Nem sok hiányzott hozzá, hogy a bombafavoritnak tartott, hazai pályán szereplő francia válogatott betyáros égéssel kezdje az Európa-bajnokságot, de Dimitri Payet 89. percben szerzett gólja végül megmentette Didier Deschamps csapatát a botlástól. Nyolc képen mutatjuk meg a meccs kulcspontjait.
Mind a két csapat edzője 4-3- 3-mas formációban küldte csapatát a meccsre. A románoknál a selejtezőkön bravúrosan szereplő – mindössze két gólt kapó – védelem előtt Pintilii szűrt, Hoban és Stanciu pedig Pogba valamint Matuidi őrzését kapta feladatul. A támadásokat a Popa, Stancu, Andone hármasnak kellett segítenie, de a két előbbi támadó feladatkörébe az is beletartozott, hogy megpróbálja akadályozni a franciák szélsőhátvédeinek (Evra, Sagna) felfutásait.
A túloldalon Deschamps nem húzott váratlant, a vélhetően legerősebbnek hitt francia kezdő futott ki a pályára. A sérülések miatt némileg felforgatott – a Sevillával EL-győztes Rami csak Varane sérülése, és Sakho doppingügye miatt került elő a kalapból - védelem előtt a leicesteri N’Golo Kanté játszott védekező középpályást, az ő két oldalán pedig Matuidi és Pogba rohamozta a román kaput. A fantasztikus klubszezont villantó Dimitri Payet balról indulva igyekezett szervezni a játékot, a papíron jobbszélsőnek jelölt Antoine Griezmann viszont alig-alig tűnt fel a vonal mellett, és inkább középre húzódva, második csatárként szerepelt az arsenalos Olivier Giroud oldalán.
Ez utóbbi húzás már jelezte, mi a franciák igazi terve: Deschamps a román védelem jobb oldalán próbált áttörni – Sapunaru köztudottan gyengébben védekezik, mint a túloldalon Rat -, majd beadásokkal megtalálni a tizenhatoson belül helyezkedő Giroud-t, és a második hullámban érkező Griezmannt. Az alábbi képen azonban kiválóan látszik, hogy a franciák elhibázták a stratégiát, túltöltötték játékosokkal a pálya baloldalát, a jobbhátvéd Sagna pedig ennek következtében gyakran már a labdakihozataloknál elszigetelődött, ami nagyon nehézkessé tette a támadásépítéseiket.
Sagna számára sok esetben – mint ahogyan a fenti képen is – a visszapassz maradt az egyetlen opció, ami egyrészt jelentősen lassította a franciák játékát, másrészt kiszámíthatóvá is tette azt. A románok védekezése kiválóan orientálódott a labda pillanatnyi helyzetéhez, és a gyors oldalváltásokkal sem lehetett megfogni őket, mert Stancu egészen mélyen visszalépett Sagnával.
A franciák esélye az lehetett volna, ha valamelyik középhátvéd magára vállalja a labdakihozatalokat és megtalálja pontos indításokkal azt a területet, ami Stancu kilépéseivel szabadult fel a román csapatrészek között, de erre csak elvétve került sor a mérkőzés folyamán. Amikor viszont igen, abból rögtön komoly helyzetet, lásd az alábbi képen:
Rami fellép az ellenfél térfelére, Sagna sprintel az ellenfél mögé, Griezmann pedig visszalép, látszólag a labdáért, de valójában inkább azért, hogy kimozgassa pozíciójából a rajta szinte emberfogással védekező Rat-ot. Mivel Stancu is kénytelen kiváltani Sagnára, a román védekezés arcvonala túl szélessé válik, az így megnyíló területbe pedig már meg lehet próbálni bejátszani a labdát Giroud-nak.
Hogy mennyire aszimmetrikus volt a franciák játéka, az a lenti ábra – amelyen a pontok nagysága a játékos érintéseinek számát, a helye pedig azt mutatja meg, hol jutott általában labdához – alapján is kiválóan bizonyítható. Sagna elszigeteltsége továbbra is nyilvánvaló, de jól kivehető az is, mennyire keveset volt játékban Griezmann, és hogy mennyire komoly nyomást helyezett a románok védelmének jobb oldalára Deschamps.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a románok erejéből kevés támadásra futotta. Inkább arra törekedtek, hogy hosszú labdákkal játsszák át a francia középpályát, és a felívelés által megcélzott területen, a labda körül alakítsanak ki létszámfölényt.
