Miközben a magyar labdarúgó-válogatott Costa Ricával gyürkőzött, Ausztria 2-1-re legyőzte Uruguayt Bécsben. Cavani játszott, gólt is fejelt, a barcás Suárez a keretben sem volt sérülése miatt, de a kispadon volt egy magyar: Szabics Imre. Győzelemmel mutatkozott be Franco Foda másodedzőjeként.
Hosszú idő után a tavalyi júniusi Európa-bajnokságon fonódott össze Magyarország és Ausztria labdarúgó-válogatottjának a sorsa. Nálunk nagy eufóriát váltott ki a váratlan, 2-0-s győzelem, az osztrákok nem jutottak tovább a csoportból, és egy kicsit megbicsaklott a válogatottjuk. Amíg az Eb-re kilenc győzelemmel jutottak ki, a világbajnoki selejtezőben esélyük sem volt arra, hogy a szerbek elé kerüljenek. Igaz, az utolsó előtti fordulóban 3-2-re legyőzték őket.
A vb-távollét a svájci edző, Marcel Koller állásába került, a kirúgása után az osztrák szövetség úgy döntött, a Sturm Graz edzőtriója veheti át a válogatott vezetését. Elég jó ajánlólevélnek bizonyult, hogy a Sturm szerény költségvetéssel is vezeti a ligát a messze a sokkal jobb anyagi helyzetben lévő Salzburg előtt.
Franco Foda ragaszkodott Szabics Imréhez, akivel valaha csapattársak voltak, később edzője lett. Amikor Szabics abbahagyta a futballt, ő lett a klub vezető játékosmegfigyelője, járta Európát Kazanytól Portugáliáig. Foda és Szabics, vagyis egy német–magyar tandem vezeti az osztrák válogatottat. Nem kis szó, és nem lennénk meglepve, ha sokszorosan informálódtak Szabicsról, akárki nem lehet a kirakatban.
A 36-szoros magyar válogatott csatárnak volt a feladata most Uruguay feltérképezése, elemzése, hogyan lehetnek sikeresek ellenük.
Mielőtt legyintenénk, hogy ez csak Ausztria, egészen más pályára kerülhet a két válogatott a közeljövőben, mert az osztráknak elég komoly jövőképe van.
A mostani meccsre a 2016-ban ellenünk Bordeaux-ban pályára lépő csapatból hárman maradtak. Az akkor kiállított Aleksandar Dragovic, Marko Arnautovic és a most már csapatkapitány, a Leverkusenből érkező Julian Baumgartlinger. A legnagyobb sztár, a Bayernnel BL-győztes David Alaba ugyan gólt rúgott a Dortmund elleni rangadón, most nem volt a keretben. Az ő képességeit mindenki ismeri, ahogy a Leicesterrel bajnok Christian Fuchsét is, Foda másokra volt kíváncsi.
Olyan fiatalok jöttek most, akik szintén a Bundesligában edződnek folyamatosan, Florian Kainz (Werder) vagy Florian Grillitsch (Hoffenheim) vagy Guido Burgstaller (Schalke), és ha már a jövőképet szóba hoztam, nálunk nincs a radaron olyan játékos, aki azonnal vagy akár csak egy fél év múlva is a Bundesligában bevethető lenne. Régebben Ausztria felvevőpiaca volt a magyar játékosoknak, ez a képlet megváltozott, holott az osztrák bajnokság a német előszobája, ahogy az iménti felsorolás is igazolja.
A vezetést gyorsan megszerezték a hazaiak, a lipcsei Marcel Sabitzer egy középre gurított labda után tökéletesen kihasználta, hogy a kapus komótosan ér vissza az ötösön belülre, és hogy Godínék sem helyezkednek villámgyorsan.
Aztán az uruk egészen más sebességgel kezdtek el játszani, Cavani gyorsan egyenlített, miután a mexikói bajnokságban játszó Urretaviscaya labdájára remekül érkezett, és a védelem ezúttal nem volt összhangban, simán megelőzte a kapust, és a védő a kijövetelére számított.
A PSG sztárjának volt még egy ziccere, Arrascaeta a kapufát találta el hatalmas helyzetben, egyszer pedig lyukat rúgott. A Cruzeiro 23 éves játékosa kedd este biztosan nem győzte meg Óscar Tabárezt kapitányt, aki mankóval tud csak járni, de olyan tisztelet övezte a kispadon, amiről mindenki csak álmodhat, ha az edzősködésre adja a fejét.
A második félidőben már nem lüktetett a játék, az osztrákok többet birtokolták a labdát, a monotóniát olykor egy ritmusváltással igyekeztek megtörni. Öt perccel a vége előtt egy szerencsés beíveléssel és a csereként beálló Schaub finom érintésével meg is nyerték a meccset.
Nem voltak sokan a stadionban, pedig a hazaiak két győztes meccsel érkeztek, 11 700-an látták a helyszínen ezt a sikert.
Fodát és az új érát egy transzparens köszöntötte, a nevét is skandálták többször a szurkolók. Mivel az Ernst Happel stadionban rendezték a meccset, egy mondatot is idéztek a legendás osztrák edzőtől drapérián a drukkerek:
egy nap futball nélkül, az egy elvesztegett nap.
„Az első félidőben volt egy kis szerencsénk, nem kis minőség volt azért velünk szemben, a Girona egyik legjobbja, Stuani bő 20 percet kapott. A másodikban már irányítottunk, ez értékelendő, ha már a védelmet az Atlético Madrid adja, a szűrőt pedig az Inter. Nem is álmodhattam volna szebb bemutatkozásról” – ezek már a 36 éves Szabics szavai voltak, aki már úgy jött hozzám beszélgetni, hogy pontosan tudta a Magyarország–Costa Rica meccs eredményét.
