Vízilabdában és kézilabdában egyre többször halljuk, milyen fontos, meccset befolyásoló a kapus szerepe. A futball nem a klasszikus kapussportág, de a végy egy jó kapust mondás nyilván nem véletlenül született meg.
Most egy kapussal tartottunk névsorolvasást, az angol Charltonnál is nevelkedő, a Fradiban és a Honvédban is éveket védő Kemenes Szabolcs olyasmikre hívta fel a figyelmünket, amit csak egy kapus vesz észre.
A Sport1 szakértője előrebocsátotta, valamennyi kollégáját tiszteli, többet értek el nála, nem szeretné, ha olyan érzet alakulna ki, mégis mit képzel ő magáról. Nem ez a cél, csak annyi, hogy jobban értsük, mi történik a kapuban. Egy értékelésénél viszont óhatatlan a kritika.
Azzal a két világbajnokkal kezdjük az értékelést, akik már nincsenek versenyben. Lássuk Kemenes meglátásait.
Szeptemberben védett tétmeccsen utoljára, azt gondoltam, ha valamikor, most eljön Marc André Ter Stegen ideje. Két éve, ilyen helyzetben nem hezitáltam volna, Neuert rakom a kapuba, de a Barcelona kapusa sokat fejlődött, olyan idényen van túl, amiben már pontokat szerzett a katalánoknak, ami nem kis szó, ismerve a dominanciájukat egy-egy meccsen. Az arroganciát már nem éreztem rajta, biztosra veszem, hogy volt néhány német játékos, aki hozzám hasonlóan úgy kalkulált, hogy ő lesz Mexikó ellen a kapuban.
Mondom, régebben láttam benne a BL-döntőben előjövő Karius-faktort, volt néhány vicces gólja anno, de most abszolút magabiztosnak érzem. Ahogy azt is átérzem maximálisan Neuernél, milyen az, amikor valaki sérülés után tér vissza. Huszonévesen körülbelül újra kellett tanulnom mindent a szem-kéz koordinációtól kezdve. Nem vicc, ez így van. Elmentek a reflexeim.
Ellenben amikor 30 felett hagytam ki, kis túlzással félóra alatt visszajött minden. Nyilván mindenki más, Neuernek lehet, hogy több idő kell, mert kis bizonytalanságot láttam rajta a Korea elleni meccsen. Addig nem, akkor viszont lehet, hogy a feszültség rá is átragadt. Az utolsó gól neueres lett, előfordult már máskor is, hogy leszerelték. A németek kiesése viszont egyáltalán nem rajta múlt.
Egy védés, öt kapott gól. Láttam az adatokat, 1966 óta nem volt ilyen egyetlen kapusnál sem világbajnokságon, aki legalább három meccsen ott állt a kapuban. Mindenkinek több védés jött össze, mint neki. Ne feledjük, képességre a világ legjobbjáról beszélünk. Aki ráadásul egy nagyszerű szezon után ment a vb-re.
Nem hiszem, hogy az első meccsen Ronaldo bevédett lövése megviselte volna lelkileg, és onnan nem tudott visszajönni a saját szintjére. Inkább Lopetegui menesztése játszhatott közre a formájában. A kapitány kapus volt, nem tudjuk pontosan, milyen lelki kapcsolat volt közöttük. De Gea egy magába forduló személyiség, akinek - a könyvéből tudjuk - nehezen ment a beilleszkedése Angliában: nem akart több izmot magára, nem járt szorgalmasan edzőterembe, nehezen boldogult a nyelvvel.
Aztán belátta, elveszik izmok és nyelvtudás nélkül. A személyisége miatt nála egy apróság is elég, hogy kibillenjen a komfortzónájából. Hogy a világ legjobbja képes ennyire szenvedni, meglepő, a vb egyik nagy meglepetése. Mert azt lássuk be, az a sorfal Ronaldo szabadrúgása előtt nem állt a legjobb helyen, felkínálta a bal felsőt neki, ő pedig oda is rúgta.
Folytassuk most azzal a nyolc kapussal, akik még versenyben vannak, és pár nap múlva könnyen előfordulhat, hogy még inkább róluk szól majd a vb. A meccsek sorrendjében, páronként haladtunk előre.
Meggyőződésem, neki szüksége volt az angol bajnokságra, mert sokat tanult belőle. Az elején még azt sem lehetett látni kristálytisztán, miért vették meg. Aztán rájött, ami Lyonban elég, a Premier League-ben nem lesz az. A Tottenhamnél kezdetben előfordult, hogy az erejét nem használta úgy, ahogy kell az ötösön. Nem feltételezte, hogy izomból lőnek neki, mert a francia ligában más a stílus.
Biztos, hogy erős karakter, nem véletlenül csapatkapitány. Nem kérdés, hogy jobb Mandandánál, ezért van a kapuban, és nagy segítséget kaphat tőle a védelem Uruguay ellen, mert neki az igazi fokmérője most jön.
Személyes kedvencem, aki ellen még meccset is játszhattam, amikor török túrán voltunk, mert a Galatasaray kapusa. Minden megvan Muslerában, és a hibahajlam is egyre kisebb nála. Nem hiszek abban, hogy egy védelem önmagától jó.
