Magyarország a FIFA-ranglista 1993-as bevezetése óta nem állt olyan jó helyen, mint most. A nemzetközi futballszövetség december 3-i frissítése alapján a 20. helyet foglalja el Bernd Storck csapata, miután Norvégiát a pótselejtezőn idegenben és hazai pályán is felülmúlta 1-0, valamint 2-1 arányban.

A kettős győzelem értékét növeli, hogy az oda-visszavágós pótselejtezők történetében ez csupán a nyolcadik dupla siker volt, és több olyan év is akadt, amikor a négy párharcból egyiknél sem jött össze a kettős győzelem.

A norvégok egyébként harmadszor estek ki pont nélkül, a csehek és a spanyolok után a magyarok is verték őket.

A két sikerrel 13 helyet javított Magyarország, noha a norvégok korábban is mögöttünk voltak a rangsorban. Az októberi 33. helyről sikerült a top 20 szélére kerülni.

Mivel már nem várhatóak komoly nemzetközi tétmeccsek, a decemberi eleji állapot az év végi is egyben.

Jól érzékelteti a helyezés értékét, hogy

• 1993-ban az 50. helyen álltunk;
• 1997 végére Csankkal a 77. helyre sikerült sodródni.
• Az 1999-es 45. helyezés – Bicskei Bertalan volt a kapitány – pedig sokáig elérhetetlen volt.
• Nem csoda, mert 2005-ben a 74. pozíció volt a magyaroké (Lothar Mathäusszal süllyedtünk).
• 2010-ben sikerült a 42. helyre előrelopakodni (Koeman után a nyáron jött Egervári);
• 2012-ben pedig a 32. hely jelentette az örömöt.

Ezek mind év végi helyezések. 2011 szeptemberében Egervári Sándorral betörtünk a 27. helyre a svédek (2-1, Budapesten), valamint Moldova (2-0 Chisinauban) legyőzése után, de a finnek elleni hazai gól nélküli meccs, valamint a lengyelek elleni idegenbeli vereség (1-2) visszaütött.

Mostanáig a 27. hely volt a rekord.

A FIFA-ranglistával kapcsolatos fenntartásainkat egyszer már megírtuk, ezúttal sem gondoljuk másként. A románok sem gondolták komolyan a szeptemberi 0-0-s meccsünk előtt, hogy az ő hetedik helyük reális lenne, amikor a román kupacsapatok komoly mélységbe kerültek.

Ettől még említésre méltó, hogy az Európa-bajnoki harmadik kalapból csak a románok vannak előttünk a FIFA-nál, míg a negyedik kalapból egyedül Wales előzi meg a magyar válogatottat. Igaz, ők most már csak tizenhetedikek, hét helyet csúsztak vissza a történelmi rekordjukhoz képest.

Mivel az európai UEFA-ranglista más, ezért fordulhat az elő, hogy Walest azon megelőzzük, míg a december 12-i sorsolás előtt ők állnak jobban a FIFA-nál.

Itt érdemes kiemelni, hogy az Élő Árpád számításai – a sakkozásban az ő szisztémája szerint alakítják ki a világranglistát – szerint vezetett rangsorban pillanatnyilag a 41. hely Magyarországé. Ezen a listán 1954-től három éven át Magyarország uralkodott, de még 1964-ben is a magyar válogatott volt a legjobb.

Az Elo-rangsorban négy olyan ország is a mieink előtt van, amelyek ott sincsenek az Eb-n. Abban semmi meglepő nincs, hogy a hollandok jobbak (14.), az már sokkal érdekesebb, hogy a bosnyákok (37.), szerbek (38.), skótok (40.) is előztek. Eszerint a számítás szerint a negyedik kalapban lenne a helyünk, de az izlandiak, walesiek, az albánok és az északírek így is mögöttünk lennének.

Még ha az Elo-rangsor valósabb képet is adhat az erőviszonyokról, marginális a nemzetközi futballban, a kiemelési kalapoknál soha nem vették számításba.

Ezért lesz természetes, hogy a hazai futball szereplői a mostani FIFA-s huszadik helyre fognak hivatkozni. Már előre halljuk, milyen örömteli lenne, ha az élet más területein is a huszadik helyen lennénk valamiben.

Még akkor is retorikai elem lesz, ha veszélyes, hiszen könnyen ronthatunk pár vereséggel ezen az idilli pozíción.

A részterületek közül a válogatott messze átlag felett teljesít. Ennek oka: Egervári munkáját Pintér nem tudta teljesen lehúzni, Dárdai szervezettségen alapuló csapata, majd Bernd Storck remek húzásai. 

A részterületek eredményessége alapján semmi sem utal arra, hogy mi alapján kerülhettünk ilyen magasra. Ha nagyon sarkítunk: a német vonal szakértelméből táplálkozik a magyar futball.

Válogatott szinten most van elismerésre méltó eredmény – a 24-es bővítés ellenére is –, ami nyomokban sincs meg a klubfutballban, ami nincs meg egyéni szinten sem. Hiszen a nemzetközi kuparangsorban már Liechtenstein is megelőzött a legutóbbi együttható szerint, a kazah klubfoci pedig már lényegesen előrébb tart, holott ők múlt nélkül, a nulláról indultak, soha nem reménykedhettek egy szerencsés kiemelésben.

Viszonyításként megnéztük, hogy a magyarhoz nagyjából hasonló válogatottak miként álltak a nagy tornák előtt.

