Kövér László megtalálta Özilt, a török-németet, aki nem énekli a himnuszt. Nem énekel, ergo nem integrálódik. Mintha nem lehetne ezer más oka, hogy valaki csöndben hallgatja a nemzeti fohászt. Mintha az ilyesmi csak egy harmadik generációs német muszlimtól telhetne ki. A német labdarúgó-szövetség reagált is Kövér kijelentésére:

A himnusz éneklése önmagában nem fokmérője annak, hogy valaki milyen közel érzi magához a hazáját, és milyen erősen azonosul vele

És hogy ez mennyire így van, nézzük, kikkel fordult elő még ilyen. Rooney például  egyszerűen nem tudta a szöveget. Lineker félt a saját hangjától. Zlatan pedig csak Zlatan.

És előfordult ez olyan nemzeti elkötelezettségük terén megkérdőjelezhetetlen labdarúgókkal is, mint Dárdai Pál:

Vagy Dzsudzsák Balázs:

Vagy Grosics Gyula és Bozsik József:

Ami pedig a muszlimokat illeti, van néma és éneklős egyaránt.

Khedira például dalolja:

Itt a franciáknál meg fele-fele (Benzema és Ribery nem, Sakho és Yang-Mbwia igen):

Szóval van, aki énekel, és van, aki nem. Aminek millió oka lehet, a triviálistól a lelkiismeretiig. Teszem hozzá, amilyen képet jelenleg kiállít magáról az ország, lehet hogy én is Özil lennék a himnusz alatt.