Nála nagyobb hatással nem volt senki sem a magyar futballra az elmúlt években, most még sincs semmilyen befolyása rá, pedig egy szakmai programot is írt. A Bundesligára is hatással van, simán lehet annyi meccse edzőként, mint játékosként volt. Interjú a magyar futball leghitelesebb emberével.
Vasárnaptól rekorder: a 18 Bundesliga-csapat edzői közül ugyanis ön töltötte egyfolytában a legtöbbet a kispadon. 2015. február ötödikei kinevezése után 97 bajnokin vezethette a csapatát, ennyi elég is volt az első helyhez, már decemberben eljuthat százig. Ismeri ezt a statisztikát?
Általában nem követem, de ezt ismerem. Van egy olyan kimutatás, hogy a német élvonalban 12 és 18 hónap között van egy edző átlagéletkora. Ha viccelnék, azt is mondhatnám,
milyen jó, hogy nem tudtam ezt előre, amikor elvállaltam a csapat irányítását bő két és fél éve, vagy egyáltalán, amikor az edzősködésre adtam a fejem.
Veszélyes szakma ez. Ha realista vagyok, azt mondom, ha a Jóisten ad még nekem két vagy három sikeres szezont, már nagyon boldog lehetek. Eközben persze igyekszem minden erőmmel felkészülni, elemezni, fejlődni, megérteni folyamatokat, megérteni fiatalabb vagy éppen idősebb játékosokat, fejleszteni egy kicsit őket, mert akkor biztosan előbbre jutok, jutunk. 286 meccsen küzdöttem játékosként, az még elképzelhetetlen messzeségben van, és ez itt a Bundesliga, jobb, ha csak egyről kettőre akarok jutni, mert nagyon könnyű orra bukni.
Nem tartozik a vaskalapos edzők közé, lehet a buszon vagy az öltözőben netezni, nem tiltja. Tudatosan alakította így?
Most őszintén, ön kibírna egy utazást, hogy nem pillant rá a telefonjára, nem nézi át a híreket? Nem bánom, ha twittereznek, ha képet raknak fel magukról, ha kapcsolatban maradnak a családjukkal. A mi időnk elmúlt. A meccs feszültsége épp elég, mitől lenne jobb, ha ezt tiltanám. Megtartom a távolságot, de attól még kezet fogok az edzések előtt a játékosokkal. Törődök velük, tiszteljük egymást. Nálam rend van az öltözőben.
Amikor azt láttam, hogy az egyik fiatal játékosunk berakja a nem kitisztított cipőjét a szekrényébe, ahol az öltönye is van, lefotóztam.
Elküldtem neki cseten. Azt hitte, a fiam küldi, mert csak a nevem látta, fiatalosan reagált, zárjam be a szekrényt, nehogy meglássa más. Aztán rájött, hogy én vagyok. Másnap reggel korábban ment edzésre, csillogott és villogott a szekrénye, és ez így van rendjén.
Decemberben rendszeresen beszélgettünk. Két éve összejött az első topcsapat, a Leverkusen legyőzése. Tavaly ellenben hét győztes hazai meccs után nem jött össze a nyolcadik, a Werder legyőzése, ami abszolút német rekordot jelentett volna . Most is éppen egy rekordról kérdeztem először, nem olyan rossz mérleg ez ennyi idő alatt.
És még így sem lehetek elégedett, mert szerettem volna az Európa Ligában továbbjutni. Pechesek voltunk, szerencsétlen gólokat kaptunk, nem erősebb csapatokról kaptunk ki, de nem volt esély a továbbjutásra. A nyáron eleve nem mondhattam azt, hogy meg fogjuk nyerni az EL-t, mert az nem áll összhangban a valósággal, de februárban szerettem volna ott lenni egy kieséses meccsen, egy komoly csapatot jó lett volna vendégül látni az Olimpiai Stadionban. Megtiszteltük volna ezzel a szurkolóinkat. Kicsit csalódás, hogy ez kicsúszott a kezünkből.
