Kétszer jutottunk ki Európa-bajnokságra, 1964-ben egyből bronzérmet szereztünk Spanyolországban, nyolc évvel később pedig negyedikek lettünk a belgáknál. Ha csak ezt nézzük, úgy tűnik, a hatékonyságunk a feröeriek ellen hat labdaérintésből két gólt szerző Böde Dánielével vetekszik, de fontos leszögezni, hogy az Európa-bajnokságokat 1976-ig négy csapattal rendezték, tehát a kijutás nehezebb volt, mint maga az Eb. Mondjuk nekünk 72 óta a kijutás se sikerült.
A legelső, 1960-as Eb előtt már a selejtező elején elvéreztünk, az első körben a Szovjetunió 4-1-es összesítéssel jutott tovább ellenünk, négy évvel később viszont sokkal jobb formában készültünk a tornára, amit akkor még nem is Eb-nek, hanem Európai Nemzetek Kupájának hívtak.
Wales ellen 4-2-vel, Kelet-Németország ellen 5-4-gyel, Franciaország ellen pedig 5-2-vel jutottunk tovább, utóbbi pedig már az Eb-részvételt jelentette. A selejtezőkön Tichy Lajos 4, Bene Ferenc 3, Albert Flórián és Sándor Csikar 2-2 gólt lőttek, de a hat meccsen 11 gólt szerző dán Ole Madsennel nem lehetett versenyezni.
Az Eb-t a házigazda spanyolok ellen kezdtük, és bár Bene Ferencnek sikerült a hajrában egyenlítenie, a hosszabbításban Amancio eldöntötte a döntőbe jutást. A bronzmeccsen nagy meglepetésre nem a Szovjetunió, hanem a selejtezőkön 6 meccsen 19 gólt szerző Dánia jött, és ez a mérkőzés is csak a hosszabbításban dőlt el.
Bene ezúttal hamarabb betalált, már a 11. percben vezettünk, a hajrában viszont mentettek a dánok. Hiába tették, a hosszabbításban a tornára a nem olimpiai válogatottat nézve újoncként érkező Novák Dezső döntött. A balhátvéd előbb tizenegyesből, majd egy szabadrúgásból talált be, de annyira erős volt a keret, hogy itthon nem értékelték igazi sikernek a harmadik helyet.
A torna csapatába Novák, Bene és Albert is bekerültek, az Eb-győztes spanyolok hat, a szovjetek két játékost adtak a 11-be.
1968-ra már csoportokban zajlott a selejtezés a 31 induló között, de a nyolc csoportgyőztesnek még egymás között is küzdenie kellett a kijutásért. A csoportunkban domináltunk, a Henning Frenzellel felálló keletnémeteket, a Johan Crujff-fal küzdő hollandokat, és a négy évvel korábban őrült formában játszó dánokat előztük meg, a negyeddöntőben viszont a Szovjetunió jött. Az első meccsen ugyan nyertünk 2-0-ra itthon, a visszavágón viszont 3-0-ra fordítottak, ezzel lemaradtunk az ENK-ról.
Az 1972-es torna előtt könnyebb csoportot kaptunk, Bulgária, Franciaország és Norvégia előtt lettünk csoportelsők, a negyeddöntőre pedig Romániát kaptuk ellenfélnek. Itthon 1-1, idegenben 2-2 lett, ám akkor még nem számítottak az idegenben lőtt gólok, úgyhogy jöhetett egy harmadik meccs Belgrádban. Azon Kocsis Lajos és Szőke István góljai döntöttek, mehettünk az Európa-bajnokságra.
Csakhogy jöttek a szovjetek, akik ismét legyőzhetetlennek bizonyultak. A Szovjetunió a második félidő elején Konkov góljával jutott vezetéshez, a 85. percben viszont óriási esélyt kaptunk az egyenlítésre, de Zámbó Sándor Rudakovba lőtte a büntetőt, így nem sikerült a bravúr. Ahogy a bronzmeccsen sem, a magyar csapat nagyon gyengén kezdett, a házigazda Belgium fél óra után már 2-0-ra vezetett, nekünk pedig csak szépíteni sikerült Kű Lajos tizenegyesével, maradt tehát a negyedik hely nekünk.
