A Premier League képviselői sokáig nem foglaltak állást a Brexit, vagyis Nagy-Britannia EU-s maradása vagy kilépése kapcsán, a szavazás előtti hajrában aztán ők is elmondták véleményüket: a maradást támogatnák. Ez persze nem is csoda, fontmilliárdok múlnak a liga sikerén, ami az EU-s kilépéssel veszélybe kerülhet. Ezt, illetve a sztárok nélkül maradást kerülnék el, még úgy is, hogy az EU elhagyása segíthetne az angol futballon.
„A Premier League a nyitottságot képviseli, amivel nem lenne összeegyeztethető, ha kilépnének az unióból” – mondta Richard Scudamore, a Premier League elnöke, véleményét pedig mind a 20 PL-csapat osztja.
Teljesen érthető módon, az Európai Unióból kilépéssel ugyanis alapvetően változhatna meg a Premier League mostani rendje, és minden jel arra mutat, hogy nem a legjobb napjait élő liga még lejjebb süllyedhetne, amivel az elképesztő közvetítési díjaktól is eleshetnének.
A dolog nagyon egyszerű. Ahogy Nagy-Britannia, úgy a Premier League is szabályokkal védi magát az EU-n kívülről érkező munkaerő korlátlan áramlása ellen. Ha viszont kilépnek az EU-ból, ez a kör sokkal szűkebb lesz, és már nem csak az EU-n (illetve az Európai Gazdasági Térségen (EGT)) kívüli, hanem minden Nagy-Britannián kívüli munkással szemben hasonlóan kellene fellépniük.
A mostani rendszer minden nem EU-s, vagyis kilépés esetén nem brit játékos esetén az adott játékos hazájának FIFA-világranglistás helyezésétől, illetve a játékos válogatott meccseinek számától teszi függővé, hogy ki kaphat munkavállalási engedélyt. A keretet nem maga a PL, hanem a Home Office, vagyis a belügyminisztérium dolgozta ki, de a PL képviselőinek is volt beleszólásuk.
Persze a rendszerben van sok kiskapu, ha elsőre elutasítják a kérvényt, 5000 fontért (2 millió forintért) újra be lehet adni külön elbírálásra, ahol már egyéni pontrendszer alapján döntenek arról, beengedjék-e az adott játékost. Ez a bajnokságban játszott percek, lőtt gólok és egyéb eredmények alapján történik.
Ha a britek kilépnek az EU-ból, akkor a szigorú elbírálás a 27 EU-tagországra is kiterjed. Ha a mostani rendszer az elmúlt években vonatkozott volna már a nem brit EU-s országokra is, Cristiano Ronaldo biztosan nem tudott volna a Manchester Unitedhez igazolni 2003-ban 18 évesen, de például Bogdán Ádám sem kerülhetett volna nemrég a Liverpoolhoz.
Megszűnnének az olyan kiskapuk is, mint az EU-n belül szabadon igazolható 16-18 év közötti játékosok (Héctor Bellerín és Cesc Fábregas is így került az Arsenalhoz, Adnan Januzaj pedig a Manchester Unitedhez) megszerzése, vagy az EU-s útlevélért folyamodó afrikai és dél-amerikai játékosok könnyebb leigazolása.
Nyilván visszamenőlegesen nem fogják alkalmazni a szabályrendszert, de árulkodó adat, hogy a PL 2016-17-os szezonját megkezdő 20 csapatban összesen 99 olyan (csak EU-s) játékos található, aki automatikusan nem, tehát legfeljebb külön kérvény után kapott volna munkavállalási engedélyt.
