Szép volt, jó volt, máris hiányzik, de ez az Eb sem csak a pozitív meglepetések miatt marad emlékezetes. Szubjektív válogatás az elmúlt hetek negatív hőseiből, mielőtt a feledés jótékony homálya borulna a torna legkínosabb szereplőire.
A torna első két hete a talajról szólt. Túl sok volt az eső, túl kevés a napfény, nem fújt a szél, letaposták az AC/DC-koncerten, hiba volt újrafektetni, rossz helyről vették és a többi. Úgy tűnik, a francia gyep olyan, mint a magyar mezőgazdaság, történjék bármi, attól minden mindig csak rosszabb lesz. Lille-ben a Franciaország-Svájc előtt konkrétan zöldre kellett festeni a füvet, annyira kisárgult, ilyesmit legutóbb egy moszkvai BL-meccsen láttunk, igaz ott zöld homokon játszottak. Végül aztán három stadionban ki kellett cserélni az egész gyepszőnyeget.
“Remélem, a Puma nem gyárt óvszert” - mondta Shaqiri a svájci-francia után, amelyen Svájc mezei érintésre foszlottak. Bár abban is lett volna fantázia, hogy a bírókra próbálnak hatni ezzel a speciális effekttel, de a gyártó elintézte egy unalmas anyaghibával, és a követező meccsre újracsomagolták a fiúkat.
A svájci középcsatár simán rúghatott volna annyit, hogy a következő Eb-n is ő legyen a gólkirály, ehhez képest maradt nullán. Az első két meccsén hét ordító ziccert hagyott ki, aztán nem számoltuk. A trikógate után állítólag komolyan felmerült, hogy a lengyelek ellen egy albán varrónőt játszassanak a helyén. Végül a mezeket cserélték le, és jól ki is estek.
Miután kiderült, hogy az Eb hivatalos labdáját - ajánlott fogyasztói ár 45.000 Ft - elég könnyen agyon lehet rúgni - egy svájcinak sikerült is - , a kieséses körre új hivatalos labdája lett a tornának.
Gundel-Takács Gábornál senki nem közvetít jobban színes csigajelmezben küzdő máltai tornatanárokat, de az Eb egy kicsit más kávéház. Így történhetett, hogy hiába ment le az egész meccs, a hosszabbítás, a tizenegyesek, meg közte az a sok szünet, Renato Sanches lövéséről a lengyel-portugálon csak nem akart kiderülni, hogy azért lett gól, mert megpattant. Lassíthatták akárhányszor, Gundi nem látta, és onnantól kezdve igazodott az egész stúdió. De ez valószínűleg már nem az ő hibája, csak sima köztévés reflex.
Apropó, ha már köztévé, akkor bögre.
Egyszer meghallgatnék egy statisztikát arról is, hány előre kijegyzetelt számadat kényszerű meghallgatása után gondolja azt az átlagos néző a riporterről, hogy egy okoskodó marha. "Ez ez első döntő, amelyben két "pipás mezes" csapat játszik" - az ilyenekből valószínűleg már egy is elég.
Mármint annak teljes hiánya. Sajnos a matek nem barátja a 24-csapatos lebonyolításnak, így a torna jelentős részben már a sorsoláskor eldőlt. Volt négy csoportelső, aki a 16 között csoportharmadikkal játszott, míg a két kevésbé szerencsés csoportmásodikkal. Két ágon is úgy juthatott be egy-egy csoportgyőztes az elődöntőbe - a franciák meg is tették -, hogy nem találkozhatott másik csoportgyőztessel. Eközben az olaszoknak a spanyolokat és a németeket kellett volna legyőzniük a legjobb négyhez. A mögöttük végző belgáknak Magyarország és Wales jutott.
Leszámítva néhány vicces jelenetet, nevezetesen az egyenlítést Anglia ellen, no meg Szluckij mester rettegő fejét, mindenki prímán meglett volna az oroszok nélkül. Nem hiányoztak volna se a paramilitáris verőlegényeik, se a delegált nácijaik, se a kilátástalanul unalmas, szürke és szétesett csapatuk. Még jó, hogy náluk lesz a következő vb.
Legközelebb amikor azt hallja, “sötét ló”, gondoljon a torna előtt egekig dicsért, aztán egy pont, nulla győzelem, auf wiedersehen sógorokra.
Ha az ellenfél edzője azt mondja a legyőzésed után, hogy könnyebb dolguk volt, mint Ausztria ellen, az nem sok jót jelent. Ha az ellenfél Izland, te pedig Anglia vagy, akkor a szégyen valami kellemes, szívmelengető bizsergés ahhoz képest, amit érzel.
Képviseltessenek végre azok a szurkolók is, akiket kifejezetten zavar, ha tízezer izlandi üvöltve imitálja a gyakó bálnák nyögését. Ha valakit nem érdekel a meccs, tessék hullámozni szép csendben. Hihetetlen, hogy egy ország népességének tíz százaléka képes volt csak azért elutazni Franciaországba, hogy behallatszódjon a közvetítésbe. És még fertőző is.
Conte mester egy kevésbé ihletett pillanatában cserélte be Simone Zazát az olasz-német 120. percében, a büntetőpárbajra. Nehéz eldönteni, hogy a fellépés mélypontja a Pogbától koppintott helyben futás volt-e, vagy maga a lövés. Sikerült elérnie, hogy ne tragikus hősnek tűnjön, hanem komplett idiótának.
Nem azért. Felőlem tisztára is nyalhatja magát, de egy szem középcsatárral nekimenni a tornának, és közben egy támadó helyét a keretben elvesztegetni a csak kabalafigurának használt Podolskira, na ez már tényleg maga a szégyen.