Szerda este kiderül, ki lesz Franciaország/Belgium ellenfele a világbajnoki döntőben. A második elődöntőnek elméletileg nem lenne favoritja, de a horvátok többet játszottak, így felértékelődhetnek a fizikális különbségek.
14 horvát futballista kapott sárgát az eddigi öt meccsük alatt, de olyan zseniálisan gyűjtötték a lapokat, hogy kettő senkinek nem jött össze, azaz teljes kerettel indulhatnak neki az elődöntőnek. Van viszont sérültjük, úgy másfél. A kapus Subasic meghúzódott az oroszok ellen, de nem annyira, hogy le kelljen cserélni, végigvédte a hosszabbítást és tizenegyeseket fogott. A jobbhátvéd Vrsaljko viszont szinte biztosan KO az angolok ellen, ő is az oroszok ellen sérült le, és le is kellett cserélni. A térde fáj.
Az angolok szintén eltiltott nélkül mennek neki a meccsnek, sérültjük sincs, Southgate kapitány mindenkire számíthat. Ideális.
A horvát a legfáradtabb csapat a tornán, ők játszották a legtöbb percet. A nyolcaddöntőben is 120-at, majd 11-eseket rúgtak és a negyeddöntőben is 120-at, szintén tizenegyesekkel. 30, de inkább 40 perccel többet futballoztak az angoloknál. Dalic kapitány sem tagadta, fáradtak, a lelkesedésük hajtja őket.
Az angoloknak is volt hosszabbításuk és 11-espárbajuk, a nyolcaddöntőben a kolumbiaiakkal, de utána egészen frissen mozogtak a svédek ellen. Furcsa lehet, hogy ők a Premier League-ből érkeznek, így elméletileg fáradtabbnak kellene lenniük a leghosszabb klubszezonok után, de most jobban számít, hogy két meccs között gyorsabban képesek regenerálódni - illetve, hogy hozzá vannak szokva a kevés pihenőhöz. Most ráadásul még volt is idejük lazítani, szombat este hatkor végeztek, csak szerda este nyolckor kezdenek ismét. Fittebbeknek kell lenniük a horvátoknál.
A horvátok három győzelemmel indítottak, majd kétszer hosszabbításban ikszeltek. Mondhatjuk, hogy kissé hullámvölgyben vannak, ami azért nem rossz, mert egy vb-t szinte képtelenség hibátlanul lehozni. Az angolok ellen eldől a sorsuk, merre hajlik a formájuk, fel vagy le, mindkettőre van esély.
Az angoloknak van már mindenük, két győzelem után kikaptak a belgáktól, ikszeltek Kolumbiával, majd verték a svédeket, újra mintha felszállóágban lennének. Mellettük szólhat, hogy új sorozatot nyithattak, aminek első állomása volt Svédország.
A horvátoknál Modricot ajnározzák, aki a csoportmeccseken tényleg kiváló volt, a dánok ellen a félidőben viszont eltűnt, és az oroszok ellen korlátozottan tért vissza. Valóban remekül passzolt újra, de igazi kulcspassz akcióban nem jött tőle, bár egy asszisztot így is behúzott, Vidának ő adta be a szögletet. A tizenegyeseknél folyamatosan megremegett a lába, a dánok ellen kihagyta a hosszabbításban, a szétlövésben nem rúgta jól, de bement, azt hogy az oroszok ellen hogy került a labda a kapuba, Stephen Hawking is csak nehezen fejtené meg.
Az igazi kiugró játékára a kieséses szakaszban még várunk. Hozzá hasonlóan nem villogott a másik középpályás motorjuk, Rakitic sem, de ő hátrébb is játszik, Modric alá dolgozik. A büntetőknél ő viszont nagyon ott volt fejben, mindkét szétlövésben ő gurította be a győztes tizenegyest. Ha összejönne egyszerre egy kiváló meccse Modricnak és Rakiticnek, az valószínűleg döntőt érne a horvátoknak. Egy-egy góljuk van egyébként a tornán, mindketten az argentinoknak találtak be.
Az angoloknál Harry Kane-nek 6 gólja van, vezeti a góllövőlistát, újra tőle várják majd a megváltást. A hatból három viszont büntető, egy a sarkán véletlenül megpattanó "lövés", és egyedül ő sem lesz elég a horvátok ellen, annyira azért még nem nagy klasszis. Tottenhames csapattársától, Dele Allitól kéne már valami a középpályán: a svédek ellen legalább már gólt fejelt, ha felnő a téthez, Kane-nel együtt egyensúlyozhatják a Modric-Rakitic-párost.
Zlatko Dalic és Gareth Southgate hasonlít egymásra: egyik sem elismert edző még hazájában sem, és semmilyen eredményt nem tudnak felmutatni. Lehet, hogy ez a kulcs, mert mindketten annyira jól asszisztálnak a csapatuk játékához, hogy szinte elnyeli őket a kispad. Egyelőre Dalic is, Southaget is pont annyit nyúl bele a csapatba, amennyit kell, nem szerepelnek, nem akarják ők elvégezni a munkát a játékosaik helyett.
Hozzáállásuk nagyon szimpatikus, tudják, akik a pályán vannak, sokkal jobban tudnak futballozni, mint ők valaha is tudtak, és valószínűleg azt sem röstellik elismerni, hogy náluk sokkal jobb, de legalábbis tapasztaltabb edzőkkel dolgoztak, dolgoznak együtt a klubjaikban. Olyanok, mint a legjobb szülők: terelgetik a gyereküket a helyes úton. Eddig kiválóan. Úgyhogy ha valamit, azt a kérdést, hogy kinek van itt jobb edzője, mindenképp fifti-fiftire adnánk.