Politikai tényező és egyben a négy éve világbajnok német csapat vb-leszereplésének bűnbakja lett sokak szemében Mesut Özil. A németek a csoportból sem jutottak tovább, Löw kapitány ennek ellenére maradhat, és nem is őt, hanem a csapat török származású játékost éri a legtöbb kritika. A mostani össztűz elsődleges oka az volt, hogy május közepén Erdogan mellett mosolygott. De oka volt-e ez a németek kiesésének?
A német válogatott a csoportjában sorrendben Mexikó, Svédország és Dél-Korea ellen játszott, két vereséggel kiesett. A svédek elleni győztes meccsen Sami Khedira és Mesut Özil nem volt pályán, Mexikó ellen igen, majd Dél-Korea ellen is visszakerültek. És azon a két meccsen kikaptak.
Durva és ostoba leegyszerűsítése a fenti bekezdés annak, hogy miért így szerepeltek a németek, de sok németországi kommentárban és értékelésben előkerültek a vb után.
A tunéziai származású Khedira és Boateng, akinek Ghánából származnak felmenői, kiálltak a sajtó elé miután hazajöttek, interjúkat adtak. A török gyökerű Özil kerüli a nyilvánosságot, csak Twitteren kommunikál, és már azon a napon a nyaralását töltötte, amikor, ha továbbjutnak, nyolcaddöntőztek volna.
A játékos édesapja, Mustafa Özil hatéves volt, amikor Németországba került, Ruhr-vidékre költöztek. Kezdetben fémmunkásként dolgozott, később csirketermékeket árult. Négy gyereke született, a legkisebb, Mesut 1988-ban Gelsenkirchenben.
Mesut a német Zidane becenevet nem véletlenül kapta, szegénységből küzdötte fel magát bevándorlók gyerekeként, a futball kitörési pont volt. Az iskolában szótlan, magába forduló kisfiú a pályán egy pillanat alatt extrovertált lett, olyan ügyes és gyors volt a labdával, hogy véznaságát tudta ellensúlyozni, varázslónak, szupesztárnak tartották már 10 évesen.
Tehetsége feltűnt a Schalke vezetőinek. Ahol akkoriban elég jól ment az utánpótlás-nevelés, Manuel Neuer felette járt, Julian Draxler alatta, de Benedikt Höwedes is ebből a műhelyből került ki. Mind a négyen világbajnokok lettek.
Özil és Neuer korán elhagyták az alapbázisukat, a másik kettő 2014-ben is még a Schalke játékosa volt.
Özil már 2010-ben, még a Werder játékosaként megkapta élete szerződését a Real Madridtól, 2013 nyarán váltott, nem maradt a spanyol fővárosban, és ez a váltás a válogatottra is jótékony hatással volt, mert alapember lett az Arsenalnál. Igaz így kimaradt a 2014-es Real-BL-sikerből.
A világbajnoki felkészülését nem zavarta meg, hogy összeveszett apjával, aki a menedzsere lett már 2006 körül. Amikor a Real tárgyalt vele, ő is ott volt. Sőt, miatta is jött el a spanyoloktól, mert amikor fizetést akartak emelni, nem elégedett meg a 6,5 milliós évi járandósággal, kettővel többet akart. Aztán nem tudtak megegyezni, hogy mennyi jár Musztafának a spanyol és az angol klub közötti 50 millió eurós transzferből.
Apa és fia vitája bíróságig jutott, de végül peren kívül megegyeztek.
Musztafa egyértelműen a fia akkori barátnőjére haragudott, szerinte Mandy Capristo elvette az eszét.
A nőügyeknek későbbi karrierjében annyi a jelentősége, hogy 2013-ban a Real-elnök azt mondta, hogy ő egyáltalán nem bánja Özil távozását, mert egyre többször maradt ki az éjszakában az edzések kárára. Florentino Perez egyenesen a nők rabjának nevezte, aki nem él igazán profi életet.
Még a 2014-es vb után derült ki, hogy a bayernes Christian Lell barátnőjét is csábítgatta, ez a szerelmi háromszög végül nem vetült rá felemelkedésére.
Most sem a nőügyek sodorták bajba, hanem a politikai kiállása.
Aminek ő nyilván nem tulajdonított különösebb jelentőséget, hiszen ő Angliából láthatja úgy, hogy csak összefutott az éppen Londonban kampányoló török elnökkel, Erdogannal. Ha már ott volt, csak adott egy neki egy mezt.
Tény, nem ő írta a mezre, hogy „elnökömnek, tisztelettel”, hanem a másik török klasszis, Ilkay Gündogan. Akit ki is fütyültek az utolsó felkészülési meccsen Leverkusenben, és a kocsiját is szétverték. Özil akkor nem játszott, így nem derült ki, hogy őt mennyire sújtotta volna a népharag.
Özil környezetében, menedzsmentjében nem akadt senki, aki szólt volna neki, gondolja végig, milyen következményei lesznek annak, ha találkozik azzal az elnökkel, aki a német kancellár Angela Merkelt Hitlerhez hasonlította.
Nem volt senki, aki felhívja a figyelmét arra, ha már ő a rasszizmus elleni FIFA-kampány egyik arca, akkor nem szerencsés egy az emberi jogokat semmibe vevő politikussal közös, mosolygós fotón szerepelnie.
Ennek a fotónak, a kiállásnak akkor, május közepén nem tulajdonított senki igazán komoly jelentőséget, a német szövetség mindenkit megnyugtatott, hogy a német demokratikus értékek mellett elkötelezettek a játékosok, a nemzeti elkötelezettségük sem vita tárgya.
Merkel is csitított mindenkit, amikor egy vasárnapi tévéinterjúban is szóba került a két sztár viselkedése.
Mostanra úgy tűnik, a német csapategységnek jelentős kárt okozott Erdogan.
