A stadion nagyobb, mint Lens lakossága, ahol a komoly biztonsági kockázatú angol-walesi meccset rendezték csütörtökön. Megnéztük!
Brit szurkolók már órákkal a meccs előtt elözönlötték az észak-franciaországi Lensnak a stadion felé vezető utcáját a csütörtök délutáni Anglia–Wales meccs előtt. Zengett az angolok indulója, a Don't take me home, ami arról szól, hogy ne essen már ki a csapat, mert nem akarunk még visszamenni dolgozni, csak meginni itt az összes sört és jóság lesz.
Az utcán előkerült pár labda is, az egyiket az építkezésen dolgozó munkások vigyorogva dobták vissza a tömegbe a tetőről.
A lensiak imádják a focit, a harmincötezres város pedig egy az egyben beférne a stadionba, amit munka nélkül maradt bányászok építettek a helyi csapatnak a harmincas években, azóta pedig többször felújították.
„Nem kell hozzá Eb, hogy összegyűljenek az emberek” – mondta Fred, a szebb napokat látott, de nagyon népszerű sültkrumplizó, a Delice Frites felszolgálója.
A másodosztályú meccsre is eljön 24 ezer ember.
Elképzelem, milyen lenne, ha a Gyula Termál FC-nek ekkora szurkolótábora lenne, és olyan stadionja, ahol Eb-t lehet rendezni. Talán Pizzás Gyuri sem zárt volna be a Kossuth Lajos utcán.
A napi ajánlat a Royal Welsh volt, ami úgy nézett ki, hogy egy cseréptálban egy szelet kenyér, amit meglocsolnak sörrel, befedik sonkával és sajttal, ráütnek egy tojást és az egészet megsütik. Kiderült, hogy nem a meccs tiszteletére kínálták a királyi walesit, ez egy észak-francia étel. „Sőt, belga. Mert testvérek vagyunk.” Hogy miért hívják walesinek, az rejtély.
A tízszer annyi angol szurkoló lehurrogta a walesi himnuszt, de világos, hogy nagyobb a barátság a két nemzet között, mint a harag. Amikor pedig lejátszották a Football's coming home-ot, ami az 1996-os angol Eb óta a drukkerek fülében maradt, az egész stadion együtt énekelt.
A meccs után azért láttunk hulla részeg walesi drukkereket angol zászlóra vizelni az utcán, száz méterre a labdába bikázgató piros-fehér B-középtől, de nem vették észre egymást.
A VIP-buszból kiszálló UEFA-delegációt nem fogadták kedvesen: „A foci az embereké, öltönyösök haza!” – kiáltotta oda egy hangos angol drukker, mire az egyikük csak szélesen visszamosolygott. Lehet, hogy már nem először hallották ezt.
A második félidő elején rúgott egyenlítő gól viszont olyan eufóriába hozta az angolokat, hogy az az érzésem támadt: ez a nagy futballnemzet még nálunk is jobban vágyik végre egy jó szereplésre.
Már azért megérte kijutni a bajnokságra, mert a meccs előtt egy órával a stadionban gyülekező tömegnek lejátsszák az Eb több nyelvű lelkesítő videóját, ahol Benedek Tibor vízilabda szövetségi kapitány is megjelenik, és a kamerába kiáltja, hogy Hajrá, magyarok!
A magyar szurkolóknak pedig külön poén, amikor kivonul a fűre a torna kabalája, akit úgy hívnak, hogy Szuper Viktor!
A mérkőzést Anglia nyerte 2-1-re.