| Csapat | Játékos | Érték (millió euró)* |
| Arsenal | Laurent Koscielny | 22 |
| Bournemouth | Joshua King | 2 |
| Burnley | Rouwen Hennings | 2 |
| Chelsea | Kurt Zouma | 17 |
| Crystal Palace | Brede Hangeland | 1 |
| Everton | Gerard Deulofeu | 9 |
| Hull City | David Meyler | 2,5 |
| Leicester City | N'Golo Kanté | 20 |
| Liverpool | Mamadou Sakho | 18 |
| Manchester City | Eliaquim Mangala | 23 |
| Manchester United | David de Gea | 40 |
| Middlesbrough | Enrique Sola és Daniel Ayala | 1,5 |
| Southampton | Virgil van Dijk | 12 |
| Stoke City | Giannelli Imbula | 18 |
| Sunderland | Jeremain Lens | 11 |
| Swansea City | Bafétimbi Gomis | 8 |
| Tottenham Hotspur | Kevin Wimmer | 7 |
| Watford | Etienne Capoue | 9 |
| West Bromwich Albion | Jonas Olsson | 1,5 |
| West Ham United | Dimitri Payet | 23 |
* A Transfermarkt adatai alapján
Ők persze maradhatnak a PL-ben, ahogy a többiek is (a teljes listát lejjebb, keretes anyagunkban találják), de az új EU-s játékosok érkezése nehezebbé válhat. A legnagyobb sztárok, mint például Paul Pogba, Robert Lewandowski vagy Leonardo Bonucci eddig és ezután sem lennének gondban, ha a PL-be igazolnának, de a közepes sztárok, kisebb játékosok (és az angol másodosztály, illetve a skót első osztály jelentős része) nem tudnának felmutatni elegendő válogatott meccset a garantált munkavállalásihoz.
forrás: transfermarkt
Ez párhuzamosan két dolgot jelenthetne, még ha páréves, és nem is azonnali lefolyással: a PL-csapatok többségében csökkenne a nemzetközi (nem brit) játékosok száma, egyúttal felértékelődne a brit játékosok értéke. Méghozzá nagyon.
A dolog hatása viszont kettős lenne. Azzal, hogy csökkenne az EU-s játékosok száma Premier League-ben, valószínűleg a liga minősége is romlana, ami önmagával hozná azt is, hogy a 2015-ben rekordáron, 5 milliárd fontért (akkori árfolyamon 2140,2 milliárd forint) eladott közvetítési jogok értéke is csökkenne.
Lenne viszont pozitív hatása is a kiválásnak: ha kevesebb nemzetközi játékos lenne a PL-ben, a kiesők helyét brit, javarészt angol játékosokkal kellene pótolni. Ez arra késztetné a csapatokat, hogy sokkal jobb lokális megfigyelőhálózatokat tartsanak fenn, hogy ne kallódjanak évekig az olyan játékosok, mint például Jamie Vardy. És persze a saját akadémiájukra is sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítania a csapatoknak.
Arsenal (8): Francis Coquelin, Mathieu Flamini, Mikel Arteta, Hector Bellerín, Nacho Monreal, Tomas Rosicky, Laurent Koscielny, Serge Gnabry.
Bournemouth (3): Artur Boruc, Sylvain Distin, Joshua King.
Burnley (2): Stephen Ward, Rouwen Hennings.
Chelsea (3): Loic Remy, Kurt Zouma, Marco Amelia.
Crystal Palace (1): Brede Hangeland.
Everton (2): Gerard Deulofeu, Joel Robles.
Hull City (3): Dusan Kuciak, Brian Lenihan, David Meyler.
Leicester City (3): N'Golo Kanté, Marcin Wasilewski, Robert Huth.
Liverpool (9): Emre Can, Alberto Moreno, José Enríque, Bogdán Ádám, Simon Mignolet, Dejan Lovren, Mamadou Sakho, Tiago Ilori, Joao Carlos Teixeira.
Manchester City (4): Jesús Navas, Bacary Sagna, Eliaquim Mangala, Gaël Clichy.
Manchester United (6): Anthony Martial, Ander Herrera, Adnan Januzaj, David de Gea, Morgan Schneiderlin, Timothy Fosu-Mensah.
Middlesbrough (8): Dimi Konsztantopulosz, Tomás Mejías, Michael Agazzi, Damia Abella, Daniel Ayala, Tomas Kalas, Enrique Sola.
Southampton (7): Juanmi, Oriol Romeu, Jose Fonte, Virgil van Dijk, Maarten Stekelenburg, Florin Gardos, Jordy Clasie.
