Jó, akkor tudjuk le gyorsan az elején: az orosz vébé abból a szempontból nem különösebben meglepő, hogy a helyiek alig beszélnek angolul, a metrókba, stadionokhoz odaállított legtöbb rendőr és biztonsági rosszul van, ha külföldi szól hozzá, és olykor a szervezés sem áll a helyzet magaslatán. Egy kanadai vébéturista úgy foglalta össze a tapasztalatait, hogy nagyon szépek itt Moszkvában az emberek, csak nem szabad tőlük segítséget kérni, mert abban nem lesz köszönet.

Mondjuk aki kelet-európai, azt nem fogja meglepni ez a közeg, ráadásul a metrószerelvények is ismerősek, mert ugyanolyanok, mint amik a budapesti kék metró vonalán estek szét nem is olyan régen. De ha ezeket félretesszük, akkor az oroszországi futball-világbajnokság moszkvai első napja

Ez nagyban köszönhető annak is, hogy a világ minden tájáról érkezett szurkolók futottak be már az első napra, akik a hátukon viszik a hangulatot. A dél-amerikaiak szokásos módon a tömegközlekedésen, stadionon kívül meg belül nyomják a fesztivált, amit rögtön fotóznak a szaúdiak meg a koreaiak, vagy összeállnak egy képre egy-egy Valderrama-parókás kolumbiaival. 

Ehhez jönnek még a Lenin-szobor tövében éneklő mexikóiak, szóval a világbajnokságokra jellemző családias és egyben megőrülős atmoszféra bőven megvan a moszkvai vb-s helyszíneken is, csak az orosz körítéssel kell még összeszoknia.

Bár a csütörtök esti öt gól vagy csak a győzelem után a karját a díszpáholyban elégedetten széttáró Vlagyimir Putyin miatt mintha a meccs után a moszkvai közhangulat is változott volna. Olyan felszabadulást okozott a nyitómérkőzés az oroszoknak, mint nekünk 2016 júniusa, amikor a magyar futballválogatott Eb-meccsei után leállt a körúton a villamosforgalom, és a Combino tetején is ugráltak az emberek.

Az 5-0 után Moszkvában is ezt idéző állapotokba futottam bele, igaz, el lehetett kapni egy-két olyan tekintetet is, ami értetlenkedett, hogy miért kell az esti kihalt metrón őrjöngve fújniuk a dudát a félrészeg drukkernek. Pedig hát nyitott terepjáróban vuvuzelázó medve is felbukkant az utcákon ezekben az órákban.

És ha már szóba került Putyin: a megnyitós beszéde alatt páran felhorkantak, amikor az orosz elnök arról beszélt, mennyire befogadó és barátságos ország ők valójában, miközben az orosz futballkultúrában köztudottan más állapotok uralkodnak. Azt is érdemes végigböngészni, hogy a díszpáholyban milyen meghívott vendégek ülték végig a világbajnokság megnyitóját: fehérorosz, azeri, kirgiz, üzbég, panamai, üzbég és szaúdi vezetők társaságában élvezhette a meccset az orosz elnök. Nyugati politikus nem nagyon volt a hivatalos listán.

Amúgy az is érezhető, hogy a biztonsági intézkedéseket baromi komolyan veszik az oroszok az elejétől kezdve, de ez várható volt, és egy ilyen kaliberű eseménynél érthető is. Órákkal a megnyitó előtt fel-alá masíroztak a különböző rendfenntartó osztagok a Luzsnyiki Stadion környékén, lovasrendőrök is komolyabb létszámban sorakoztak fel. A metróban a biztonsági emberek simán megállítanak, és átvizsgálhatnak bárkit, aki nagyobb csomaggal akar lemenni, meg úgy általában a tömegközlekedésen is rengeteg rohamrendőrrel találkozni. Nem különösebben feszélyező a jelenlét, de azért érezni ebben némi erőfitogtatást, hogy itt márpedig rend lesz.

A rendbe mondjuk sikerült belerondítanom a nyitómeccs szünetében, amikor éppen azon voltam, hogy áramot szerezzek a tévés lelátóról, mert az írott sajtónak nem jutott konnektor. Aztán amikor átvezettem a laptopom kábelét, és le akartam huppanni a helyemre,  az ülésem csavarral együtt szakadt ki a betonrögzítésből. Valószínűleg a 78 kilómtól nem kellett volna ilyen könnyen megadnia magát, mindenesetre a kiszakadt székből kisebb attrakció lett, az önkéntesek pedig értetlenkedve néztek egy darabig, hogy mit kellene kezdeni a helyzettel.  

Pár perccel később viszont már röhögve hoztak egy irodai széket, ami a lehajtható műanyagok közé beállítva egyből a régi, Flair székes magyar VIP-páholyok hangulatát idézte meg. Sokan panaszkodtak arra is, hogy a városszerte és a stadionban elérhető különböző nyilvános wifihálózatok gyengélkednek, ami tényleg igaz, de az első napon ez még belefér.

A lényeg, hogy az 5-0 megadta a kezdőlökést a vb-nek. Pláne, hogy nem sokkal a torna előtt még tényleg komolyan aggódtak az oroszok, a csapatuk nehogy leégjen a hazai rendezésű világbajnokságon.

Ezt olyannyira elfeledtette a szaúdiak kiütése, hogy amikor egy angol újságíró a meccs utáni sajtótájékoztatón szóba hozta az orosz szövetségi kapitány Sztanyiszlav Csercseszovnak, az ő csapata a világranglistán legalacsonyabban rangsorolt válogatott a vb-s mezőnyben, akkor az edző kicsit teátrálisan annyit kérdezett vissza: 

Ön most a mi válogatottunkról beszél?

Borítókép: Gleb Garanich / Reuters.