Index Vakbarát Hírportál

Orbán elől biztosan elrejtik ezeket az adatokat

2017. szeptember 11., hétfő 10:59

A taopénzek magyar futballba ömlése óta elindultunk felfelé, gondolnánk logikusan, hát megnéztük, mit is teljesítettünk, amíg nem volt pénz az NB I.-ben, és mit azóta. Az, hogy kiábrándító, nem kifejezés.

A magyar klubcsapatok közül a Videoton húzta legtovább a nemzetközi kupában, de a főtáblára nem jutott fel, mert a Partizannak gólt sem rúgott a két meccsen, miközben itthon négyet kapott. A szerb csapat volt a kiemelt, igazán nagy meglepetés nem történt, de a francia Bordeaux búcsúztatása után ilyen súlyos fehérvári vereséggel senki sem számolt.

A Bordeaux kiütése ugyan emlékezetes marad, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) együtthatójában az ilyen bravúrokért nem jár pluszpont, egyedül a Bajnokok Ligája-főtábláért adnak bónuszt, igaz, azért mindjárt négy pontot is, ami igen komoly jutalom.

Hogy gyengék a magyar csapatok,

a bajnokság a létszámcsökkentés után sem készíti fel a játékosokat a kupaszereplésre, ismét igazolódott. 

Ezt jó lenne elfogadni, és szembenézni a ténnyel.

Mert még sokszor fogjuk hallani a közhelyeket, hogy most aztán már tényleg jobb a bajnokság, nagyobb az iram, micsoda izgalmak vannak a helyezésekért, a kiesés elkerüléséért. Amíg az adatok mindezt nem igazolják, pontosabban ennek ellenkezőjét sugallják, az egész megmosolyogtató.

Mit hozott a pénz?

Amióta lényegesen több pénzből gazdálkodhatnak a klubok az állami szerepvállalás miatt – szerencsejátékpénz, közvetítési jogdíj, társasági adókedvezmény –, az UEFA rangsoraiban ennek semmi nyoma sincs. Noha az lenne a legfontosabb értékmérő, ahogy például láthattuk a kazahok beékelődését az első harmincba.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy amikor még nem jött el a futballban a jólét (a 2009–10-es szezon), akkor került Magyarország a legelőkelőbb helyre az európai rangsorban.

A Debrecen ugyanis – észt és bolgár riválisát kettős győzelmekkel búcsúztatva – felkerült a BL főtáblájára. A kettős győzelmek fontosak, hogy izmosabb legyen a mutató. A Loki a főtáblán már csak mellékszereplő volt hat vereséggel, így is a 24. helyen állt az ország.

Ami nagyobb baj, hogy hosszú távon nem tudott gazdálkodni a Loki ezzel a kiugró bravúrral, noha még a liverpooli edző, Rafa Benítez is elismerően nyilatkozott róluk, hogy minimális pénzből el tudtak jutni a közvetlen elitbe. A DVSC-nek a következő szezonban az EL-főtábla még összejött, ott nyerni is tudtak a Sampdoria ellen, utána többször vághattak neki kiemeltként a sorozatnak, ám váratlan vereségek érték őket. A BATE ellen lett volna az utolsó nagy esély legalább az EL-re, az utolsó percben viszont a fehéroroszok nyertek, és ők jutottak be ismét.

Debrecenben a Rosenborgot tekintették követendő példának, a norvég klub megragadt az európai középmezőnyben, míg a magyarnak nem sikerült, és a bennmaradásért harcolt az előző szezonban az NB I.-ben. 

Visszakerestük, pusztán a számok alapján mit látnak belőlünk az UEFA-nál.

Évszám Részt vevő klubok Együttható Helyezés
2004–05 Ferencváros, Honvéd, Újpest 4,166 17.
2005–06 Debrecen, FTC, Sopron 1,000 39.
2006–07 Videoton, Újpest, Debrecen 1,000 41.
2007–08 Honvéd, MTK, Debrecen 1,000 39.
2008-09 Győr, Debrecen, MTK 1,000 37.
2009–10 Debrecen, Haladás, Honvéd, Újpest 2,75 24.
2010–11 Debrecen, Győr, ZTE, Videoton 2,75 27.
2011–12 Paks, Videoton, FTC, Kecskemét 2,25 29.
2012–13 Videoton, Honvéd, Debrecen, MTK 3,000 25.
2013–14 Videoton, Honvéd, Debrecen, Győr 0,875 47.
2014–15 Debrecen, Diósgyőr, FTC, Győr 2,125 34.
2015–16 Debrecen, Videoton, Ferencváros, MTK 1,625 34.
2016–17 Debrecen, Videoton, FTC, MTK 1,875 33.
2017–18 Videoton, Honvéd, Ferencváros, Vasas  1,625   31., pillanatnyi állás, még 6-7 pozíciót csúszhatunk hátra

A 2004–2005-ös kimagasló szereplés magyarázata: a Fradi bejutott az UEFA-kupa csoportkörébe, és a skót Heartsot verte az utolsó meccsen. A Feyenoord ellen pedig pontot szerzett itthon.

