen. 2003-ban Kína visszalépett a rendezéstől és ismét az Egyesült Államok adott otthont a tornának, a németek nyertek, ahogy négy évvel később is. Ekkor már komoly pénzdíjért, hiszen a győztes 1 millió dollárt vihetett haza.
A sportág az első vb után töretlen fejlődésnek indult. A FIFA és kontinentális szövetségek is fejlesztési programokat indítottak el, nemcsak a futballisták számának, hanem a technikai fejlődés érdekében is. Az érdeklődés a következő, svédországi tornán még alacsony volt (olyan is akadt, hogy 250-en voltak a helsingborgi Olympiában), de aztán sosem jutott átlagban 20 ezer alá, ami a női futballt tekintve óriási eredmény.
Aztán a 2003-ban a nevezett csapatok száma egy híján már elérte a százat, ami az 1999-es 61 nevezéssel szemben óriási előrelépés. A most véget ért kanadai vb-re 135-en indultak, a FIFA hivatalos világranglistája pedig 177 válogatottat tart nyilván.
| Év | Helyszín | Világbajnok | Lejátszott meccsek | Gólok száma/átlag | Nézőszám/átlag | Selejtezőben indulók száma |
| 2015 | Kanada | Egyesült Államok | 52 | 146/2,81 | 1 353 506/26 029 | 135 |
| 2011 | Németország | Japán | 32 | 86/2,69 | 845 751/26 430 | 126 |
| 2007 | Kína | Németország | 32 | 111/3,47 | 1 156 955/36 155 | 114 |
| 2003 | Egyesült Államok | Németország | 32 | 107/3,34 | 656 789/20 525 | 99 |
| 1999 | Egyesült Államok | Egyesült Államok | 32 | 123/3,84 | 1194215/37319 | 61 |
| 1995 | Svédország | Norvégia | 26 | 99/3,81 | 1 122 13/4316 | 55 |
| 1991 | Kína | Egyesült Államok | 26 | 99/3,81 | 510 000/16 615 | 48 |
Először 2011-ben lehetett a rendezésre pályázni, hat ország indult harcba, végül a németek kapták, és Japán, első ázsiai csapatként világbajnok lett. A 2015-ös tornára ketten neveztek, de Zimbabwe visszalépett, így Kanada egyedül maradt. Hat csodálatos stadionba csúcsot jelentő 1,353 millió néző látogatott ki. A találkozókat átlagban 25,4 millióan követték figyelemmel – a Fox tv-társaság közlése szerint ennyi tv-nézőt még nem regisztráltak Amerikában futballmeccsen. Előfordult, hogy egyszerre 30,9 millióan kapcsoltak a döntőre, ami már jóval lepipálja a férfi meccseket is.
Az, hogy Európában hol tart a foci jól mutatja az a tény, hogy a 2017-es Eb-selejtezőkre az összes tagállam (a nőknél 47-et tart számon az UEFA) jelentkezett. Ami pedig az erőviszonyokat illeti toronymagasan kiemelkednek a németek, akik az eddigi 11 tornából nyolcat megnyertek, 1995 óta gyakorlatilag verhetetlenek. Németország mellett a skandináv államokban, illetve Nagy-Britanniában van komoly hagyománya a szakágnak.
A női Bundesligának már komoly, negyed évszázados múltja van. 1982-ben összeállt - az akkor még NSZK néven szereplő - válogatott, annak ellenére, hogy 1955-ben a német szövetség, a DFB közleményben tiltotta be a női labdarúgást a nyugat-német klubokban, mondván, hogy ez a női természettől idegen, harcias sportág.
Hihetetlen, de csak 1970-ben függesztették fel a tiltást, 1981-ben pedig az első nem hivatalos klub-vb-re már a DFB is küldött csapatot.
Innen indult el és a világ legjobbjai közé jutott a német női labdarúgás, amely olyan világnagyságokat nevelt ki, mint Birgit Prinz, Bettina Wiegmann, Nadine Angerer, és azért közéjük kerülhet majd egyszer Marozsán Dzsenifer, aki magyar szülők gyermekeként lett német válogatott és a világ egyik legtehetségesebb játékosa jelenleg.
A skandinávokat emlegettük, a norvégok, a svédek, a dánok eddig 3 Eb-aranyat, 7 ezüstérmet és 3 bronzérmet gyűjtöttek be. Északon már 1978-ban megrendezték a Nordic Championship-et, amely 1982-ig rendszeres felkészülést jelentett. A svédek 1973-ban a finnekkel játszották első, hivatalos válogatott meccsüket. A dánoknál Katrine Pedersen 210-szeres válogatott, de mégsem ő világelső. Az amerikai Kristine Lilly 1987 és 2010 között 352-szer szerepelt hazája válogatottjában.
Az, hogy a női foci európai helyzete pontosan hol tart, néhány beszédes brit adatot érdemes említeni. Az angolok az első női meccsét 1895. március 23-án játszották. A női Premier League-t 1992 óta rendezik, jelenleg nyolc csapattal (a Bundesligának 12).
A legjobb angol női futballisták évente 60 ezer fontot keresnek, amennyi egy közepesen sikeres csapat férfi futballistájának a heti bére. A Sky évente 760 millió fontot ad a bajnoki meccsek közvetítésére, de az biztos, hogy a sportág népszerűsége még nem ért a csúcsra. Angliában az előző idényben 782 volt az átlagnézőszám, a Bundesligában ez a szám 1185, ott a Wolfsburg közel háromezres átlag nézőszámra lehet büszke. Összehasonlítva az Egyesült Államokkal, a profi ligában 4244 néző jár női bajnokikra, az NCAA-ben 3313.
Magyarországon a téli teremtornákon jelent meg először a szakág, aztán 1984-ben önálló köntöst kapott, az első magyar NB I.-et a László Kórház nyerte, amely aztán még kilencszer lett első egészen a 2006-os megszűnéséig.
Jellemzően a nagyobb NB I.-es kluboknak (Honvéd, Ferencváros, Újpest, MTK) van női szakága is. A Femina 10 bajnoki címmel abszolút csúcstartó, de 2010 és 2014 között az MTK volt a legjobb, idén a Ferencváros szakította meg ezt a sorozatot.
Amatőr alapon szerveződik női labdarúgásunk, a bajnokságnak három éve van névadó szponzora, a szövetség is csak az utóbbi időben támogatja a hazai labdarúgó klubokat. A válogatott első hivatalos meccsét 1985. április 9-én, NSZK ellen játszotta. Pádár Anita azóta 114-szer szerepelt a csapatban, 41 gólt lőtt, mindkettővel csúcstartó. A vb-re egyszer sem, az Eb-re csak egyszer jutottunk el. 1991-ben - az akkor még selejtezőnek számító - negyeddöntőben kaptunk ki a norvégoktól. Az éppen aktuális FIFA-rangsorban a 40. helyen állunk, a 26. hely volt a legjobb helyezés.
Az előrelépés egyik alapja természetesen a pénz, de lenne mit tanulni az amerikaiaktól, a női fociban egészen biztos.