Stoke City (9): Bojan, Joselu, Erik Pieters, Marc Muniesa, Philipp Wollscheid, Jakob Haugaard, Ibrahim Afellay, Giannelli Imbula, Dionatan Teixeira.
Sunderland (8): Fabio Borini, Ola Toivonen, Yann M'Vila, Patrick van Aanholt, Younes Kaboul, Vito Mannone, Jan Kirchhoff, Jeremain Lens.
Swansea City (6): Bafétimbi Gomis, Angel Rangel, Jordi Amat, Kristoffer Nordfeldt, Leroy Fer, Alberto Paloschi.
Tottenham (2): Kevin Wimmer, Michel Vorm.
Watford (9): Mario Suárez, José Manuel Jurado, Obbi Oulare, José Holebasz, Etienne Capoue, Nathan Aké, Steven Berghuis, Joel Ekstrand, Costel Pantilimon.
West Bromwich Albion (2): Jonas Olsson, Sébastien Pocognoli.
West Ham United (4): Dimitri Payet, Pedro Obiang, Angelo Ogbonn, Adrian.
A The Telegraph gyűjtése alapján
Ennek a folyamatnak viszont hasonló vetülete lehet, mint a korábban már, pont az elképesztő klubbevételek okozta versenynek. Ha felértékelődnek a brit játékosok, a PL nagyjai jóval előbb, akár már 15-16 éves korukban lecsapnának a játékosokra, illetve a kisebb, másodosztályú és gyengébb PL-klubok állományait halásznák le.
Amíg viszont ömlik a pénz a Premier League-ben szereplő csapatokhoz, addig a kisebb klubok sem lennének rászorulva arra, hogy feltétlenül eladják a tehetséges brit játékosaikat. Vagyis a PL-óriásoknak a piaci árakhoz képest sokkal magasabb áron kellene jó briteket venniük – de ugyanez lenne igaz a nemzetközi piacra is.
Mivel az EU-s országokból is már csak a munkavállalási rendszer keretén belül vehetnének játékosokat, így sokkal inkább már befutott, a válogatottjukban rendre játszó nemzetközi focistákat tudnának megvenni, és nem fiatal, még felfedezésre váró játékosokat. Azt pedig, hogy az előbbi nyilván jóval drágábban igazolható, mint az utóbbi, nem kell indokolni.
Így a belső és a külső piacokról is sokkal nagyobb ráfizetéssel tudnának csak nemzetközi szintű erősítést igazolni a PL-csapatok.
Az angol bajnokság alsóbb osztályait még ennél is komolyabban érintheti a kilépés, hiszen oda pont nem a válogatottjukban stabil kezdő játékosok igazolnak – ők viszont már nem mehetnének. Több brit kaphatna lehetőséget, így a PL-be is nagyobb merítés alapján kerülhetnének be a hazai játékosok. Ennek az egyértelmű nyertese az angol (és a többi brit) válogatott lenne, hiszen több játékosuk és előbb jutna lehetőséghez, ha nem külföldi játékost vesznek a helyére.
Persze a felemelkedéshez minőség is kell, nem csak mennyiség, de ha el sem jutnak a kezdőcsapatokba a helyi játékosok, akkor sosem derül ki, mire képesek.
Abban a ligában, amelyben a 2015-16-os szezonban pályára lépő játékosok 66,4 százaléka külföldi volt, ez óriási pluszt jelentene.
forrás: Football Observatory
Ahogy a jelenleg érvényben levő munkavállalási rendszert is a PL vezetőségével együtt alakította ki a belügyminisztérium, úgy valószínűleg az esetleges EU-kilépés után is közösen dolgoznák át rendszert. Mivel a Premier League óriási exportcikk Nagy-Britannia számára, sem a minőség romlását, sem az emiatt fellépő bevételkiesést nem engedhetnék meg maguknak.
Ezért várhatóan a PL saját maga számára kedvező módon enyhítene a feltételeken. Nagy kérdés viszont, hogy továbbra is globálisan kezelnék-e az EU-t, és egy másik, külön egységként az azon kívüli országokat, vagy mindenkit egy kalap alá vennének, és egyesével tárgyalnának az adott országokkal a kormányzaton keresztül.