Egy órával a kezdés előtt érkeztünk Balmazújvárosba, az év legfontosabb meccsére: a lelátó szinte teljesen megtelt, ami nem csoda, a hazai szurkolók már egy órakor sorban álltak a stadion előtt jegyért. Vagy száz kisvárdai szurkoló pedig már kettőkor a városban volt.

Igazából mindkét csapat sikertörténete a második Fidesz-kormány által beindított futballfeltámadás gyümölcse. A Kisvárda egy nem túl jelentős harmadosztályú csapat volt korábban, ami párszor tönkrement a rendszerváltást követő években, illetve két szezont a megyei elsőben is lehúzott, míg Balmazújváros csapata annyira nem volt tényező 2010 előtt, hogy konkrétan nem is létezett. A csődbemenő Bőcs helyén indultak el 2011-ben a másodosztályban.

Tiba István (fideszes polgármester, majd 2014-től országgyűlési képviselő) klubja ennek ellenére rögvest jelentőset markolt a taós forrásokból. Kisvárdán ezzel szemben szerényen kezdtek, hogy aztán az utolsó két évben piszkosul belehúzzanak, de annyira, hogy Seszták miniszter úr csapata azóta a második legtöbb taós pénzt kapta az egész magyar futballban, a nagy példakép, a felcsúti akadémia után.

A taós támogatások grafikonjából a fejlődés dinamikáján túl az is jól látszik, hogy egy mezei országgyűlési képviselő taós vonzereje hosszútávon nem mérhető egy miniszteréhez.

Ahogy az egy ilyen meccsen természetes, a VIP-szektor tele volt a várt arcokkal. A legnagyobb sztárvendég Tállai András volt, aki már gyakorlatilag nem tud élni futball nélkül, ő egyedül legalább hat széket foglalt magának a meccsre, de itt volt Zsiga 47 ezer forint Marcell, Puhl Sándor, Budai Gyula és természetesen Seszták Miklós fejlesztési miniszter és Tiba István fideszes országgyűlési képviselő, mint a két csapat tulajdonosai (ha nem is papíron, de erkölcsi értelemben feltétlenül). És persze polgármesterek, képviselők.

A feljutásra pályázó két csapat esélyei nagyjából úgy viszonyultak egymáshoz, mint Tiba és Seszták rangja. A Balmazújváros egy jól összerakott gárda, ami erőn felül teljesítve került a feljutás küszöbére, míg a Kisvárda amolyan Mezőkövesd kettőként, avagy Puskás Akadémia háromként, rommá támogatva, egykori enbéegyes, esetenként válogatott játékosokkal spékelve hajt évek óta arra, hogy élvonalbeli csapattal ajándékozzon meg egy nagy embert.

Az első félidőben jól látszott a vendégek minőségi fölénye, illetve az, hogy nekik győzni kellett volna a feljutáshoz. Ám egy lesgólnál többre így sem jutottak, míg a Balmazújváros fegyelmezetten kontrázott, és őrizte a számára tökéletesen megfelelő döntetlent. Nagy futballról véletlenül sem beszélhettünk, a félidő csúcspontjait az ország nagyközönsége számára valószínűleg azok a másodpercek jelentették, amikor a hazai védő, Virág Aladár bajsza képernyőre került.

Az eredmény okán nem túl boldog Seszták Miklóssal a meccs szünetében, 0-0-nál tudtunk beszélni pár mondatot. Amikor odaléptünk hozzá, épp a telefonján nézte vissza a les miatt meg nem adott első félidei gólt, de nagyvonalúan úgy fogalmazott, nem tudja eldönteni, az volt-e.

Kérdeztük, mennyi most a Kisvárda költségvetése, mivel számoltak, mennyivel nőne ez meg, ha az első osztályba kerülnének, illetve, miből fogják pótolni a hiányzó összegeket. Túl sokat nem tudtunk meg: Seszták a költségvetés számaival nincs tisztában, annyit azonban tud, hogy nagyságrendekkel fog megnőni. Ma reggel a Portfólió cikkével ébresztették.

Ezért az ész és a szív harcol bennem

- mondta és hozzátette, hogy

nekünk, azt gondolom, hogy jó egy erős másodosztályban jó csapatnak lenni, mint egy erős első osztályban utolsó hely közelében lenni.

A tervszerűség látszólagos hiánya annak a fényében egy kicsit fura, hogy a keret alapján egyértelműen a feljutás céljával szedték össze ezt a csapatot. Persze a miniszter valószínűleg joggal bízhat benne, hogy valahogy majd csak megoldódnak a dolgok, csak legyen meg ma a győzelem.

Illetve a szponzorokra is számíthatnak, a kormány által lelkesen támogatott Master Good csirkefeldogozóra, illetve a szintén széttámogatott Háda bálás ruha bolthálózatra. Seszták szerint természetesen ezeknek a dolgoknak semmi köze egymáshoz.

A miniszter elmondta azt is, hogy Kisvárdán a klub a munkácsi, kárpátaljai határon túli fiatalokkal dolgozik, "most is van nálunk kettő három, akiket szeretnénk szervesen beépíteni a csapatba". Túl azon, hogy Kisvárda egy köpésre van a határtól, Magyarországon nehezen is találnának fiatalokat, ugyanis a Debrecen és a Nyíregyháza akadémiája lehalássza ezt a régiót. Amúgy a Kisvárda egy pár éve még a Debrecen alközpontja lett volna, aztán egy kicsit megszaladt a projekt.

Annyira, hogy jövőre saját akadémiát indít a csapat, aminek Seszták szerint azért lehet értelme, mert Kárpátaljában gondolkodnak, és a munkácsi akadémiával fognak együttműködni. A munkácsi akadémia amúgy még csak papíron létezik, de 1 milliárdot már kapott a kormánytól. A magyartól, forintot.