• Az egy topligással rendelkező Lettország a 2004-es Eb-részvételekor kívül rekedt az ötvenen. 
• Ausztria rendező volt 2008-ban, négy topligás volt a keretben, egy pontra voltak jók. A 92. helyről mentek a csatába, mert nem játszottak selejtezőt.
• A lengyelek ugyanakkor szintén négy topligással mentek az Eb-re, épp az osztrákokkal ikszeltek. 2007 végén a 22. helyen tartózkodtak.
• A két topligással felálló szlovénok a 35. helyről vágtak neki a 2000-es Eb-nek, 2010-ben győztes vb-meccsük után is csak a 17. helyig jutottak. 
• A sok topligást nevező írek 2011 végén a 17. helyen voltak, ők is a pótselejtezőről mentek ki a 2012-es Eb-re, ahol aztán pontot sem csíptek el. Ellenük 0-0-t játszottunk az Eb előtti utolsó felkészülési meccsen.

Nálunk egyénileg sokatmondó, hogy a norvégokat egy olyan válogatott verte itthon, amelyikben nem volt topligából érkező játékos. (Kint is csak Szalai.) Feröer ellen is így álltunk már fel októberben, vagyis nem hirtelen fellépő problémáról van szó.

A topligás játékosok száma jelzésértékű a nemzetközi futballban, az előző Európa-bajnokságok negyeddöntősei között alig volt olyan nemzet, amelyiknél ne a legjobb öt bajnokságból érkeztek volna a játékosok.  

Vagyis: Bernd Storck és már előtte Dárdai Pál is olyat hozott ki a játékosokból, amit talán nem is hittek el, hogy bennük van. No, és olyat hoztak ki csapatszinten is, amire korábban nem volt példa. Mert hiába volt Gellei Imrével esély az Eb-pótselejtezőt elérni 2003-ban, és játszott Dárdai, Lisztes, Király és Szabics vezérszerepet Bundesliga-csapatokban, az összkép lelombozó volt. Rigai vereség, gyenge és széteső védekezéssel. Ha akkor lett volna egy Storck, minden másként alakulhat.

Akkor követné el a legnagyobb hibát a magyar futball, ha most megnyugodna. A korosztályos válogatottak szereplése ugyanis nem ad okot bizakodásra. Idén az akadémiákra épülő 17 éves és 19 éves válogatottak sem érték el a legjobb 28 európai csapatot felvonultató elitkört.

Nem először fordult elő ez a helyzet, itt vettük végig a múltat. A 21 évesek Albániát sem tudták itthon verni, kevés esélyük van a jó szereplésre. U21-es Eb-hez a legközelebb 2005-ben jártunk, akkor az olaszok jobbak voltak a pótselejtezőn.

Emellett hagyományosan jellemző a magyar futballra, hogy azzal a kevés értékével is rosszul bánik. Kleinheisler László büntetésben van a Videotonnál, mert a klub nem szeretne még egy játékosától ingyen megválni, mint ahogy Nikolics esetében történt.

A válogatottak közül Lang Ádám legalább eljutott a fehérvári kispadig, de Nagy Ádámot a Vasasnál eltanácsolták a futballtól. Ha 12 évesen abbahagyja, most nem lehetne arról beszélni, hol fogja folytatni, miután a Ferencvárosból már 20 éves korára kiemelkedik.

A tél egyébként is fontos lesz a klubváltások miatt, most nagyon át kell gondolniuk a menedzserek mellett a klubvezetőknek is, hogyan lépjenek. Számtalan megalapozatlan döntés született már eddig, nem kellene gyarapítani a sort.

Vele sokkal könnyebben lehet átverni az akadémiákon az eddigi hiányzó mérési eredményeket, hogy ne csak a szemük alapján ítéljenek, hanem tartsanak lépést a fejlődéssel. Sokkal könnyebb lesz az MLSZ-nek a jelen helyzetben előírni a külföldi tudásimportot, hiszen a huszadik hely enélkül megtarthatatlan.

A bajnokság átszervezése a legjobb ütemben történt, mert az itthon lévők jó eséllyel több éles meccset játszhatnak tavasszal, még akkor is, ha az aranyérem sorsa eldőlni látszik.

Doll ugyanakkor partner lehet abban, hogy a tőle érkező játékosok jó állapotban és ne leengedve kerüljenek Storckhoz majd májusban. 1986-ban, a legutóbbi nagy tornán visszaütött, hogy a Honvéd utcahosszal nyerte a bajnokságot, és az utolsó fordulókban már visszafogottan játszott a keret java része. Mezey meg is lepődött a fizikai teszteken. 

1986-ban a klubfutball állapota a bundameccsek ellenére is lényegesen jobb volt, a játékosok is megütötték az európai élmezőny alját, mint a jelenlegiek. 

Most abban bízhatunk, hogy egy gyenge és lagymatag tempójú bajnokságból, illetve a közepesebb ligákból érkezők nem sérülnek meg. És az érkezők majd önmagukat felülmúlva, rendszerbe szervezve játszanak az Eb-n.

És abban, hogy Storck húzásai továbbra is beválnak. A német szakembernek van rutinja, hogyan kell előkészülni a sorozatterhelésre, hogyan kell felkészülni a meccsek közötti rövid időben.

Új-Zélandra ő vezette a 20 év alattiak válogatottját. Ott nem kedvelte, hogy együtt kellett lakni egy másik válogatottal, most nem szeretne osztozni az UEFA által előre megjelölt szállodán.

Új-Zélandon, júniusban egy győztes meccsel továbbjutott a vb-n, a későbbi győztes szerbek győzték le végül. Most egy győztes meccs szintén jó eséllyel kecsegtet.

De még akkor sem biztos, hogy a huszadik helyet megtarthatnánk.