Utólag, Khedira elmondásából tudjuk, alulbecsülték ezt a kínos ügyet, ami az egész csapatra kihatással volt. Gündogan például összeomlott, sírt az öltözőben az edzőmeccs után.
A 92-szeres válogatott Özil lelkével többet kellett foglalkoznia a kapitánynak, Joachim Löwnek, aki értelemszerűen ezúttal is tőle várta, hogy mozgassa a csapatot, azokat a passzokat, amikből helyzetek vagy gólok lesznek. Ha nyernek a németek, akkor persze mindenki megbocsátóbb, így viszont, hogy már a csoportból sem jutottak tovább, felelősök, bűnbakok kellenek - Özil kapóra jött.
A Guardian leírásából az is kiderült, hogy négyen klikkesedtek: Özil, Khedira, Boateng és Draxler. Utóbbira magyarázat, hogy ő is Schalke-nevelés, kicsi kora óta ismerte Özilt.
A bajor táborban gyűltek össze a müncheni játékosok: Hummels, Neuer, Müller és Kroos. A kapus szerint nem volt hasadás a csapaton belül, de minden korábbinál őszintébb és keményebb viták jellemezték a Mexikó elleni vereség utáni hangulatot. Talán ez már válasz is a kérdésre, hogy miért nem álltak ki mellette mindannyian?
Hummels kifakadt az első vereség után, nem tudják a társai a helyes pozíciójukat tartani, nyíltabban támadnak, mint korábban. A svédek elleni meccsen volt változás, utána viszont megint nem volt meg a szerkezet, ezért sebezhetőbbé váltak.
Özil, ha szigorúan a mutatóit vesszük alapul, nem volt gyengébb a többieknél, nem lógott ki a sorsból, sokszor lövőhelyzetbe is került. Ha Hummels a kapuba fejeli a labdát Koreának, akkor akár hős is lehetett volna. Még ha messze nem is volt olyan gyors a játéka, ahogy megszokhattuk tőle korábban.
A bevándorlásellenes AfD azonnal rárepült a témára, miután Özil és Khedira kihagyásával megverték a svédeket, ahogyan a nagy bulvárlap, a Bild is fontosnak tartotta kiemelni az utolsó lövéssel megnyert meccs tudósítása mellett, hogy mindenki énekelte a himnuszt. (Özil nem szokta, ezért utaltak félreérthetetlenül rá, de amíg nyertek, valahogy ez sosem került elő.)
Lothar Matthäus, Stefan Effenberg végig ütötték, ahol érték, előbbi egy meccs után úgy látta, ő már nem akar a német színekért játszani.
A közvéleményre is hatással voltak a bírálatok, még akkor is, ha Matthäus hazájában kétes megítélésű, amióta fogadott saját csapattársa ellen, de erre a fiatalok már nem emlékeznek, ők csak azt látják, hogy a neve mellett az van: világbajnok. Nem gondolják végig, vajon miért nem kapott soha kispadot a hazájában, csak Szerbiában, Magyarországon és Bulgáriában.
Effenberget hazazavarták 1994-ben a vb-ről, de már az is nagyon rég volt. Mario Basler is beletörölte a lábát Özilbe, amikor döglött békához hasonlította.
A Kickerben Dietmar Hamann kelt a védelmére, akinek a magánélete szintén zsákutcába került, de ő volt Liverpool-futballistaként egészen másként látja a német foci aktuális fejleményeit. Hamann a csapatjáték legfontosabb pontjának nevezte Özilt.
Amikor nyert a csapata, Özil akkor sem túrta fel a pályát, akkor is olykor csak szédelgett, de jókat húzott. Úgy értékelte, volt néhány játékos, akinek nagyon jót tett, hogy a török-németet támadták, és így elbújhattak mögötte, nem kellett felelősséget vállalniuk.
El a kezekkel Öziltől
– egyenesen ezt állította a Liverpoollal BL-győztes Hamann.
Aztán jött a Dél-Korea elleni vereség, amikor Özil olajat öntött a tűzre, és az öltözőfolyosóról visszafordulva összeszólalkozott egy drukkerrel, aki megsértette őt. Alapesetben tudnia kellene, hogy a szurkolónak mindig igaza van, de ezúttal nem volt olyan mentális állapotban, hogy felmérje ennek az újabb incidensnek a súlyát. Jelesül: valaki elmegy Kazanyba, hadd mondja már el a véleményét, ha nem nyer a csapata, és még ráadásul ki is esik.
A hazaérkezésük után posztolt egyet, mennyire megviselte a kiesés, idő kell, amíg megemészti a történteket. Posztolt viszont hétfőn is, abban az időpontban, amikor a németeknek Brazíliával kellett volna játszaniuk a nyolcaddöntőben. A képen úgy tűnt, ő jól érzi magát a barátnőjével, miközben Németország nehezen éledezik a sokkhatásból.
Megint nem volt mellette senki, akivel meg tudta volna beszélni, hogy most minden apróság rossz szándék nélkül is hergelő hatású lehet.
Most már a nyaralós poszt miatt is támadják, és üzennek neki, hogy angolul ír, miért nem németül. (A megfejtés nem túl bonyolult, az angol drukkereivel is szeretné tudatni, mi történik vele.)
Özil 23 gólja mellett 40 gólpasszt jegyez a válogatottban,
de könnyen előfordulhat, 30 évesen befejezi a német csapatban.
Októberben tölti be ezt a kort, vagyis még abszolút ideális lenne a szerepe a válogatottban, de lehet, hogy nem is kap meghívót, még ha szeretne is a német színekért küzdeni, mert nem kis nyomás lesz a mindenkori kapitányon, ha meghívja.
(Borítókép: MICHAEL DALDER / REUTERS )