Elek 2010-ban, Egervári Sándornál lett válogatott, amit rögtön meghálált, Finnországban az ő megindulása után győzött a válogatott, azóta kihagyhatatlan a magyar csapatból, a mostani Eb-selejtezők szinte mindegyikén szerepet kapott. Gera Zoltánnal és Nagy Ádámmal jól kiegészítik egymást a középpályán. Norvégia ellen fontos szerepet kapott, felszántotta a pályát, neki is köszönhető, hogy kapott gól nélkül hozta le az első meccset a Storck-csapat.
Elek a Videotonban lett ismert játékos, magyar bajnok lett, a BL-ben is játszott Paulo Sousa irányítása alatt, de 2012-ben klubot váltott, a török Eskisehirspor futballistája lett. De mintha ott sem lett volna, hiába ígérgettek neki, nem kapott játéklehetőséget. Csak három meccsre állhatott be összesen 31 percre. Érthető, hogy hazajött. Három szezont a Diósgyőrnél húzott le, és vált meghatározó játékossá. Azon kevés magyar futballista között van, aki kipróbálta magát Kínában is. Szakmailag és anyagilag is jó döntésnek ítélte, hogy a Csangcsun Jatajba igazolt, de családi okok miatt végül visszatért a Diósgyőrbe. Kínában egy ollózós góllal zárta a szezont. (A videón a negyedik perctől.)
Elekre leginkább védekező középpályásként számítanak, jól szűr, de a támadásépítésben is részt tud venni, bár ő maga mondta, hogy inkább odaadja Gerának vagy Dzsuzsáknak a labdákat, mert náluk jobb helyen van. Áprilisban megsérült, kérdés, hogy mennyire tudta visszanyerni a formáját. Jelenléte és küzdőszelleme stabilitást ad a válogatottnak.