Abban, hogy mindössze egy gólt kaptak eddig a vb-n, megvan az ő része is. Nem voltak még extra bravúrjai, de még azok is eljöhetnek. Élmény volt nézni a Galatában a munkáját edzésen, meccsen. Sokszor akkor ébred rá az ember, mindennek jelentősége van a felkészülésben.
Megnéztem több edzését, azok alapján nem tenném be a kapuba. A meccsen viszont nem látjuk, hogy rossz döntést hozna. Tudja, mikor kell kiindulni, mikor öklözni, vetődni stb. Volt egy szerencsétlen mozdulata Japán ellen, amikor átgurult a lábai között a labda, de jól jött ki belőle, és olyan extrát mutatott a harmadik gól előtt, ami nincs meg sok kapusban. Ezt nem tanítják, hogy az utolsó szöglet után így indítson valaki (ebből lett a győztes gól). Ez az ösztön, ami benne igen erős. Ő azt látta akkor a pályán, amit talán senki más sem.
Egy másik kapus lehet, hogy miután lehúzta a labdát, rádől, és várja, hogy jöjjön a hosszabbítás. Pláne, mert előtte azért nem volt egyszerű labda Honda szabadrúgása után, nagy erővel jött, kijött belőle a fals, és résen kellett lennie, a 93. percben jó döntést kellett hoznia. Meg is nyugodhatott volna a bravúrtól, de nem. Érezte, hogy dolga van, nem érhet véget a meccs.
A brazilok ellen az is kiderülhet, még egy szintet képes feljebb lépni.
A tudásából még ő sem mutatott sokat, ezért nyugtázzuk, az a Roma nélküle nem jutott volna be a négy közé a BL-ben. Kisebb védései voltak, mint például a szerb Mitrovic veszélyes labdájánál, ami nem volt különösebben nehéz, de úgy, hogy az egész meccsen semmi dolga nem akadt, biztosan fogta.
Neki most kezdődik a vb, most mutathatja meg, miért nem Ederson van a kapuban, aki a Citynél mutatott átlag felettit, és bármikor kivette a részét az összjátékból is.
Hallottam arról, hogy a szerb lapok megfejtették a titkát, és mivel szerb felmenői vannak, erre vezették vissza a mentalitását, temperamentumát. Egy kicsit azért összetettebb az ő helyzete ennél. Egy potyaízű gól után tudott visszajönni a dánok ellen, és a tizenegyespárbajban a mennybe ment. Végig érezni lehetett rajta, hogy őt nem fogja egy pillanatra sem összenyomni a párbaj.
Sőt, inkább rá akart tenni még egy lapáttal, amikor látta, hogy Schmeichel milyen remek teljesítményre képes. Válaszul ő is megfogott három büntetőt. Azt éreztem rajta, Schmeichel ellenében is uralni akarja a párbajt, és végül össze is jött neki. Nagyon erős mentálisan.
Gondoljunk bele, ő úgy megy be az öltözőbe, hogy mást sem hall előtte: Modric és Rakitic most válogatott szinten is kiteljesedhet. Rajta a teher, hogy ennek akár ő útjába is állhat, ha van egy meggondolatlan döntése. A Monacóban idén azt éreztem, hogy felnőtt a csapat szintjére, mert amikor volt a csapat nagy menetelése, talán ő volt az egyik gyenge láncszem. Most abszolút nem érezni ilyet. Inkább azt láttuk, hogy ő hozzá tud tenni a két klasszis középpályás nagy vb-jéhez. Hogy még jobbak legyenek.
A spanyolok elleni tizenegyespárbaj neki volt kitalálva. Neki is alig volt védése addig, míg Uruguay ellen lerombolta magát. Semmit nem veszíthetett ugyanis a spanyolokkal szemben. Ha belövi neki Koke, akkor nincs semmi, mert hát Koke, mégiscsak egy klasszis rúgta be. Miután megfogta, nincs nála nagyobb hős, hiszen egy fantasztikus játékos büntetőjét hárította. Aztán még jött Aspas kísérlete, amit lábbal rúgott ki.
Az önbizalma most biztosan kap egy nagy töltetet, de én az elmúlt öt évben nem láttam rajta, hogy érdemben fejlődött volna. Lehet, hogy ennyi is elég lesz, persze. Mivel a CSZKA-ban maradt, nem szokott hozzá egy másik ország stílusához, tempójához, ami viszont nem jön jól neki, ha élesedik a küzdelem.
Láttam őt pár éve a Sunderlandben, és azt gondoltam, semmi különös. Láttam őt az Evertonban idén, és azt mondtam, fantasztikus a lábmunkája. Olyan erős, akkora kirúgása van, hogy arra akár taktikát is lehet építeni, mert a másik kapu 20 méteres előteréig is képes felrúgni a labdát, ahol már csak meg kell csúsztatni, és ha jó helyre megy, akkor máris ott van egy helyzet pár érintésből. Aztán láttam a Kolumbia elleni meccsen, mekkora bravúrt mutatott be. Bogdán Ádival beszéltünk is róla utána, hogy az első gondolata az, hogy keresztbe nyúlva, jobb kézzel – ahogy tanítják – ki fogja tudni ütni a labdát. Aztán amikor érzékelte, hogy nem megy, akkor váltott, és ballal nyúlt utána.
