Franciaország eufóriára készül, akárcsak a két legutóbbi, Párizsban lejátszott döntő után. A portugálok két hosszú sorozatot szakítanának meg az Eb-döntőben, ahova mindkét válogatott csak egyetlen komoly riválist búcsúztatva jutott el. Pepén sok múlik, Ronaldón még több. Elemzés.
Általában nincs nagy jelentősége a két ország egymás elleni mérlegének, de most egy igen fontos sorozatot láthatunk.
5 portugál győzelem mellett 15 francia siker és mindössze egy döntetlen volt az elmúlt 90 évben.
Volt közte három örökre emlékezetes. 1984-ben a franciák a hosszabbításban 2-1-es hátrányban voltak az elődöntőben , és a portugálok ziccert hibáztak, hogy aztán jöjjön a 115. percben Domergue, majd négy perc múlva Michel Platini. Ezzel a franciák lettek a döntősök – minden idők egyik legjobb meccseként emlegetik ezt -, és a spanyolok ellen meg is nyerték az egész tornát.
2000-ben a portugál aranygeneráció – Figo, Rui Costa, Paulo Sousa, Nuno Gomes - 2-1-re kapott ki, a gólvonalon álló Abel Xavier kezezését akkor szúrta ki Sramka partjelző. A megítélt büntető értékesítésével véget is ért a meccs, Zidane bevágta. 2006-ban újra Zidane pontos büntetője akadályozta meg, hogy a portugálok történetükben először vb-döntőt játsszanak.
Portugália eddigi meccsei
Mivel három döntetlennel nyertek már világbajnokságot is – az olaszok így indultak 1982-ben -, aportugálok egyáltalán nem temették a csapatukat, miután 3-3-at játszottak velünk. Azon a meccsen volt is egy olyan érzetük, ha a magyarok újra rúgnak egyet, akkor arra a hamar válaszolni tudnak, bár ettől függetlenül Ronaldóban minden magyar gól egyre hevesebb frusztrációt okozott.
És ki tudja, ha Elek kapufája bemegy, valóban felálltak volna-e, vagy kiesnek, de az a kapufa sorsszerű volt, a portugálok maradtak az Eb-n. És ha már a kapufáknál tartunk, azt sem árt megjegyezni, ha Ronaldo belövi az osztrákok elleni tizenegyesét, és nem a kapufára rúgja, akkor megint minden máshogy is alakulhatott volna.
Mivel az eddigi három 24 csapatos tornán kétszer is olyan döntős volt, amelyik a harmadik helyről indult – Argentína (1990) és Olaszország (1994) -, ezért sem kellett pánikolniuk, abban bíztak, egyszer majd csak beindul a játékuk, és jól fognak pattanni a labdák.
A portugáloknak folyamatosan javult a játékuk, egyszer sem nem ugrottak nagyot, hullámzó is volt a teljesítményük, de egyre magasabb szintre emelkedtek. A lengyelek ellen is voltak hátrányban, de elviselték. Összességében pedig aktívabbak voltak, többet tettek a győzelemért.
Portugália most egy olyan csapattal igyekszik elérni országuk legnagyobb sikerét, amelyikben nincsenek a középpályán olyan sztárok és művészek, mint régebben Figo, Rui Costa vagy Deco volt. Mégsem kell az elődökhöz mérni vagy hasonlítani ezt a mostani csapatot.
Mert vannak olyan játékosok a középpályán - Willian Carvalho, Danilo Pereira, Joao Mario -, akik nagyon sokat segítenek a védelemnek, és alárendelik magukat egy magasabb rendű tervnek, hogy a labdát valahogy eljuttassák Ronaldóig, aki majd megoldja: Megindul, fejel, vagy kapura bombáz, esetleg kiugratja Nanit, ahogy ellenünk is.
A portugál válogatott régi problémája a középcsatár hiánya, de mivel Ronaldo arra is alkalmas, hogy center legyen, így ebből a hátrányból a legkézenfekvőbb megoldással, a legsokoldalúbb játékossal megpróbáltak előnyt kovácsolni.
Portugália sok bírálatot kapott eddig, de fontos kiemelni, hogy a sebességük megvolt mindegyik meccsen.
A franciák sebességben láthatóan javultak, mostanra pedig megvan a játékosok önbizalma is, hiszen a németek ellen egy hosszú, sikertelen szériát zártak le győzelemmel.
Franciaország meccsei:
Megállapíthatjuk, ez sem volt egy nehéz ág, egészen az elődöntőig, ahol viszont a világbajnok németekkel kellett játszaniuk. Ha kellett taktikusan védekeztek, ezen kívül helyzeteik is voltak: az első félidőben Griezmann lövése is bemehetett volna, nem sokkal később pedig, ha Giroud korábban eszmél, egy jó passzal kihagyhatatlan helyzetbe hozhatta volna a kivételes szezont futó Griezmannt.
A franciák sem aggódtak, amikor a románok ellen nem ment úgy a játék, fokozatosan épültek. Ha már a másik oldalon megemlítettünk egy kapufát, legyen itt is: ha az albánok be tudják fejezni egy veszélyes támadásukat, akkor az a meccs fordulhatott volna rosszra is. A második csoportmeccsük volt, amit a 90. percbéli és egy még későbbi góllal nyertek 2-0-ra.
Elmondható, hogy el tudták viselni Varane sérülése – kimaradt a keretből is – mellett Rami kiesését is. Pontosabban Deschamps rátalált a jövő szezont már a Barcelonában kezdő Umtitire. Izland ellen kényszerűségből tette be, a németek ellen már nem vette ki.
