Régen tényleg minden jobb volt, vagy csak az emlékek szépítik meg a 2002-es vébét és a 2004-es Eb-t? A most véget ért Eb tényleg olyan rossz volt hozzájuk képest? Szavazzon az elmúlt 15 év legjobb tornájára!
Még véget sem ért az Európa-bajnokság, amikor már többen is megvonták a torna mérlegét. Sokan fanyalogtak a mezőny 24 fősre bővítése miatt, mások a gólokat és a támadó futballt hiányolták, pedig akkor még nem is kellett végigszenvedniük a döntő 120 percét. A bővítés ugyan újdonság, viszont a többi érv ismerős lehet a közelmúlt többi nagy tornájáról: kevés gól, defenzív futball, alacsony színvonalú meccsek, és így tovább.
Ha visszamegyünk az időben, hogy egy igazán emlékezetes tornát keressünk, akkor egészen az ezredfordulóig kell haladnunk, hiszen a konszenzus szerint a 2000-es Európa-bajnokság tényleg olyan volt, amilyennek egy ilyen tornának lennie kéne. A belga-holland rendezésű Eb magasra tette a lécet, hiszen minden volt: gólok, fordulatok, dráma, és csapatok, akik mertek és tudtak is támadni.
Már a csoportkörben olyan klasszikus meccsekre került sor, mint a 4-3-as spanyol-jugoszláv, a szlovén-jugoszláv 3-3 (3-0-ra vezettek már a szlovénok), vagy az angol-portugál, amit az utóbbiak 0-2-ről felállva nyertek meg 3-2-re. De a csapatok a kieséses szakaszra sem fékeztek le, emlékezetes meccsek követték egymást egész a drámai végkifejletig, miközben Zidane-tól Figón és Tottin át Kluivertig kiemelkedő egyéni teljesítmények egész sorát láthattuk.
Akkor még lehetett bízni abban, hogy a válogatott futball új korszaka kezdődik, de utólag már látható, hogy ez inkább valaminek a vége volt. Nem mintha az azóta megrendezett nyolc Eb-t vagy vb-t ne lehetett volna szeretni sok mindenért, de valami hiányérzetünk mindig akadt. De melyik volt közülük a legjobb? Hogy illeszkedik a sorozatba a most véget ért Európa-bajnokság? Segítünk eldönteni, nosztalgiázzon, majd a végén szavazzon!
PRO: A meglepetések vébéje! Vége a nagycsapatok diktatúrájának! Dél-Korea és Törökország a négy között, az USA és Szenegál a nyolc között, az egészet pedig egy olyan csapat nyeri meg, amiben egyszerre játszott Ronaldo, Ronaldinho, Roberto Carlos és Rivaldo - kell ennél több?
KONTRA: A foci szégyene volt, ahogy a játékvezetők szabályosan becsalták Koreát a négy közé, és a nyomukban kúszhatott be minden idők egyik leggyengébb német válogatottja is a döntőbe. A braziloknak így egy szorosabb meccsük volt az angolok ellen, egyébként sétagalopp volt számukra a vébé, pedig annyira azért nem voltak jók. Másra nincs is miért emlékezni.
PRO: Ha az előző vébé a meglepetésekről szólt, akkor mit szóljunk ahhoz, hogy Görögország nyerte meg az Eb-t? Erre tényleg senki nem számíthatott. A látványos focit szállították a csehek, és olyan sztárok tűntek fel tizenévesen, mint Cristiano Ronaldo és Wayne Rooney.
KONTRA: Most tényleg annak kéne tapsolni, hogy egy középszerű csapat mázlista egy-nullákkal végigvédekezi a tornát? Szinte az összes nagy sztár lebőgött, a hagyományosan erős válogatottak csalódást okoztak, a dánok és a svédek pedig bundagyanús döntetlennel ejtették ki az olaszokat.
PRO: Helyreállt a világ rendje, és a nagy válogatottak domináltak újra, ahogy azt el is várhattuk tőlük. Biztatóan mutatkozott be a németek és a spanyolok új generációja, míg az olaszoknak már kijárt egy tornagyőzelem, és Buffontól, Tottitól, Pirlótól vagy Cannavarótól mégis ki sajnálja? A torna igazi sztárja viszont a 34 éves Zidane volt, amit meg a brazilok ellen művelt, olyat azóta se láthattunk senkitől.
KONTRA: Ha Zidane nem fejeli le a döntőben Materazzit, tényleg semmire nem emlékeznénk erről a vébéről. A kieséses szakaszban alig voltak gólok, mindent elmond, hogy a portugálok úgy játszhattak le három meccset, hogy ezeken összesen egy gólt szereztek. Cserébe röpködtek a sárga és piros lapok, a portugál-holland meccs meg valóságos mészárlás volt. Pontosan illett a végére, hogy a döntőt is tizenegyesekkel kellett eldönteni.
PRO: Soha rosszabb tornát! A spanyolok végre lerázták magukról az örök vesztesek bélyegét, a németeknek se volt okuk szégyenkezni, az oroszok pedig mindenkit meglepve a leglátványosabb focit játszották az Eb-n, lenyomva még a halálcsoportban mindenkit agyonverő hollandokat is. Meglepetések, gólok, jó csapatok, valami ilyesmit várt mindenki, nem?