Volt az EL-ben egy kiemelkedő meccsük. Bilbaóban már a jövő Hertháját láttuk? Selke, Lazaro, Maier, Mittelstadt. Új nevek, akiket tanulniuk kell a berlinieknek, és azoknak a magyaroknak is, akik itthonról kijárnak a meccsekre. Az interjú előtt nagyjából 10 rajongó kért közös képet és autogramot a jegyre.
A baszkoknál olyan első félidőt mutattunk, amire büszkék lehetünk. Volt erő és sebesség, pontosság, kétszer vezettünk, két elkerülhető tizenegyest kaptunk, abból jött a kétszeri egyenlítés. Akkor BL-nívón futballoztunk, de az erőnk még csak egy félidőre volt elég. 3-2 lett oda. Abban bízom, hogy egyszer majd eljön az az idő is, amikor 90 percen át tudunk dominálni, a kapujához passzírozni egy nem német ellenfelet is, mert akkor azt jelenti, hogy az az út, amin elindultam, azok a játékosok, akiket kiszemeltem, megfelelnek a célnak. Ettől most még messze vagyunk.
Itt volt a hétvégi Frankfurt elleni meccs is. 20 percig csodálatosan játszottunk, oda mentek a passzok ahová elterveztük, vezettünk, a második gólt azonban nem tudtuk berúgni, aztán jött egy szöglet, kicsit naivak voltunk, jött az egyenlítés. Ettől összezavarodtunk, ívelgetésbe kezdtünk, ami nem a mi játékunk, mi passzolni tudunk. Az Eintracht egy szerencsés helyzetből egy ritkán látható jól eltalált lövéssel megszerezte a győztes gólt. De ha nem teszem be a kezdőbe azt a fiatalt, aki a szögletnél hibázott,
a mágnestábláról nem fogja megtanulni, merre kell mozognia. A playstation nem adja vissza a tizenhatos feszültségét.
Átverték a helyezkedésnél, felült egy cselnek. Az élet megtanítja, most a saját bőrén érezhette, hogy nem szabad elmennie rossz irányba. Nem volt még ilyen helyzetben, megetették. Van ilyen, tanult belőle. Ha elültetek egy szőlőoltványt, türelmesnek kell vele lenni, várni éveket, hogy egyszer majd csodás termést hozzon a megerősödött tőke. A futball is ilyen. Most még csak arra figyelek, ki ne fagyjon a vessző, ápolom, gondozom, és egyszer majd termőre fordul. Az más kérdés, hogy a futball törvénye és sajátossága, ha nagyon jól dolgozom, ha sok szép fürt lesz a szőlőn, akkor a Bayern vagy a Dortmund fog sorban állni, és ők szüretelnek majd nem én, mert ők tehetősebbek, mi pedig, itt Berlinben nem vagyunk azok. Ettől még jól kell dolgoznunk. Megfontoltan és türelmesen, nem kapkodva, jól kialakított terv és stratégia mentén.
Amikor a vonal mellett áll, sok minden elmondható, de a lobbanékonyság a legkevésbé. Gólt lő a csapata, rezzenéstelenül veszi tudomásul, legfeljebb bólogat, mintha tudná, ennek így kellett történnie. Miközben látunk sok példát arra, hogy egy edző a csapattagok nyakába borulva ünnepel. Honnan ez a higgadtság?
Jól alszom a meccsek előtt, mert mindent pontosan el szoktunk végezni. Egy edző a kapu előtt 30 méterig tud segíteni a játékosainak. Nem értek egyet azzal, aki kvázi azt mondja, ő rúgta az egyik vagy másik gólt. Egy edző arra tudja felkészíteni a csapatát, hogyan tudnak eljutni helyzetig, ziccerig. Milyen nyitásokkal, milyen mozgásokkal tudunk területet nyerni. Mire számít az ellenfél, erre fel lehet készíteni a csapatot.
Az edző tudománya a 16-oson belül megszűnik. Ott már az egyén jön.