Ha már a portugáloknál említettük, hogy régebben jobb csapatuk volt, a franciáknál is elő lehetne hozakodni azzal, hogy a jelenlegi állomány nem annyira erős, mint a régebbi. Úgy vannak vele viszont, hogy ennek a csapatnak is megvan az ereje, a múlt pedig elmúlt, nem érdemes Henry technikájára gondolni, amikor Payetnek vagy Giroud-nak kell megoldania a helyzeteket.
2004-ben Portugália hazai pályán elveszített egy döntőt Cristiano Ronaldóval, most Franciaország ugyanolyan meccs előtt áll, és épp Cristiano Ronaldo és csapata az idegenből jövő ellenfél. Jöhet trauma, de jöhet ugyanolyan eufória, mint 1984-ben és 1998-ban, ismét a Champs Elysee-n ünnepelhetnek.
A két védelem. Evra bajban lehet, ha Quaresmával kell versenyt futnia. A Besiktas szélsője leginkább csereként állt be, ha már egy fáradtabb játékosnak kell visszafognia a szélsőt, nem lesz könnyű. Evra 35 éves, ha a franciák gólt kaptak az Eb-n, ahhoz neki köze volt.
A portugál védelem is kapott gólt rendesen, a csoportmeccseken négyet is, a kieséses szakaszban viszont már csak egyet, három meccsen. Kulcskérdés, hogy meg tudják-e őrizni ezt a formát, pláne, hogy a középső kettősön menet közben kellett változtatnia Fernando Santos kapitánynak. A csoportmeccseken a Pepe-Ricardo Carvalho középhátvédkettőssel állt fel, a magyar meccs után utóbbit kitette, és jött José Fonte. A belga meccs előtt Pepe dőlt ki, Fonte megkapta maga mellé Bruno Alvest. Az erőtlen Wales nem okozott nekik gondot, de a francia fog. Még akkor is, ha Pepe felépül a döntőre.
Pepe játéka kulcsfontosságú, mert van rutinja abban, hogyan kell kikapcsolni Griezmannt, ami Bruno Alvesnek nem fog összejönni.
Milyen formában lesz Cristiano Ronaldo? Ha 50 pocsék kísérlet után jól eltalál egy szabadrúgást, és Portugália előnyhöz jut, óriási esélyt kap a csapat. Három gólnál jár a szupersztár, ami tőle hat meccsen kevés, hibázott büntetőt, szabadrúgásból szinte kaput sem talált. De azt csinálja, amit ő jópár éve ketchup-effektusként fogalmazott meg:
A gól olyan, mint a ketchup, erőltetni kell, és egyszer csak megindul.
Pontosan ezt teszi most is, ütögeti az üveg alját, hogy végre meginduljon. A magyarok ellen megindult, Wales ellen csöppent, ez már elég lett az elődöntőhöz.
Ami növeli a sztár elszántságát, az a már említett 2004-es döntő. A mostani keretből két ember volt ott azon a szerencsétlen 0-1-es meccsen, Ricardo Carvalho és Cristiano Ronaldo. Utóbbi 19 évesen könnyezte meg a vereséget, ami a mai napig valószínűleg a legfájóbb kudarc a karrierjében. Veszített bajnokságot az utolsó napon, mint most, a legutóbbi szezonban a Barca ellen, de korábban nyert is, még a ManUniteddel. Veszített Bajnokok Ligája-döntőt is, szintén az angolokkal, de bepótolta a Reallal. Most megadatott neki, hogy azt a balszerencsés Eb-döntőt is kitörölhesse az emlékezetéből.
Jól tudja, Portugália győzelme rajta áll, neki kell villannia. Nem lesz más, aki majd bepakolja a gólokat vagy megcsinálja neki a ziccereket. Kicsit olyan a feladat, mint 2013 végén, a svédek elleni vb-pótselejtezőn: az első meccsen Ronaldo góljával nyertek 1-0-ra, a svédországi visszavágón meg 3-2-re, az ő triplájával. A szituáció persze sokkal nehezebb, egy meccs a torna legerősebb válogatottjával, annak hazai pályáján.
A portugálok ezen az Európa-bajnokságon egyszer nem tudták megőrizni az előnyüket, még az első meccsen, Izlanddal szemben. Most viszont, ha előnybe kerülnek, nagyon nehéz lesz bepasszírozniuk egy gólt a franciáknak. Egy nappal többet is pihenhettek, és támadni szinte biztosan nem fognak.
Kapusposzton talán jobbak a franciák, Llorisnak a meccsek többségén volt egy bónuszvédése, míg Rui Patriciónál nem emlékszünk ilyenre. A két válogatott egy-egy sztárja - Ronaldo és Griezmann - a BL-döntőben összecsapott, és a portugál örült. De csak azért tudott örülni, mert Griezmann a második félidő elején kapufára lőtte a tizenegyest. A szétlövésben már nem hibázott, ahogy Ronaldo sem, ám tizenegyesekkel Ronaldóék nyerték a Real-Atletico-döntőt.
Cristiano Ronaldo akkor érezhetően sérült volt, most sokkal lendületesebb, élesebb, nemcsak poroszkál, mint legutóbb. Griezmann viszont mintha rátett volna még egy lapáttal, szenzációs tornája van, hat találattal a gólkirályi címe szinte biztos.
Őt a BL-döntő, Ronaldót a 12 évvel ezelőtti kudarc kísérti, valamelyik megsemmisül, legkésőbb vasárnap éjfél körül.