A Digi Sport „Reggeli start” című műsorának egyik vendége Szijjártó István volt, aki egy feledhetetlen interjú keretében bepillantást engedett a Felcsúton uralkodó állapotokba.

Kiderült például, hogy Szijjártó István, bár hivatalosan vezetőedző volt, semmiért sem felelt. De semmiért. Az igazolások, a taktika kidolgozása, annak adott mérkőzéshez való megválasztása, a meccselés, illetve a cserélés mind-mind a szintén menesztett szakmai igazgató, Bognár György hatáskörébe tartozott.

Az elmondottak alapján Szijjártó feladata abban merült ki, hogy néha szólt, de senki sem hallgatott rá. Ezért fizették.

„Rögtön az elején voltak olyan jelek, olyan lépések, amikről látni lehetett, hogy nem fognak úgy, olyan gyorsan megvalósulni, ahogy a vezetőség szeretné. Én jeleztem, de nem történt semmi.”

Ugye, pont úgy hangzik, mint egy vezetőedző. Hát még, amikor a Bognár Györggyel való együttműködésről kérdezték:

„Tulajdonképpen a Gyuri igazolta a játékosokat, ő állította össze a csapatot, ő cserélt. Azért sok mindent megbeszéltünk. Ilyenkor persze előfordul véleménykülönbség, nézetkülönbség, de ezeket tudtuk kezelni. Lehet, hogy ez nem minden esetben látszódott, hogy nem minden eseteben jött ki jól, de úgy érzem, hogy ezt azért tudtuk kezelni.”

Érdemes ebbe a részbe egy cseppet belehallgatni:

Ezek után nem akkora csoda, hogy a saját felelősségét is igen érdekesen látta a szakember, akitől a vezetőedzői feladatoknál csak a határozottság áll távolabb.

„Az én felelősségem talán annyiban merül fel, hogy lehet, hogy amikor úgy éreztem, az én elképzelésem a mérkőzésre jobban ülne a csapatnál, akkor lehettem volna kicsit harciasabb. Hogy egy kicsikét az érvényesüljön. De hát most ez így alakult.”

Nehéz elhinni, hogy ezt az embert valaki, valahol kinevezte egy futballcsapat élére, azt meg, hogy mindez a történelmi küldetést cipelő Puskás Akadémiánál történt, hadd ne minősítsem.

Mielőtt még bárki szíve megesne szegénykémen, gyorsan idézném, mit lett volna az ő receptje a feljutáshoz, ha nem csak a névjegykártyáján vezetőedző.

„Én igazából szerettem volna 4-5 olyan meghatározó, karakteres futballistát igazolni, akik biztos hogy óriási segítségei lettek volna a csapatnak. Hát ez nem sikerült, nem így jött össze.”

Ezek szerint a nyáron érkező Hegedűs Lajos (28), Vanczák Vilmos (33, 80-szoros válogatott), Heffler Tibor (29, 2-szeres válogatott), Sándor György (32, 9-szeres válogatott), Lencse László (27) és Tischler Patrik (25) nem számítanak elég rutinosnak és meghatározónak az NB II.-ben? Öten összesen 1310 élvonalbeli meccset játszottak Magyarországon és külföldön.

Vagy ezek a Gyuri emberei, és ő még hozott volna négy-öt ilyet a csapathoz, aminek kerete így is másfélszer-kétszer annyit ér, mint a közvetlen vetélytársaké, és négyszer-ötször annyit, mint a mezőny zöméé? 

Egész örülhetünk neki, hogy nem tudott igazolni. Mondjuk mást se nagyon tudott, például hatni a csapatra.

„Sajnos én nem tudom mivel lehetne hatni egy játékosra, hogy átérezze a klub törekvéseit. Szerintem ez ilyen magyar betegség, tisztelet a kivételnek. Én nem mondom, hogy nem akartak, csak rossz felfogással játszottak esetleg, vagy nem voltak annyira rendezettek, összeszedettek egy-egy mérkőzésen sajnos, mint ami elvárható lenne.”

Tényleg az isten áldja meg Szombathy Pált ezért az interjúért, a következő kérdésért meg különösen, amiben arról érdeklődött, hogy mintha strukturális, koncepcióbeli gondok is lennének a különböző vezetőit gyakorta cserélgető klubnál. Szijjártó erre olyan rémült, mentegetődző makogásba kezdett, hogy azt hittem, mindjárt kiugrál a stúdióból.

„Hóó, hát ilyen mélységekbe én nem látok bele, tulajdonképpen ezt valószínűleg a tulajdonosi körtől kéne megkérdezni, ezt nem tudom. Én ugye 3 éve tértem vissza Felcsútra, hát ezekbe én ilyen mélyen nem látok bele, hogy ebből mi a stratégia, mi a felépítettsége az egésznek, úgyhogy erre én igazán nem tudok válaszolni.”

Mint akit arról kérdeztek, hogy tényleg rosszkor nyitott-e rá a főnökre. Csak akkor lett valamivel magabiztosabb, amikor a riporter felvetette, hogy a Puskás FC-nek nem a saját utánpótlása a bázisa.

„Én szerintem az. Azért azt nem mondhatjuk, hogy nem a bázisa, mert azért több játékos is a mostani keretből az akadémián nevelkedett, valaki csak 2 évig, valaki 4-5 évig. Tehát a keretnek, azt hiszem, 6-8 játékosa azért itt nevelkedett, és ha jól megnézem, a Videotonban is vannak játékosaink.”

De szívesen megnézném Orbán Viktor fejét, amikor Szijjártó az „azt hiszem, 6-8” játékosról beszél. Miközben a csapatát tekintve megszállott miniszterelnök az U13-ba tegnap hozott harmadik számú kapusról is tudja, milyen lábas. Amúgy meg a 23-as keretből 6-8 saját nevelésű játékos valóban maga a „bázisság” netovábbja.

Az interjúból még számos érdekesség kiderült mindezeken túl is. Például, hogy jó lett volna nyerni zsinórban hat meccset, mert úgy könnyebb, főleg mivel a vezetők türelmetlenek, mert komoly céljaik vannak, illetve sokat áldoznak a csapatra, nem csak anyagilag, de teljesen máshogy is.

Értsd a főnök rohadtul kibukik, ha leikszelnek a Doroggal, miközben ellógott miatta egy miniszterelnöki találkozót. Ezért az extra nyomásért mondjuk tényleg nem irigylem.

Viszont ha arra gondolok, amire egy korábbi nyilatkozatában hivatkozott, vagyis hogy az MLSZ szabálya tehet mindenről, mert a kötelezően játszatott fiatalok náluk a védelemben kaptak helyet, és ezért nyeltek be annyi gólt, akkor annyira nem kár érte. Munkája amúgy sem nagyon volt, csak állása.