Izlandon hatalmas a fociláz azóta, hogy a csapat nagy meglepetésre idén először kijutott az Európa-bajnokságra. Annak ellenére, hogy a mindössze 322 ezer lakosú ország mérete ellenére futballban, bálnavadászatban, pénzügyi spekulációban és unortodoxiában, liberalizmusban, politikai humorban és sok minden másban is nagyot alkotott világszinten, a zene látszólag nem tartozik a nemzet erős területei közé.
Legalábbis erre utal, hogy
Más szóval a izlandiak egy magyar dallal fognak szurkolni a magyarok ellen.
A Morganbladid cikke szerint a dal a sikeres selejtezősorozat alatt vált a válogatott informális indulójává, a címe pedig nagyjából annyit jelent, hogy "hazatértem". A nóta annak idején az izlandi Komár László, Ódinn Valdimarsson feldolgozásában terjedt el a szigetországban, ezen alapul az új focihimnusz is.
Eredetileg viszont egy Kálmán Imre-operettről van szó, mégpedig A montmartre-i ibolya című darab Ma Önről álmodtam megint című daláról.
Mondjuk hogy ebből hogyan lett focihimnusz, az egy elég érdekes kérdés, de Izland furcsa ország.
Ráadásul nem ez az egyetlen magyar dal, amit lenyúltak. Mint arról korábban tájékoztattuk a magyar közvéleményt, még a Kis kece lányomat is elplagizálta tőlünk a gejzírek hazája.
Olyannyira, hogy egyenesen izlandi népzeneként tálalják ezt. Ez utóbbi egyébként a Kodály-módszernek köszönhetően jutott el Izlandra: a dal szerepel egy izlandi óvodásoknak készült összeállításban, így mire felnőnek az ottani gyerekek, természetesnek veszik, hogy ez az ő daluk, azon kevesek, akik pedig szembesülnek vele, hogy nem, nagyon meg vannak lepődve ezen.
De persze azért jegyezzük meg, hogy ezzel semmi baj nincs, ugyanez megvan nálunk is, mi is tanuljuk más népek zenéit gyerekkorunkban: az Egy kis malac röf, röf, röfről például sokan hisszük azt, hogy magyar népdal, pedig nem az.
A magyar Eb-himnusz, Az éjjel soha nem érhet véget című Soho Party-számot meg nyilván valamelyik német eurodance sláger inspirálta, szóval erről ennyit.