Visszatérve a VIP felhozatalára, a fontos, avagy "fontos" hazai meccseken hozzászoktunk, hogy vezető kormánytagok, fideszes politikusok ülnek a VIP-ben, persze a lényeg mindig az, hogy ott van-e Orbán, vagy nincs. Most nem volt, még egy kávéra sem ugrott be, ami azért csalódás. Nem mondom, Tállai, vagy Budai Gyula még akár komoly embernek is tűnnek, na, de Zsiga Marcell? Ez bizony a másodliga.

A második félidőben sokkal kiegyenlítettebb volt a játék, sőt nem sokkal a vége előtt a Balmazújváros megszerezte a vezetést, ami érdekes módon nem Sesztákot törte össze a legjobban, hanem Tállai Andrást, aki szinte katatón állapotba került attól, hogy barátja jövőre sem lehet tagja az élvonalbeli kormánytagok táborának. Helyette egy mezei Tibával kell majd kolbászoznia, ha vendégségbe jön a Kövesddel, ami nem ugyanaz.

Ráadásul a Várda annyira rákészült az élvonalra, hogy nem csak kétmilliárdos stadiont építenek (igazi ékszerdoboz), de másfél milliárdért egy sportszállót is, azzal az indoklással, hogy a vendégcsapatoknak ne kelljen a távoli Nyíregyházán megszállnia.

Ehhez képest a balmazújvárosi szurkolók a meccs után elmondták, nagyon boldogok, hogy a csapat NB I.-es lett, ugyanakkor a stadiont nem annyira tartják alkalmasnak az első osztályra. Bár

További aggodalom balmazi részről, hogy olyan vaskos szurkolótábor sincs a csapat mögött. Persze ott vannak az ultrák, akik görögtűzzel ünnepeltek még órákig, de a lelátó leginkább olyan helyiekkel volt tele, akik miután vége lett a meccsnek, hamarabb elhagyták a stadiont, mint Seszták. Sokan attól félnek, hogy még ez a maroknyi szurkolótábor is le fog morzsolódni, ha jönnek a vereségek az NB I.-ben.

Az anyagiaktól azért nem mindenki félt. Elképzelni sem tudjuk, hogy miért bizakodóak (természetesen el tudjuk képzelni).

Például bizton számíthatnak Tiba Istvánra, aki esetenként maga is kölcsönt vesz fel, hogy segíteni tudjon a csapatnak. Legalábbis az ügyvédek ezzel magyarázták, hogy a balmazújvárosi sportcsarnok "elintézése" kapcsán K. Sándor nagyvállalkozótól, a helyi kézicsapat tulajdonosától borítékban kapott 5 millió forintot még 2012-ben, polgármesterként. Bár a lehallgatott telefonbeszélgetések hangfelvételei alapján úgy is tűnhetne, hogy a vállalkozó a csarnokért jutalmazta meg a pénzzel Tibát, végül kiderült, hogy a politikus csak kölcsönt kapott, amivel aztán a csapatot támogatta. Minderről semmilyen papírt nem írtak alá, de barátok közt az ilyesmi felesleges.

Mindenesetre az anyagiak kapcsán a szurkolók már rá is mutattak egy jelenetre:

Nézd meg, kezdődik a spórolás: hiába kérte a szurkoló a mezt, nem adta oda.

Ezt később a sajtós finomította: ebből a típusú mezből állítólag csak egy széria készült, így a játékosok lelkére kötötték meccs előtt, hogy nehogy odaadják a szurkolóknak. Persze az ünnepi hangulatban, pezsgővel a kézben ezt néhányan nem tudták betartani.

A másodosztály ultrái egyben egészen biztosan hasonlítanak az első osztály csapatainak ultráihoz: ha tehetik, ha úgy alakul, azért eleresztenek egy 'Vesszen Trianon'-t. Itt is megesett, de tegyük hozzá: aktualitása miatt nincs az a keményszívű libsi, aki ne gondolná, hogy ez rendben van.

A szurkolók emellett sajnálták, hogy egyetlen helyi játékos sem volt a keretben, az egyetlen balmazújvárosi fiataljuk ugyanis éppen sérült volt. A mérkőzés utáni eufóriában a balmazi szurkolók elmondták, hogy szerintük akár ezren is elkísérhetik majd rendszeresen a csapatot idegenben. Ami a hazai meccseket illeti, eddig a nők és a gyerekek ingyen látogathatták a meccseket (kivéve ma), ennek ellenére ma telt ház volt, az idényben először. Reményeik szerint az NB I.-ben a nagyobb csapatok ellen azért számíthatnak majd még hasonlóra.

A meccs utáni sajtótájékoztatón a Balmazújváros edzője elmondta, nem akar most mondani semmit esetleges igazolásokról, a csapat nagyjából összeállt, arról viszont nem nyilatkozott, hogy ő marad-e, a hírek szerint ugyanis az élvonalból kieső MTK szerződteti, sőt a helyeik szerint már alá is írt.

A jövő tehát mindkét csapatnál izgalmas lesz, Várdán (is) új edzővel, Kondás Elemérrel vághatnak neki a nagy feladatnak ismét, míg a Balmazújváros egyértelműen kiesőjelöltként csatlakozik az élvonalhoz, persze idén se tettek volna sokan az ő sikerükre. Ha mindenkinek sikerül hozni a tervet, és ne adj isten még az erre szintén esélyes Nyíregyháza is feljutna, akkor akár négy csapat is képviselhetné a keleti csücsköt az élvonalban. Politika ide-vagy oda, ennek azért a foci szempontjából sem lenne túl sok értelme.

Borítókép: Német Tamás / Index.