A Vidi jó szereplésével olyan országokat előzünk meg, amelyek után általában csak sóvárogni szoktunk. A játékosok visszafogottan örülnek, mert pontosan tudják, hogy még egyszer kimagaslót kell nyújtaniuk.
Az első két Európa Liga-meccs nulla pontja és nulla rúgott gólja után (Vidi–BATE 0-2, Chelsea–Vidi 1-0) a magyar bajnok úgy állt hozzá a görög ezüstérmes PAOK elleni két meccshez, hogy négy pontot szeretne. A csapat kapusa, Kovácsik Ádám ismertette mindezt a második győzelem után.
Túllőttek a célon, hat pontjuk lett, a válogatott kapus pedig eddig még nem kapott egy EL-gólt sem, hiszen sérülése miatt ő kimaradt a két vereségből.
Nemhogy védeni nem kellett, még csak beadást sem kellett lehúzni. Kézzel nem is voltam játékban. Kirúgásaim voltak leginkább, abból vagy ötven”
– érzékletesebben talán nem is lehetne bemutatni, milyen is volt a Vidi védekezése. Az egész csapat mozgását élmény volt nézni, az összhangot, mindenki tudta, mi a dolga, merre kell tolódnia, hol kell segítenie.
Egyetlenegyszer bomlott csak fel a harmónia, akkor szerezte a győztes gólt Milanov.
„Azt nem gyakoroltuk, hogy Vinicius kilépve a védelem közepéről egyszer csak hirtelen előremegy, ez nem volt megbeszélve, néztem is, hogy mi történik.
Még jó, hogy nem szidtam le hangosan, mert csodásan tette be a labdát, rajzolni sem lehetett volna jobban, Milanov pedig befejelte”
– viccelődött a kapus.
Az ilyesfajta improvizáció teljesen hiányzott az ellenfél játékából. Nemcsak az Üllői úton, már Szalonikiben sem vittek színt a játékba, ami mindkétszer a vesztüket okozta.
Azt mondta nekik Nikolić a szünetben, hogy törődjenek bele, fogadják el, ez most egy csúnya meccs.
Tegyék túl magukat azon, hogy a szép játék most nem fontos, a görögöket csak harcosan lehet legyőzni. Játszottak már görög csapattal ebben a szezonban – az AEK verte ki őket a BL-playoffban –, tapasztalhatták, esélytelen a szép játék ellenük. Viszont egy csúnya meccsért ugyanúgy három pont jár.
Nehéz a két meccset rangsorolni, a játékosok nem is szívesen vállalkoztak rá, de ha elfogadjuk a tényt, hogy kint lebecsülték a Vidit, akkor az itthoni a nagyobb siker, mert ide már úgy jöttek, hogy pontosan ismerték, mire számíthatnak.
Mégis meglepetést okozott nekik ismét, hogy a Vidi igazi csapatként mozog, végig fegyelmezetten betartják az utasításokat, nem estek ki egyszer sem a koncentrációból.
Míg a másik oldalon egyszer biztosan előfordult, mert Lucescu edző kétségbeesetten jelzett a pálya széléről futás közben, hogy a francia, de a magyar válogatottal pár napja szóba hozott Loic Nego megint szabadon mozog, és valaki lépjen vele vissza, mielőtt még nagyobb bajt okoz.
Nagyobb dolog megverni valakit még egyszer,
két héttel később, mert jelzi, nem kifutott eredmény volt az első győzelem, és arra is félreérthetetlenül utal, hogy tízből most már legalább kétszer nyerne a Vidi, ami nem kevés. És nem véletlenszerű volt a szaloniki jó, taktikus és pontos játék.
Hiába van a másik oldalon a több pénz, a jobb képességű játékosok, most már kezdjük megérteni, miért nevezik szerb Mourinhónak Marko Nikolićot. Kevésbé jó képességű játékosok tudása megfelelően összegyúrva nem összeadódik, hanem összeszorzódik.
A szervezettség pedig alapfeltétel, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. A mai futball nem tűri, hogy valaki nem tartja a pozícióját.
De vissza a gólhoz, hiszen Kovácsik feladta a labdát Vinicius említésével, ha már a meccsen alig találkozott vele, és kapura tartó lövés nélkül mentek haza a görögök. (A mieink kétszer találták el, ebből egy gól lett.)
„Gondoljatok bele, mekkora sprintet kell levágnom visszafelé, ha nem adom be pontosan a labdát. Azért is jó gólt lőni, mert akkor nem kell azonnal visszarohanni. Mert azt tudtuk, a görögöknek a kontra az egyetlen igazi fegyverük. Csak erre nem kaptak helyet”
– mondta hatalmas mosollyal Vinicius.