Évtizedes beidegződéseken kell ilyenkor egy pillanat alatt változtatni, azért különösen nehéz ez a mozdulat. Ráadásul onnan, 35 méterről vagy egy kicsit többről nem szokott kapásból bárki kapura rúgni, nagyon észnél kellett lenni a labda mozgásának lekövetésénél. Nem értettem a keret kijelölésekor, miért nincs Hart a keretben, most már látom. Ahogy az is szembetűnő, Angliának most – hosszú évek után – van egy olyan kapusa, aki hozzátesz a csapathoz, biztonságot ad mindenkinek. A szurkolóknak is, nyilván.
28 éves, és eddigi karrierjében még nagycsapatot sem kapott, pedig Anglia felvevőpiaca volt mindig is a skandináv kapusoknak. Megjárta a Malmővel a BL-t, ennyi amit elmondhatunk róla, és persze az, hogy sugárzik róla a magabiztosság. Az, hogy három meccsen nem kapott gólt, nem kizárólag a védelem érdeme. Tartást ad ugyanis egy jó kapus, bár kétségtelen, ritka sokszor blokkolnak előtte, láthatóan nagyszerűen össze vannak kapcsolva egymással a védők. De nemcsak a védők, a kapus is része ennek a precíz mozgásnak. A svájciak ellen volt egy nehéz védése, amikor megcsúsztatta a vége felé Seferovic a labdát. Ott volt, ahol lennie kellett. Amikor lennie kellett. A németek ellen viszont nem. Kroos gólja előtt volt egy nagy bravúrja, mégis arra emlékszik szinte mindenki, hogy az a labda, onnan a szélről bement. És igen, ha nem a vonallal párhuzamosan vetődik, hanem egy kicsit szögben, akkor azt a labdát könnyen kiüthette volna, bár így is nagyon kevés hiányzott neki.
Kíváncsian várom, mire jut Anglia ellen, mert várhatóan több labda megy a kapujára. Ahogy a svéd csapat, ő is tökéletesen tisztában van a tudásával, nem is akar egy pillanatra sem többnek látszani. A tudása maximumát ugyanakkor rendre kihozza magából, akárki legyen is az ellenfél.
És akkor egy pluszkérdés, hogy éreztessük, mennyire összetett egy csapat felépítése, és nem kizárólag Lionel Messi sétáján, passzain vagy éppen a sprintjein múlik egy válogatott későbbi sikere.
Sergio Romero kiesése az egész argentin válogatottra rossz hatással volt már az első pillanattól. Pedig gondoljunk bele, egy olyan kapust sirattak, aki a Manchester Unitedben ebben a szezonban nyolc meccset kapott. Mégis nagyon jól jött volna, ha ott van a vb-n. Nagy gondja van az országnak a kapusképzéssel, ha egy 36 éves Caballeróhoz kellett visszanyúlniuk. Aki szintén cserekapus a Chelsea-ben, és három bajnokival ment át rajta a szezon. Ráadásul összehozott egy hihetetlen gólt a horvátok ellen. Vagyis nem elég, hogy nincs a csapatban a megfelelő összhang, a kapus is örökös bizonytalansági faktor, még hazaadni sem merik igazán neki a labdát. Aztán jött Armani Nigéria ellen valamint a kieséses szakaszban. A második francia gólban is benne volt, majd jött Pavard lövése, ami kétségkívül nagyszerű technikai mozdulat, de hatalmas kapushiba is egyben. Már a helyezkedése sem megfelelő, másfél méterre áll a rövid kapufánál, nem követi a labdát.
Majd amikor látja, hogy a francia védő eltalálja a labdát, megijed, rögtön reagál, nem méri fel, hogy mivel meghámozta egy kicsit a labdát, nem olyan nagy a sebessége, mintha izomból meglőtte volna. Egy lépés után rögtön vetődik is, miközben a labdának érzékelhetően íve van. Ha tesz még egy lépést, kiüthette volna, így viszont erre esélye sem volt. Argentínának sok gondja akadt, ne gondoljuk, hogy mindez nem a kapuban kezdődött.
Örök kérdés. Sok kapus mondta most is, hogy az Adidas úgy fejlesztett, hogy nekik nehezebb dolguk legyen. A labdát kipróbáló Kemenes úgy gondolja, ez is szitál valamennyire, de össze sem lehet hasonlítani a 2006-os termékkel, mert annak olykor tényleg követhetetlen volt az útja. A mostani jól követhető, nem is igazán érti a panaszokat. 12 éve viszont volt a bronzmeccsen egy német lövés, aminek konkrétan melléütött a portugál kapus, annyira megtéveszette őt a labda pozíciója.
Nyitókép: Franco Armani (Fred Lee / Getty Images Hungary)