A Real Madrid keddi győzelme után szerdán a Juventus tette be egyik lábát a Bajnokok Ligája döntőjébe. A torinói csapat első gólja egy egészen zseniális akcióból született, amit látva edzők és szurkolók egymás vállán sírhattak az gyönyörűségtől.

Túl Dybala levegőből sarkazott passzán, Dani Alves sarkazásos gólpasszán és Higuain tanári befejezésén, az egész akció koreográfiája tankönyvbe illett.

Mint a videón látható, minden ott kezdődött, hogy a Monaco kapusa kénytelen volt felívelni a labdát, mivel a letámadás miatt esélye sem volt röviden megjátszani azt. Innentől pedig pergett az oktatófilm.

A Juve szemszögéből bal szélre érkező felívelést Alex Sandro elegánsan, vállal hátratette Chiellininek, aki azonnal visszapasszolt Buffonnak. A Juventus játékában Conte óta alap, hogyha lehet, akkor a kapustól építkeznek. Buffon át is forgatta szépen az akciót a jobbhátvéd posztján lévő Barzaglihoz, aki a sprintben visszalépő Marchisióhoz passzolt.

Talán még itt lehetett volna leginkább megakadályozni a végkifejletet, mondjuk itt sem könnyen, mivel Marchisio nem dajkálta különösebben a labdát, az indítást pedig olyan gyorsan rúgta meg, hogy azt közelebbi védekezéssel is nehéz lett volna blokkolni.

Innentől viszont már égett a ház, bár ezt a Monaco még nem tudta. Nyolc játékosuk volt ugyanis ekkor olyan pozícióban, hogy Dani Alves és Dybala láthatólag jól begyakorolt, mégis taníthatatlanul kivitelezett kombinációját követően kétségbeesve futhatott az események után. A kiindulópont itt Alves visszalépése, majd megindulása volt, ezzel csinált teret Dybalának a szélen. Utóbbi passzára meg nincsenek szavak.

Itt meg is lehet számolni, hogy hány monacós ragadt rossz pozícióban:

Mivel a Juventus a labdakihozatallal tudatosan magára húzta a Monacót , a Dybala-Alves váltást követően lényegében a tizenhatosig szabad volt az út.

Ha visszaérni még úgy ahogy sikerült is, csak számban voltak meg hátul, rendeződni már esélyük sem maradt. A gólhoz persze leginkább Alves zsenije kellett, de vegyük észre, hogy a Juventus legutóbbi négy BL-góljából három a második hullámban érkező csatárnak visszatett labdából született.

Míg Alves felfutásának, majd sarkazásának nagyszerűsége nyilvánvaló, emlékezzünk meg Higuainról is, aki a felpassz után kétszer is ritmust váltott, emellett szinte végig a visszazáró középpályás látásának holtterében mozgott, végül pedig pont abban az ütemben érkezett a passzra, ahogy kellett. Így Jemerson hiába ért vissza egy óriási sprinttel, már csak akkor látta, hogy rossz passzsávot próbál blokkolni, amikor késő volt. 

Higuain meg persze egyből beverte, ahogy az a kilencvenmilliós árcédulájához illik.

Vagyis az egész akció egyszerre állt tökéletes csapatmunkából, atombiztosan begyakorolt mozgásokból és összjátékokból, ráadásul olyan megoldásokkal tűzdelve, amikre lehetetlenség készülni. Ami így együtt lényegében a tökéletes támadás definíciója.