Volt nekem is olyan, hogy a szlovák Pekarikkal együtt ünnepeltem, mert az első gólja volt, de valóban nem jellemző, hogy elragadnának az érzelmek, mert egy gól után már azon töröm a fejem, hogy ebben az új helyzetben, mi a teendő, hogyan reagál az ellenfél, hogy mi is azonnal tudjunk reagálni rá, hiszen ez a játék lényege.
A dupla terhelés érezhetően megviselte a csapatát, 17 pontosak, 12. helyen állnak, ennél sokkal többet gyűjtöttek tavaly és tavalyelőtt decemberben. Tényleg ennyire borzasztó heti két meccset játszani és utazni?
Tényleg. A Köln jelentősen leszakadva utolsó, tavaly ők voltak egy hellyel előttünk a szezon végén. A Hoffenheimben olyan sebesség van, amilyet én is szeretnék elérni, és mégsem volt esélyük a BL-ben a Liverpoollal szemben, de az EL-ben oda és vissza verte őket a Braga. Az EL-ből sem mentek tovább, miközben váratlan vereségek csúsztak be. A Mainz tavaly bejutott a 32 közé, de a bajnokságban esett-kelt. Ugyanez volt egy évvel korábban az Augsburg. Ha így nézem, ilyen optikán át a 17 pontot, egészen más.
Tényeket soroltam, nem mentségeket.
Az előző szezonban a nagy csapatok, a Leverkusen, a Gladbach, a Schalke, ugyanabban a cipőben jártak, mint most mi. Nem bírták ők sem ezt a tempót. Ezért tudtunk mi odaérni a hatodik helyre. Most visszaáll a rend, az említett csapatokban megvan a sebesség, nem véletlen, hogy most előttünk vannak a tabellán. Nekünk nem lehet más célunk, minthogy összekaparjunk 21 pontot Karácsonyig, a 40 pontos biztos bentmaradást jelentő határt remélhetőleg könnyen elérjük. Eddig volt két olyan szezonom, amikor jól kezdtünk, mert megfelelően osztottuk be a csapat erejét, taktikáját, de a végére visszaestünk. Most nem lehet más célom, minthogy alulról indulva kapaszkodunk, kapaszkodunk, és a nyolcadik hely környékén megragadunk valahol májusban. Jó hangulatot adna, a szurkolók egyszer ezt a fajta menetelést is megízlelhetnék, és lelkesen zárnánk az idényt.
Most ellenben nem volt még két győztes meccse egymás után. Ami amúgy nem is gyakori a Bundesligában. Ezért is sajnálja a Frankfurt meccset?
Így van. Verhető csapat volt, nem szabadott volna, hogy ez történjen. De ha nem teszem be a fiatalokat, akkor nem lesz hosszú távú haszon. Kockázatos, de ésszerű kockázat. Élvezem, hogy most ilyen jellegű a feladatom. Az idősebb játékosok nyilván morognak, ha például Kalou végig a padon marad, ez egy újabb feladatom lesz. Szép hivatás a miénk, ugye?
Azt mondta, ha bejutnak a nemzetközi kupába, akkor lecseréli a melegítőt. Nem tette meg, miért?
Jobb így coachingolni. A BL-ben, ha van dresszkód, akkor megígérem, hogy öltönyt veszek fel. Az első két meccsemen egyébként az volt rajtam, ahogy a válogatottnál is, de egyszerűen jobban ki tudom így fejezni, hogy a melós csapat tagja vagyok. Ennek a csapatnak szüksége van arra, hogy olykor segítséget, tanácsot adjak nekik.
Olykor még egy labdakihozatalt is el kell magyarázni, kézjelekkel.
Fel szokott még írni valamit meccs közben?
Már nem igazán. Talán ezt teszi a rutin, de kapok videós segítséget, mert rögzítjük a meccset. Amúgy sincs sok idő, amikor bemegyünk az öltözőbe. Csak a legfontosabb dolgokról van szó, és előtte kikérem a stáb tagjainak a véleményét. Utána mondok el valamit, és hát elég fontos, hogy tömör legyek, az üzenet célba találjon, hogy fogják. Minden úgy van, ahogy abban a dokumentumfilmben, ami az Eb-selejtezőkön készült a válogatottról. Úgy dolgozom most is.