A meccs előrehaladtával aztán erre is egyre kevesebb esélyük volt. A francia nyomás fokozódott, de a második félidőben – különösen a gyors gólváltás után – mind fokozottabban kezdtek megmutatkozni játékuk hiányosságai. Deschamps csapata steril, meddő labdabirtoklást produkált, és a támadóharmadban szinte alig volt esélye áttörni a román védelmen. Hogy miért, az alapvetően két okra vezethető vissza:
1: gyakran előfordult, hogy túl sok játékos lépett vissza labdáért a középső harmadba, ami csökkentette a franciák mélységi opcióinak számát, és rövid, kiszámítható oldalpasszokba kényszerítette a játékosokat. Az alábbi képen nagyszerűen látszik, miről van szó, Matuidi és Payet teljesen egymásra helyezkedik, pedig ha valamelyikük a Kassai Viktor játékvezető mellett jelölt kék területen állna, sokkal nagyobb esély lenne továbbvinni a támadást.
2: labdaátvételkor a franca támadók rendszerint rossz testpozícióban helyezkedtek, így nem volt más sanszuk a támadás folytatására, csak a visszapassz. Az újabb kép erre tökéletes példa, Matuidi túl mélyre lép vissza, így a kapunak háttal kap labdát, amit nem tud egyből előrefelé megjátszani. Ha a PSG középpályása a kékkel jelölt terület közelében állna, akkor a beinduló Griezmann miatt megnyíló területet azonnal befuthatná, így viszont pozíciós játékra kényszerül, ami sem neki, sem a komplett francia válogatottnak nem az erőssége.
Arra azonban jó volt a francia mezőnyfölény, hogy a románok teljesen a saját kapujuk elé szoruljanak. Iordanescu edző csapata ugyan képes volt továbbra is nyomás alá helyezni a labdát, és kompakt maradni, de egyre több rögzített szituáció alakult ki a kapujuk előtt, ami növelte a kockázatot és váratlan helyzeteket eredményezett. Főleg bedobásokat követően nem tudtak elég gyorsan váltani védekezésben a vendégek, ilyenkor általában Payet maradt egyedül, és mivel a West Ham játékosa egy az egyben nagyon erős, a román védők többször is csak szabálytalanság árán tudták megállítani.
Deschamps ráadásul taktikailag is váltott: szemrebbenés nélkül kapta le csapata két legnagyobb sztárját – Griezmannt és Pogbát – a pályáról, hogy két fiatal, jól cselező szélsővel, Comannal és Martiallal próbálja meg széthúzni a pályát.
A cserékkel a formáció is változott, a franciák 4-2-3-1- re álltak át, ami egyben azt is jelentette, hogy Payet középre húzódhatott, és kedvenc posztján, irányítóként tündökölhetett. Egyáltalán nem volt véletlen, hogy a meccs folyamán percről percre lett egyre jobb, és az sem, hogy a végén az ő nevéhez fűződött a győztes gól is.
A képen remekül látszik, hol hibáztak a románok védekezésben, és minek köszönhető, hogy Payet lövőhelyzetbe került. Pintilii a leginkább ludas, rossz szögből támadja meg a labdás Kantét, így a fedezőárnyéka – a képen sárgával berajzolt terület, angolul cover shadow, jelentése arra vonatkozik, amikor egy védő a labdás és az üresen hagyott játékos közé helyezkedve utóbbit a saját, fiktív árnyékával fedezi – nem takarja le Payet-et teljesen. Ezt a hibát még lehetne javítani, ha Grigore kilépne a francia középpályásra, de mivel Matuidi lendületből mozog be a védelem mögé, a bekknek ehelyett hátrálnia kell.
Temetni ugyan még nem kell a franciákat – ez a román csapat egy nagyon kellemetlen, szívós, párharcok tekintetében pedig kifejezetten erős ellenfél -, de tény, az első előadás nem sikerült túl meggyőzőre, ha a döntő és a végső győzelem a cél. Erre bizonyíték az úgynevezett expected goals (xG)” – vagyis várható gólok – mutató, amely megmutatja, hogy egy átlagos csapat hány gólt lőtt volna a kialakított lövések számából és azok minőségéből (milyen messze volt a kaputól, kontra, vagy felállt fal ellen, hol helyezkedett a kapus, stb.) következően.
Az ábrán minél nagyobb egy kör, annál komolyabb volt a helyzet, amit jelöl vagyis kiválóan látszik: a románok kevesebbet lőttek ugyan kapura, de a helyzeteik minősége jobb volt, mint a franciáké – és ebben a mutatóban a teljesen jogosan megítélt büntető nem is szerepel. Jobb helyzetkihasználással simán lehetett volna keresnivalójuk a meccsen, ami könnyen lehet akár ijesztő is az egyelőre sablonosnak és kiszámíthatónak tűnő francia csapat szurkolói számára.
A szerző, Beregi István, mérkőzés-elemző, játékosmegfigyelő. Angol nyelvű blogján rendszeresen publikál elemzéseket a nemzetközi futballal kapcsolatban, Twitter-fiókjában pedig videós elemzéseket tesz közé.