A siker titkát a csapatkapitány, Juhász Roland is fejtegette. Szerinte a rosszul sikerült EL-rajt után a csapat levonta a tanulságokat, és meg tudott újulni, és a nulla pont ellenére hitt abban, hogy többre hivatott. Sőt, már Londonban, a Chelsea ellen is egy másik Vidit láthattunk, de akkor a másik oldalon egészen más minőség állt, mint most.
„A félidőben megbeszéltük, hogy kissé bátortalanok vagyunk. Ez pedig így nem mehetett tovább. Változtatva, erélyesebben mentünk ki, volt rögtön egy szögletünk, utána helyzetünk, nyomás alatt tudtuk tartani a görögöket, aztán öt perc alatt sikerült megszereznünk a győztes gólt. Így ér igazán sokat a Szalonikiben kivívott győzelem.
A legszebb eredmény született, védőként nem mondhatok mást, mert kapott gól nélkül lett vége a meccsnek. De még nem értünk el semmit, nagyon helyén kell kezelni az eredményt, a pontokat,
még nem jutottunk tovább, ahhoz még legalább kell egy hasonlóan sikeres meccs. A hat pontot a négy kör után, aláírtuk volna. Most viszont bajnoki jön, Mezőkövesden is jó lenne nyerni.”
Juhász egyáltalán nem tart attól, hogy a csapat túlzott önbizalommal menne majd november végén Fehéroroszországba, a BATE otthonába.
Azt örömmel nyugtázta, hogy nemcsak az öltözőben egységesek, hanem a pályán is, mert amiről szó volt a szünetben, azt viszontlátta a pályán.
Azt is nyomatékosította, hogy helyük van a sorozatban, és most már nemcsak ők érzik ezt belülről, hanem a pontok is erre engednek következtetni.
Mert a PAOK az elmúlt tíz évben négyszer is továbbjutott a csoportból, most ellenben ehhez egy londoni bravúrt kellene elérnie, és még az sem biztos, hogy elég lenne.
Juhásznak a végén volt egy önfeláldozó mentése, Prijović ollózásakor a szerb lába eltalálta a fejét.
„Annyiszor fejbe rúgtak már, hogy eggyel több vagy kevesebb igazán nem számít. A győzelem egyébként is mindig gyógyír”
– állapította meg a 94-szeres válogatott védő. Juhász magyar csapattal még nem volt csoportkörben, most ezt is megkapta.
„Az ellenfél annyit játszott, amennyit engedtünk neki” – ezt már Kovács István jegyezte meg jóleső nyugalommal. Okosan és hideg fejjel játszottak, és úgy véli, hogy az első meccsen megfizetett tanulópénz is közrejátszott abban, hogy most két meccset nyertek egymás után.
Sokan kiemelték, hogy most már a Mezőkövesd elleni meccsre fókuszálnak.
A PAOK idegenbeli legyőzése után az újonc Kisvárdától egy pontot sem sikerült elhozniuk (2-2). Most azonban legalább nem kell repülniük, több idő jut a regenerációra, ezért is szeretnék átmenteni a jó formájukat a bajnokságra.
Amikor Marko Nikolić arról beszélt a meccs után, hogy méltóképp képviselik a magyar labdarúgást.
Fontos kiemelni, hogy az idei szezonra a klub együtthatója kerek négyesre szökött fel.
Viszonyításként: a Ferencváros öt szezon alatt nem tudott ilyen értéket kiharcolni,
mert 3,5-ig jutott. A Honvédnak pedig 2,5 jött össze az előző két szezonban.
Már most látszik, hogy a Vidi kiemelt lesz a következő szezon elején, ami nem elhanyagolható, mert júliusban nem könnyű játszani, nem könnyű a valós tudásról számot adni.
A pillanatnyi állás szerint idén a 29. Magyarország, és a Vidi még feljebb juttathatja az országot, noha már így is mögöttünk van
Egyik országnak sincs már csapata versenyben – épp fordítva szokott lenni –, ezért is különösen értékes a Vidi helytállása. (A koefficiensen persze rontani is lehet, de most erre ne gondoljunk.)
Magyar csapat egyébként 2004-ben élte meg legutóbb a tavaszt a nemzetközi kupában, a Debrecen épp a PAOK kiverése után kapta meg a Bruges-t.
2012-ben, amikor szintén két győzelme volt négy kör után a Videotonnak, akkor más volt a felállás a csoportban, mert akkor Chelsea-szintű klub nem volt a négyesben, amelyik már most továbbjutott. Hat éve nem emelkedett ki senki, vagyis most valamelyest közelebb van a továbbjutás, mint akkor.
Ha összejön a bravúr, akkor pedig már az is lehet, hogy
az új fehérvári stadionba egy igazi sztárcsapat látogat.
(Borítókép: Georgi Milanov ünnepli gólját a Vidi FC - PAOK meccsen 2018. november 8-án. Fotó: Kisbenedek Attila / AFP)