Mit néz meg először a meccs utáni statisztikákban?
Párharcok, futómennyiség, labdatartás, passzdiagram, hányszor támadtunk a szélen. Ezek a legfontosabb és legszükségesebb adatok. Aztán másnap megvizsgálom, egyénekre bontva, hogy néz ez ki.
Meg szokta csalni a szeme?
Épp elég, ha az eredmény csal meg. A Frankfurt ellen többet volt nálunk a labda, többet lőttünk kapura, több helyzetünk volt, egy pontot se kaptunk érte. Érzem azért, ki volt jó a középpályán, ki volt a legstabilabb a négy védőm közül. A téli szünet jól fog jönni a csapatnak, és nekem is. Feltöltődni, megújulni. Élveztem, épültem ebben a fárasztó szezonban, de a stressz leszívja az aksikat.
A Köln elleni kupavereség volt a legnehezebb része a mostani szezonnak? Akkor várták meg a drukkerek.
Elbeszélgettem a szurkolókkal a meccs után, volt pár sor erről a helyi lapokban, otthon ezt felfújták.
Vannak rosszakaróim, együtt kell élnem velük. Azt is írták, krízis van a csapatnál. De azt nem tudják, hogy krízis csak belülről jöhet, itt pedig jó a hangulat, megvan az egység. A kiesés bántott, mert régi nagy álmom, hogy egyszer kupadöntőbe vezessem a csapatot. Ha már játékosként nem jött össze, hátha edzőként megadatik. Nagy dolog lenne a városnak, mindenkinek. Úgy borulna kékbe a város, ahogy annak idején, amikor a BL-ben futballoztunk. Hallom én is otthonról, amikor megnéznek egy Hertha-meccset, hát az nem olyan, mint mikor a Bayernt, vagy a Dortmundot látják. Nincs olyan tempó, nem annyira élvezetes. Persze, hogy lassabbak vagyunk, persze, hogy a virtuózok nem igazolnak hozzánk. Ha így lenne, akkor előrébb állnánk, de ezzel a kerettel is megpróbálunk eredményesek lenni, ha megfelelő az egyensúly. Ameddig csak lehet, próbáljuk eltüntetni a különbségeket, amik az anyagiakban is jelentősek.
Ha jó ajánlatokat kap, nem csábítja a kihívás?
Hízelgő, pláne, hogy majdnem hanyatt estem, amikor láttam, milyen csapatok kerestek.
Honnan?
Németországban többen odafigyeltek rám, és volt egy olasz is, de mindent hadd ne áruljak el.
Legidősebb fia, Palkó az EL-ben már bemutatkozott, ebben már utolérte önt. A BL-ben mikor láthatjuk?
Haha, az időjárást ne mondjam meg? Három sorozatban edz és játszik egyszerre. A Wolfsburg elleni rangadón gólt rúgott az U19-ben. Az U23-ban már felnőttek között rúgják és harapják, ott már a 66 kilója nem túl sok. De becsülettel beleáll a munkába, van alázat benne. Az EL-ben epizodista volt az ukrán Zorja ellen, az Östersund ellen már kezdőnek jelöltem, az utolsó pillanatban tudta meg, de még nem érett a Bundesligára. Ha az lenne, betenném. Az ő érdeke, hogy még izmosodjon, gyorsuljon. Keményen dolgozik, tudja, hogy soha nem lesz előnye abból, hogy a fiam. Velem is így történt.
Minden centiért megküzdöttem, hogy előre jussak, Palkónak is ez a sorsa.
Még nagyon sokszor meg fogja kapni azt a kérdést, hogy mikor látjuk a magyar válogatottban?