A Videoton Paulo Sousa irányításával ért el utoljára említésre méltó eredményt 2012-ben, utána viszont az eddigi legsúlyosabb mélypont következett. A fehérváriak együtthatója nyolcas fölé emelkedett, most négy körüli lesz, ami vélhetően nem lesz elég arra, hogy a BL-ben kiemeltek legyenek. A többi magyar klubnak erre esélye sincs.

Vagyis hiába az állami milliárdok,

ha nem párosulnak szakértelemmel a képzésben vagy éppen az átigazolásoknál, esélytelen az előrelépés.

Sokkal kisebb és kevésbé tehetős országok könnyedén megelőzhetnek, és meg is teszik.

Albániának van csapata az EL-főtáblán, a Skederbeu még gyűjtögethet pontokat, és ha most holtversenyben is vagyunk, könnyen elléphetnek tőlünk. Becsapós, hogy Törökország mögöttünk van, mert a Fener és a Galatasaray szégyenszemre befejezte már a küzdelmeket, a Besiktas, a Basaksehir és a Konyaspor még csak most kezd majd igazán belelendülni, és biztosan lehagynak.

Málta koefficiense 1,325-ös, arra tehát elég az állami beavatkozás, hogy a kis szigetet magunk mögött tarthassuk. Összességében pedig a 35. helyen fogunk kikötni, és nyilván azt a tanulságot a legkönnyebb levonni, még mindig több pénz kell.

Miközben a szlovák futballban biztosan kevesebb pénz van – nem épít stadionokat az állam –, és ők 1,875-tel zárták ezt az évet.

Szlovénia pedig 3,875-nél áll a Maribor BL-remeklésével. És ha azt gondolnánk, hogy csak egycsapatos az ország, annak máris ellentmond a Domzale, amelyik kiverte a német Freiburgot, míg

magyar klub kilencszer próbálkozott hasonló bravúrral az elmúlt harminc évben, és még csak nyernie sem sikerült.

A jelenlegi állás: 

Meddig jutottak a magyarverők?

A fentebbi számok így is kellően fájdalmasak, hátha még azt is tudnánk, hogy nem világverő csapatok győzték le a magyarokat, hanem olyanok, amik a következő körökben általában elvéreznek.

Csak idén

Korábban sem volt jobb a helyzet, mert tavaly a Fradin túllépő albán Partizani gólt sem rúgott a Salzburgnak, a bosnyák Željezničar is kétszer kikapott a Standrad Liege-től, miután a Fradit búcsúztatta. A Senica az MTK után a Mladost Podgorica előtt hajtott fejet 2013-ban, a szlovákok egyetlen győztes kupapárharca az MTK elleni.

Ha ismerős a Mladost neve, nem a véletlen műve, mert a Mladost a Videotont verte. A Mladostnak 9-1-es összesítéssel köszönte meg a részvételt a Sevilla.

Az volt a ritkább, hogy valamelyik magyart búcsúztató a főtáblán jól szerepeljen – de erre is van példa –, a Fradinak túl erős Rijeka azért 2014-ben a Standardot és a Feyenoordot legyőzte a csoportjában.

A válogatott és a klubfutball

A magyar futball persze több a kluboknál, a válogatott rendre felülmúlta a klubokat, ahogy a már említett szlovák vagy a szlovén is. Szlovákia 2010-ben vb-résztvevő és továbbjutó volt, mert legyőzte a címvédő olaszokat. Szlovénia is majdnem továbblépett a csoportjából 2010-ben.

Románia érdekes pályán mozog, 2006-ban a Steaua és a Rapid Bukarest nagy menetelése miatt ők nyerték az egész pontversenyt. Ukrajnának a 2009-es volt a legjobb éve, akkor a Sahtar nyerte az EL-t. A válogatottjaik ellenben lemaradtak a vb-ről, a 2012-es hazai rendezésű Eb-n Ukrajna a csoportjában maradt.

Bernd Storck kapitány is rendje elmondja, hogy nem lehet csodákra számítani, amíg a magyar klubok távol vannak a kupasorozatoktól. Neki viszont, mint sportigazgatónak, a nevelésért és közvetve a klubok munkájáért is felelősséget kellene vállalnia egy jól működő rendszerben. Ettől viszont fényévekre vagyunk.

Jobb híján marad minden évben a reménykedés, holott egy számonkérhető, ellenőrzött programmal most is előre lehetne lépni. Nem mellékesen, az

MLSZ egyik víziójában erre az évre már két főtáblás európai kupás magyar csapat szerepelt.

Nyitókép: A ferencvárosi Batik Bence (b) és a fehérvári Danko Lazovic a labdarúgó OTP Bank Liga 7. fordulójában játszott Videoton FC - Ferencváros mérkõzésen a felcsúti Pancho Arénában 2017. augusztus 27-én. Fotó: Koszticsák Szilár/MTI

Rovatok