Megterhelő időszakon vannak túl, mert a klubmeccs után rögtön egy marbellai edzőtáborba utaztak, ott készítették fel a csapatot, és persze ismerkedtek össze.
„Egy vállalat vezetésénél, de akár csak akkor, amikor új osztályfőnök érkezik, nagyon fontos a megfelelő belépő. Gyorsan egymásra hangolódtunk, Franco elmondta, jó csapatot örökölt, és képesek vagyunk még előrébb lépni. Kicsit karikásak a szemeim, mert mindennap elég sokat dolgozunk, és keveset aludtunk.
Szerencsére ismertek, nem kellett bemutatkoznom, névjegykártyát átnyújtanom.
Volt, akivel még együtt futballoztam, van, aki már fiatalabb nálam, de a Stuttgartban vagy a Grazban eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul. Nem volt vihar a csapat átvételekor, és ennek így kell lennie. Arnautovic, aki hogy is mondjam szépen, nem egy könnyű jellem, a nyakamba ugrott a meccs után, engem már ezek az élmények éltetnek. Nem alakult rosszul az este, a tekintélyünknek, a hitelességünknek nagyon jót tett ez a siker.”
Szabics tehát Grazban és Stuttgartban is játszott a BL-ben, a svábokkal volt egy olyan meccse a Manchester ellen 2003. szeptemberben, amikor őt választották a mezőny legjobbjának, ami nem meglepő, ha azt vesszük, a győztes gólja (2-1) előtt még adott egy gólpasszt Kevin Kuranyinak.
Nem volt ideges a meccs reggelén, csak egy kicsit feszültebb, ami természetes szerinte. Mégsem egy klubmeccsre készültek, hanem egy olyan meccsre, amit vélhetően a fél ország látott a tévé előtt, és az egész ország értesült az eredményről.
Több meccsük nem lesz idén, jövőre pedig már a Sturmot a szövetséggel való megállapodásnak megfelelően nem készíthetik fel.
„Szerintem bírtuk volna a szezon végéig, biztosan fáj majd a szívünk, hogy félbe kell hagyni az ottani munkát. Ha a magyarnál sikerült átmenetileg összeegyeztetni a kettőt, azt gondolom, itt sem lett volna akadály májusig megoldani.”
erre utalt. A válogatott kispadján tétmeccsen nem szenvedett vereséget Dárdai mellett.
Bernd Storck is négy meccset vele együtt teljesített, a pótselejtezőre cserélte le a korábbi teljes stábot, és váltotta Szabicsot a világbajnok Andy Möller.
Apró kontraszt, Georges Leekensnek még nincs segítője, magyart akar, és épp aznap, amikor bejelentették a belga szakember magyarországi érkezését, akkor nevezte meg Ausztria is azt a stábot – benne Szabicsot –, amelyikkel el akarja érni a 2020-as Eb-t. Bécs nem lesz házigazda, hiszen a Happel Stadionban volt a 2008-as döntő.
A kérdés kihagyhatatlan: nem fájt egy kicsit a szíve, hogy Bécsben és nem Budapesten volt? Találgatás szintjén ugyanis felmerült, hogy ő is átveheti Storck megüresedő helyét.
„Nincs ha. Örülök, hogy itt vagyok, nem kell ezt túlgondolni. Büszke vagyok, hogy itt lehetek, és csak azt tudom tanácsolni, hogy mások is örüljenek.
Osztozzanak a büszkeségemben, mert egy külföldinek sohasem könnyű az érvényesülése.
Óriási dolog ez a magyar futballnak. Így alakult, még nem jött el az ideje az újbóli hazai szerepvállalásomnak. Tele vagyok pozitív energiával, ez nagyon fontos a mai futballban. Elégedett vagyok, de nem megelégedett. Mindennap tanulok itt. Egyszer még lehet, hogy hasznot hoz az én tapasztalatom a magyar futballnak. Majd egyszer.”
A himnusz viszont mégiscsak egy különleges állapot érzelmileg, hiszen először hallhatta az osztrákot és nem a magyart a kispadról. Összekapaszkodtak az egységet szimbolizálva, a meccsre koncentrált, kizárta a közönséget, a feladatra gondolt, nem a pátoszra.
Szabics arra is büszke, hogy az a generáció, amelyik a 2000-es években légióskodott – Dárdai mellett Lőw Zsolt vagy Bódog Tamás –, egyre sikeresebb, mert meggyőződése, hogy ők jelenthetik a jövőt a magyar futballnak.
Iminek jó szeme van. Ezt Pali mondta, nem tudom, van-e ennél nagyobb dicséret.
Franco is bízik bennem. Hasonló a szerepköröm, mint otthon, de két különböző személyiség vezeti a csapatot, ezért nem lehet teljesen ugyanaz. A döntés Fodáé, de kikéri a véleményem, kíváncsi a meglátásaimra. Eközben végzem a pro licences edzői tanfolyamot Magyarországon, meg is sérültem az egyik gyakorlat közben pár hete. A legutóbbi foglalkozásról igazoltan voltam távol, testközelből éltem át ugyanis, milyen munka ez. Ha majd lesz egy kis pihenőm, a porcot rendbe is rakják a térdemben; remélem, télen tudok fújni egy kicsit. De hol van az még, hétvégén már jön az újabb meccs a Grazcal. Zajlik az élet, és milyen jó, hogy így van. Jó helyen vagyok.”