Jó egy hónappal ezelőtt, még a románok elleni válogatott meccs előtt azt írtuk, hogy ha egy futballmérkőzést a magyar közvélemény és a válogatott felfokozott hangulatban várt az elmúlt harminc évben, akkor csak egyszer nyertünk mindössze.

Szeptember elején aztán a románokat sem vertük meg, de akkor igazából a cél nem is az volt, hanem a kockázat kerülése és a döntetlen. Most, Feröer ellen kizárólag a győzelem segít, és ezt nemcsak mindenki tudja, de ki is mondja: valahogy nyerni kell.

Futball-láz ugyanakkor messze nem annyira érzékelhető, mint egy hónapja vagy az utóbbi idők bármelyik éles tétmeccsénél, hiszen mégiscsak a félprofi játékosaival érkező, nem jegyzett Feröer a rivális.

Ugyanakkor ez az a Feröer is, amely eddig várakozás felett szerepelt, hiszen történetében még egyszer sem fordult elő, hogy két meccset is megnyerjen egy selejtezőcsoportban. Amikor az észteket négy éve legyőzték (2-0), óriási volt az öröm az országban, most pedig nemcsak hazai pályán, de még idegenben is nyertek, mindkétszer a görögöket múlták felül.

Feröer ettől természetesen még nem vívta ki a mindig mindenkire mindenhol veszélyes jelzőt, de már rutinból nem is fogja őket az élmezőny sem négy vagy öt góllal megverni. A németeknek, a svédeknek sem sikerült még az előző szériában, a mostaniban pedig két 1-0-s (Finnország, Románia), valamint egy egy 2-0-s (Észak-Írország) vereségük van idegenben a már említett athéni győzelem mellett.

Masszív a védekezésük, ennyi az eredményekből rögtön kitűnik, szeretnek ütközni és harcolni, a játékot nem színezik, de az utolsó percig küzdenek.

A sors a magyar válogatott kezére játszott, hiszen három feröeri alapember épp mostanra gyűjtötte be a sárga lapjaik miatti eltiltást. Írjuk ide a neveket, még ha nem is feltétlenül ismerősek: Benjaminsen, Hendriksson és Hansson.

Az első a 37 éves csapatkapitány, a második a Köbenhavn légiósa, aki a görögök ellen betalált, a harmadik a szintén dán Vendsyssel légiósa, és a görögök elleni győztes gól szerzője.

Hendriksson amúgy a Koppenhágában mindössze hat percet kapott idén, de azért az életrajzában elég jól mutat a csapat neve, hiszen egy dán élcsapatról van szó, amely a nemzetközi kupák főtábláján is megfordult már. Most éppen nincs ott. Hansson a másodosztályú dán csapatban viszont rendre kezdő.

Mindez azt feltételezi, hogy ha a legjobbak hiányoznak, akkor náluk gyengébb képességű játékosok futnak majd ki ellenünk.

A legnevesebb játékos talán a 21 éves, 197 centi magas, színes bőrű Sonni Nattestad, ő is Dániában játszik, az előző szezonban Midtjylland védője volt, de az EL-főtáblán szereplő csapat az idén kölcsönadta a Vejlének, ahol viszont még nem mutatkozott be.

Ne ámítsuk magunkat, nem vár könnyű meccs ránk

A feröeriek ugyanis szervezetten védekezni megtanultak, ami a mai futballnak az alapja.

Egy gól kell ellenük, ami látva a mieink támadásokhoz való viszonyát az egész sorozatban, nem lesz könnyű. A finnek elleni hazai győzelmet leszámítva, a másik nyolc meccs alatt nem volt tudatos támadásunk, amit góllal fejeztünk be. Akkor Lovrencsics beadására Gera érkezett a legjobb ütemben, és a kapuba fejelt két védő között.

Az előző két meccsen nem látszott, milyen támadásokat szeretnénk, mert a védekezés volt a fontos. A nyáron kinevezett Bernd Storck kapitány ideje nagy részét ugyanis a védekezés tökéletesítése tette ki, a most kapott pár napban kellene valamit kitalálnia, ami gördülékeny akciók vezetéséhez elég lenne.

Ne szaladjunk előre, kezdjük hátul, hogyan állunk ki.

A kapuban várhatóan Király Gábor kapja meg a lehetőséget. A védelemben nem lenne ok változtatásra, mert a Fiola, Juhász, Kádár, Leandro négyes megbízhatónak látszik, csakhogy Leandro eltiltás miatt nem játszhat, így a belfasti gólszerző Guzmics jöhet be Juhász mellé, Kádár pedig kikerülhet a bal oldalra.

A középpályán Tőzsér és Elek összeszokott párost alkotott, és nyilván 4-2-3-1-es hadrendről beszélünk most, ezt szinte biztosan megbontja Storck, mert Tőzsér második gyerekének születése miatt kimenőt kapott.