A bronzmeccset június 17-én, pont a Watergate-botrány kirobbanásának napján játszottuk, a mai napig az volt az utolsó Eb-meccsünk. A döntőt a nyugatnémetek nyerték 3-0-ra a szovjetek ellen.
1972 után a következő 10 Eb-selejtezőt sorra elbuktuk, igaz, változó szintet jelentettek a csalódások. A 76-os torna előtt Wales ellen nem sikerült két meccsből egyet sem nyerni a selejtezőcsoportban, ezért nem lett meg az első hely, az 1980-as Eb előtt pedig elképesztően hullámzóan játszottunk. Itthon veretlenül hoztuk a három meccset, idegenben viszont csak egy pontot szereztünk, így Görögország mögött második helyen zártunk.
1984 előtt viszont megindultunk lefelé. Dánia, Anglia és Görögország mögött úgy lettünk negyedikek, hogy csak Luxemburgot előztük meg. Négy évvel később újra a középmezőnyben zárunk a csoportban, a veretlen Hollandia simán jutott az Eb-re, nekünk a harmadik hely jutott a csoportban a görögök mögött, de a csoportelsőségre nem volt esélyünk.
A 92-es svédországi Eb előtt lényegében már a sorsolásnál tudtuk, mi következik: a négy éve simán megelőzött Ciprus mellett Olaszországot, Norvégiát és a Szovjetuniót kaptuk magunk mellé, és sikerült döntetlenen tartanunk itthon Robert Baggio olasz csapatát, a norvégokat kétszer is, és idegenben a szovjeteket, de csak ciprust tudtuk megverni, ami a negyedik helyre volt csak elég.
Az 1996-os Eb előtt 34-ről 47 fősre nőtt a selejtezőben küzdő csapatok száma, ami azt jelentette, hogy a nyolc csoportgyőztes és a hat legjobb csoportmásodik egyenesen mehetett az Eb-re, a két leggyengébb második helyezett pedig pótselejtezett egy meccsen. A könnyítés viszont nem segített rajtunk, Svájc, Törökország és Svédország mögött maradtunk a megszokott negyedik helyen, egyedül Izlandnál voltunk jobbak. Otthon hiába hoztunk két győzelmet és két döntetlent, idegenben egyetlen pontot sem tudtunk szerezni.
2000-re a már csak a legjobb csoportmásodik kerülte el a pótselejtezőt, bár ez a módosítás nekünk újfent mindegy volt. Románia és Portugália vitték az első két helyet a csoportban, mögöttünk Azerbajdzsán és Liechtenstein zárt.
A 2004-es Eb előtt a pótselejtezős helyért küzdöttünk, és két körrel a vége előtt még komoly esélyeink voltak, hiszen a 14 pontos svédek mögött 11 ponttal mi voltunk a másodikak, előzve az egyaránt 10 pontos letteket és lengyeleket, akik ellen az utolsó két meccsünk jött. Ebből viszont egyet sem nyertünk meg, lecsúsztunk a negyedik helyre, a pótselejtezőre pedig a lettek mentek, és ki is ütötték a törököket.
A 2008-as selejtező volt talán a mélypont. A csoportot a görögök nyerték, a törökök mentek mögöttük tovább, míg minket rajtuk kívül a norvégok, a bosnyákok és Moldova is megelőzött. 12 meccsből csak négyet nyertünk, nyolcat elvesztettünk, ebben a sorozatban volt a legendás máltai 2-1-es égés is.
A legutóbbi, ukrán–lengyel közös rendezésű Eb előtt szintén a sorsolásnál lehetett tudni, hogy óriási csoda nélkül nem tudunk mit tenni. Hollandia és Svédország gond nélkül vitték az első két helyet, mi pedig hiába vertük itthon a svédeket egyszer, ezzel is csak a negyedik finneket tudtuk nagyon leszakítani.
Idén pedig hiába vártuk az izlandiak és a lettek segítségét, újra marad a pótselejtező, ahol jöhet Dánia, Írország, Norvégia vagy Szlovénia.