És majd nagyon sokszor el fogom mondani, hogy egy-két EL-meccs nem a világ, a nemzeti csapathoz ennél sokkal több kell. Mi alapján lenne helye egy felnőtt csapatban egy gyereknek? Ahhoz hétről-hétre a Bundesligában kellene játszania, ahogy nekem és Király Gabinak, vagy Lisztes Krisztiánnak, Szabics Iminek. És valakinek még a rendszeres jelenlét is kevés volt. Otthon voltunk a nyáron, elmentünk a Parlamentbe, megnéztük a Szent Koronát, meséltem nekik a magyar történelemről. Büszke magyarok vagyunk Berlinben. Palkó, ahogy a többi gyerekem is, az egész életüket Berlinben töltötték, nekik érzelmileg Berlin a hazájuk. Otthon magyarul beszélünk, úgy is fogunk, magyaros ételeket eszünk, tiszteljük a kultúrát és a hagyományokat. A Balaton az otthonunk a nyarak elején, amíg világ a világ.
Amikor 2014 októberben megkapta a válogatott irányítását, prezentációt tartott, és mivel még nem volt meg az A-licence, azt kérte, vegyék fel az összes edzését, nem szeretne magyarázkodni, mit, miért csinált. Nehezebb helyzetet nem is örökölhetett volna, mert 50 ezer fanatikus román előtt kellett helytállnia a válogatottnak. Azt mondta a csapattagoknak a kezdés előtt az öltözőben, hunyják le a szemüket, és gondoljanak valami szépre. A néma csend után 1-1 lett, és akkor lódult meg a csapat az Eb felé.
2014. augusztusban azt mondta, elkészített a szakma nagyjaival, Kovács Ferenccel és Garami Józseffel, valamint a külföldet megjárt fiatalokkal, Lőw Zsolttal és Szabics Imrével egy programot. Azt én mondom, elmúlt 20 év egyetlen értékelhető szellemi termékét rakták össze. Ha konzekvensen végrehajtják, akkor 10 év múlva lesz magyar futball, ezt nyilatkozta. Bántja, hogy még csak ki sem próbálták ezt a programot ?
Az összes tudásomat és berlini tapasztalatomat odaadtam, a lelkiismeretem tiszta.
Időközben újraszántottak és veteményeztek otthon.
Innen nem akarok okoskodni, beleszólni, annyian értenek otthon a futballhoz, biztosan tudják, mi, miért történt, jobban rálátnak. Jöhetnének tanulmányozni az itteni viszonyokat és módszereket is, de nincs tolongás.
Bernd Storck nem a mi meglátásaink, hanem a német minta alapján indult el 2015. márciusban, és hol van már azóta Storck is. A német minta teljes mértékben nem adoptálható, mert vannak területi, társadalmi sajátosságok. Amikor Berndt ajánlottam, elsősorban az járt a fejemben, hogy azt a munkamorált, amit ő magába szívott kint, remélhetőleg meghonosítja otthon.
Hogy egy edző nemcsak akkor edző, amikor egyórás edzést kell tartani, hanem reggel nyolctól este nyolcig.
Bernd az elején jól dolgozott, aztán félrecsúszott a sztori. Vannak felelős vezetők, akik jobban és sokkal közelebből látták nálam, mi történt. Nem tehetett mást, mint lemondott, amikor már ellene fordultak az Üllői úton egy győztes meccs után. Az Auf wiedersehen egyértelmű, és félreérthetetlen jelzés volt. Ha nekem nem lett volna a mostani előtt két és fél olyan szezonom, amilyen volt, most nekem is füttyögnének, és hát a „Dárdai raust” sem úszom meg vesztes meccsekkor, de a többség megérti, átérzi, min megy végig a klub. Hogy azért van szükség a fiatalokra, hogy egyszer majd jobb Hertha legyen. Ha nem építünk, nem csinálunk semmit csak ülünk, kiesünk.
Lesz magyar játékos valaha a Herthában?