Nagy Ádámot már Belfastban betette, ha az U21-es csapathoz kíván nyúlni, ő a kézenfekvő megoldás. 

A támadásokért felelős játékosok jó formában vannak, góljaik miatt önbizalommal telve érkeznek, és most elöl lehet variálni a felállást.

Az USA-ban megtáltosodó, fontos gólokat szerző Németh Krisztiánt ki lehet vonni az egyik szélre, Dzsudzsákot a másikra, a csatár mögött Gera kaphat lehetőséget.

A Legia Varsóban rekordokat döntögető Nikolics biztosan kezdeni fog a kapitány szerint – ezt már szerdán kijelentette –, ami akár egy kétcsatáros játékot is feltételezhet.

Ha így lesz, Böde Nikolics mellett megmutathatja, hogy nem csak a hazai védők mellett képes villogni. Fontos lesz, hogy fizikai erejét kihasználva visszafejelje a labdákat, hogy állandóan párharcokat vállaljon. A Željezničar elleni EL-meccsen simán kitolták, megelőzték, most azért annál lényegesen többet lehet várni tőle, akár brusztolásban is.

Erre tippelünk, így állunk fel:

• Király – Fiola, Juhász, Guzmics, Kádár – Nagy, Gera – Németh (Lovrencsics), Nikolics, Dzsudzsák – Böde 

A legnagyobb gond még mindig az, hogy Dzsudzsákon és Gerán kívül mástól nem várhatóak a helyzetet, ziccert teremtő kulcspasszok, egyszerűen nincs is más, aki pontosan oda tudja rúgni a csatárokhoz a labdát.

Mivel a középpályán nincsenek virtuóz játékosaink, nem igaz a megállapítás, hogy az első gólig lesz csak nehéz a meccs, mert utána is nehéz lesz, csak másként. Akkor is fegyelmezetten kell játszani, visszazárni.

Fizikailag persze mindenképp megerőltető 90 perc vár a magyar csapatra, mivel azonban egy győzelem tényleg kaput nyithat, megsokszorozhatja az erőket.

A győzelemmel a harmadik helynél rosszabbak már biztosan nem lehetünk, vagyis megvan az áhított pótselejtező. Sőt, ha Belfastban a görögök nem nyernek, az automatikus kijutást jelentő legjobb harmadik helyért is kedvező esélyekkel indulunk csatába. Erről bővebben itt írtunk.

A görögöknél is a harmadik kapitány, Kósztasz Cánasz vezeti a csapatot, aki ráadásul sejti, hogy megválnak tőle a sorozat után, mert a német Bernd Schusterrel elég komolyan tárgyal a szövetség. Az sem valószínű tehát, hogy Cánasz most kezdi el építeni a jövőt a következő kvalifikációra. A játékosok csak azért pedig nem hajtanak, hogy a jövő részesei legyenek, mert most nem tudják megalapozni a helyüket.

Az északírek ünnepre készülnek

Ettől még, ha a görögök összekapnák magukat, simán verhetik az északíreket, mert már ellenünk is igazolódott, hogy az északírek semmi különöset nem tudnak, ráadásul a kapura egyedüli veszélyt jelentő emberüket, Laffertyt eltiltás miatt elveszítették .

Eddig a 12 gólból 7 az ő nevéhez fűződik, vagyis érzékeny veszteség a kiesése. A lelkes és történelmi továbbjutásra készülő közönségüket – ők is harminc éve voltak a vb-n – persze legalább egy ponttal szeretnék megajándékozni, és az egy pont nekünk is üdvözítő lehet. Részint, megközelítjük őket, a görögök pedig valószínűleg már nem mozdulhatnak el a hatodik helyről, és a legjobb harmadik hely köztünk és az ukránok közt dől el. Miközben még a másodikra sem vagyunk esélytelenek. (Ha az északírek nyernek, kint vannak, a görögök pedig biztosan utolsók.) 

Vissza is kanyarodhatunk, miért kulcsmeccs a csütörtöki, és ezért is furcsa, hogy mégsem akkora a várakozás.

Harminc év után először juthat el a válogatott nagy tornára, ami ösztönzést adhat a szülőknek, gyerekeknek, hogy mégis komolyan is érdemes foglalkozni a futballal. Bár az edzők megújulása még így is elkerülhetetlen és sürgető, hiszen az akadémiák azt mutatják, a szakma maximum csak érintőlegesen közelíti az előrevivő utat. 23 év alatti játékos várhatóan egy lesz a kezdőben, és a jövő egyelőre nem látszik.

De ez már egy olyan kérdés, amin később is ráérünk gondolkodni. Addig marad a szurkolás, hogy jól pattanjanak a labdák, és bízzunk a szerencsében, ami Belfastban elpártolt tőlünk.