KONTRA: Aki szerint ez jó volt, az megérdemelné, hogy végtelenítve nézze a horvát-török negyeddöntő 120 percét. Eltűntek a nagy egyéniségek, és akik maradtak, azok is inkább csak a klubjukban villognak. A spanyol kivételével közepes csapatok jutottak csak az elődöntőbe, és minden idők leggyengébb házigazdáinak is gratulálhatunk a svájci és az osztrák válogatott személyében, amelyek a csoportjukból se tudtak továbbvergődni.
PRO: Ha volt szórakoztató vébé, ez feltétlenül az volt! Az európai csapatok leszámoltak a legendával, hogy más földrészen nem megy nekik: a látványosan játszó németekre és Jogi Löw v-nyakú pulcsijára rácsodálkozott a világ, a hollandok új generációja végre teljesített, a spanyolok pedig meg is nyerték. Dél-Amerika addig gondoskodott az egyéniségekről: ki ne emlékezne a vészkapussá lett Suárezre és a dilettáns edzőnek, de annál szórakoztatóbb showmannek bizonyuló Maradonára?
KONTRA: Ez már a válogatott futball “szép új világa”: negatív gólrekord és a nagy egyéniségek halála. Cserébe ott voltak a Jabulanival szerencsétlenkedő kapusok, meg a bírói bakik, mint Lampard meg nem adott gólja a németek ellen, vagy a döntőben a nyilvánvaló durvaságot is megúszó De Jong. Tetejébe hangulattalan meccsek, az elviselhetetlen vuvuzelával. Kinek hiányzik ez, de komolyan?
PRO: Mindenki rettegett, hogy Kelet-Európában képtelenség jó tornát rendezni, hát hiába, mert nem lehetett panasz a rendezőkre. És talán még sosem volt ilyen egyértelmű, hogy tényleg a legjobb csapat nyert. A spanyolok hibátlanok voltak, egyedül a portugálok tudták megszorítani őket. A németeket hazaküldő Balotelli személyében lett egy új sztárja is a futballnak, és mindenki emlékezni fog a tönkrevert csapatukat éltető, lelkes ír szurkolókra is.
KONTRA: Hát ez lett mára a válogatott fociból sajnos: kiszámítható, és fájóan hiányoztak belőle az úgynevezett drámai csúcspontok, főleg a kieséses szakaszból, ahol a német-olasz kivételével az összes meccsen az esélyesebb csapat nyert. A spanyoloknak meg sose bocsátjuk meg, hogy a technikai/taktikai fölényüket nem arra fordították, hogy gólokat lőjenek, hanem arra, hogy ne kapjanak gólt, és a világ legunalmasabb meccseit játsszák.
PRO: Ez igen! A csoportkör túlzás nélkül feledhetetlen volt, potyogtak a gólok, rögtön az elején belekezdtek a csapatok, pedig a nagy izgalmak még csak utána jöttek. A pergőtűzszerű belga-amerikai meccs vagy Van Gaal utolsó perces kapuscseréje örök emlék marad, és nagyon kijárt már egy győzelem a németeknek, akik a brazilok tönkreverésével minden idők egyik legemlékezetesebb vébémeccsét produkálták.
KONTRA: Na ne. A csoportkörben még felvillant valami a régi idők válogatott focijából, de utána? Unalmas, biztonsági játék, fásult játékosok, és soha véget nem érő hosszabbítások, no meg rengeteg büntetőpárbaj. Amelyik csapat az első gólt szerezte, az általában meg is nyerte a meccset, és eljutottunk oda, hogy mára a világ legjobb játékosaiból összerakott válogatottaknak is csak arra futja, hogy lehetőleg ne kapjanak gólt. Az meg a hab a tortán, hogy a semmit nem mutató Messit választották a torna legjobbjának.
PRO: Lehet, hogy Michel Platininek rács mögött a helye, de a focivilág kizárólag hálás lehet neki, amiért kibővítette a mezőnyt. Az Eb legemlékezetesebb pillanatai ugyanis az ún. kiscsapatok nevéhez fűződtek: Izland, Wales és igen, Magyarország szereplése is bizonyította, hogy jó ötlet volt felemelni a létszámot. Nekünk pláne remek érzés volt végre érdekeltként nézni egy Eb-t, de miután a mieink kiestek, utána is maradt izgalom elég: Robson-Kanu Cruyff-cselére, Schweinsteiger felemelt kezére és Ronaldo könnyeire még öregkorunkban is emlékezni fogunk.
KONTRA: Ha Magyarország nem jutott volna ki, tényleg szenvedés lett volna az egész. Az Eb első felében mintha ugyanazt az egy meccset néztük volna: az egyik csapat elszántan védekezik, a másik meg próbál támadni, és jó esetben a végén talál egy gólt is. A kieséses szakasz meg tényleg gyászos volt, a megszokott "óriási taktikai csatákkal". A portugálokat már a horvátok elleni gyalázat után ki kellett volna zárni, de az, hogy még meg is nyerték a tornát ezzel a hulladék focival, az tényleg mindennek a teteje. De legalább az Eb alatt nem robbantottak fel senkit, ez is valami.