A lottószámokat jó, ha most mondom, vagy ráér a beszélgetés végén? Én örülnék a legjobban, ha ide tudnék hozni valakit. Szélesi Zolival nem is olyan rég beszéltem, kérdeztem, kit lát a korosztályos csapatokban, akit lehetne formálni, aki alkalmas lenne a nagyobb tempóra. Szoboszlai Dominiket a Salzburg készíti fel, jó helyen van, Csoboth Kevint a Benfica. Ő volt itt, láttam, és én tanácsoltam az édesapjának, jobb, ha Portugáliában edződik a gyerek, mert a Bundesliga hatalmas nagy daráló. Jobban fejlődhet ott, mint nálunk.
Mivel tud többet egy szlovák futballista egy magyarnál? Ha létezne egy 20 pontos lista a jelen futballját alapvetően meghatározó automatizmusokról, mit tud egy magyar, és mit egy szlovák, milyen eredmény jönne ki? Duda a játékosa, közelről ismerheti, milyen képzést kapott ő.
Nehéz ezt összehasonlítani. Duda ráadásul egy ösztönös zseni. Akinek, ha feldobom a labdát gyertyába, úgy veszi le, úgy teszi rá a lábát, hogy el sem pattan. Ilyet nem látni sokszor, csak a legnagyobbak sajátja. A tények, a látvány azt mutatja, Szlovákiában jobban felkészítik a játékosokat, ezért játszanak jobb csapatokban, nem azért, mert szerencséjük volt. Ha több jó képességű gyerek van egyszerre egy helyen, húzzák előre egymást, egymást motiválják, egymástól is tanulnak, ez is egy fontos szempont, nem vagyok benne biztos, hogy ez otthon így van.
A milliárdokkal megtámogatott magyar akadémiai rendszer eközben a kazah és a ciprusi bajnoknak adta el a toptermékét.
Mindketten, Kleinheisler és Sallai is nagy esélyt kaptak, de még ide sorolom Kalmár Zsoltot is. Ha nem veszik fel a helyi sajátosságokat, és nem küzdenek, nem ragadnak a magas nívón. Még visszajöhetnek, de a világfutball nem lassít, sőt.
Amikor ön Berlinbe érkezett, otthon tízes játékos volt. Lisztes Krisztián is a Fradiban. A Bundesligában nem lehettek igazi karmesterek, de megértették, hogy egy másik poszton mire van szükség. Egyetért ezzel?
Krisztián egy zseni volt. Önök ezt nem láthatták 16 évesen, de olyan volt a labdával, mint Messi. Kígyózott a védők között, ha nem Balakov mögé szerződik, máshogy alakulhatott volna a sorsa. Én más típus voltam, engem apám felkészített arra, hogy olyan játékos, mint én, lesz jó pár Berlinben. Megtanultam a leckét.
Amikor jöttem, akkor a norvég Rekdal is tízesnek számított a hazájában, idehozták, később ő lett a középhátvéd.
A Bochumból igazolt Wosz lett végül a tízesünk, a holland Bryan Roy is nagy név volt, de ő sem kerülhetett abba a pozícióba. És még a hatos játékos szerepköréből is ki akartak hagyni párszor, de amikor nem ment nélkülem, akkor az edzők többnyire visszatettek.
Azt mondta, hogy ebben a formájában kidobott pénz az akadémiai rendszerbe fektetni, mert előtte az iskolai futballra is költeni kellene.
Hiába jó a tető, ha gyenge az alap. Az a legfontosabb, hogy jól szeressék a focit.
A Zsolnaynál, ha nem sikerül egy porcelán festése, megy a pincébe.
Hollóházán félrecsúszik valami, a legkisebb apróság is, megy a pincébe. Eladhatatlan, vagy nagyon olcsó. A B-kategóriás termék nem vonzó, miközben A-kategóriás stadionjaink épülnek. A legjobb áru nem akar kijönni.
Ott lehet a magyar válogatott a 2020-as Eb-n?
Nem látjuk a Nemzetek Ligáját, nem látjuk a selejtezőcsoportot, de egy biztos, én leszek Magyarország legnagyobb szurkolója. Ahogy a pécsi fekete salakos pályán is az voltam jó régen.