Közel 1000 napot hagyott ki sérüléssel Arjen Robben, de teste sem tudta visszatartani fékezhetetlen bal lábát. Nem játszik többé az egyik legjobb szélső, aki a Bayern mellett a Premier League-ben és a Realban is bizonyított.
A szívem még vinne, de a testem nemet mond
- így jelentette be visszavonulását múlt héten Arjen Robben, minden idők egyik legjobb ballábas futballistája. Fantasztikus karrier ér véget, ritka hosszú, közel 20 éves pályafutás, ami még elképesztőbb, ha azt vesszük, hogy Robben még csak 35 éves.
Már ebből látszik, ritka kivételes pályafutásról van szó, ugyanis ha valaki 16 évesen bemutatkozik a holland első osztályban, az szép jövőre számíthat - már ha elkerülik a sérülések.
Sőt, Robben a példa rá, akkor is, ha nem.
2000. december 3. irtó rég volt, ekkor játszotta Robben első felnőtt meccsét a holland ligában. Nevelőklubjánál, a Groningennél mutatkozott be közel két hónappal 17. születésnapja előtt, a szezon végére fix kezdővé vált, és megszerezte első góljait is.
A kis észak-holland klub ugródeszkának remek volt, szépen fejlődhetett, folyamatosan megmutathatta magát az első csapatban. Nem lehetett nem észrevenni, pedig csak lassan kezdhetett kiteljesedni: rögtön látszott, hogy bal lába zseniális, ennek ellenére folyamatosan a bal szélen játszatták.
Más idők voltak még a futballban, vonalszélső is válhatott volna a tinédzserből, de Robben
túl gyors, túl ügyes és túl kreatív volt ahhoz, hogy csak megtolja a labdát, és beadja.
A szokásos szélsőjáték sosem volt a kenyere.
Tehetsége gyorsan feltűnt, és a PSV Eindhoven időben lépett is, 2002 nyarán manapság nevetségesnek tűnő 4 millió euróért vitte el a 18 évest.
A PSV Hollandia egyik legnagyobb klubja, általában a bajnoki címért küzd, és Robbennel azonnal meg is szerezték azt. Itt alakult ki első nagy futballkapcsolata, társa a csatár Mateja Kezman volt: Robben 12 gólt és 6 gólpasszt hozott össze, Kezman 35 góllal zárta csak a bajnoki szezont, összesen 40-et lőtt - nagy részét Robben segítségével. Megállíthatatlanok voltak, bravúr, hogy még egy évre meg tudta tartani őket a PSV.
Alig egy év múlva ez már nem sikerülhetett, Robben Manchesterbe ment, és találkozott Sir Alex Fergusonnal, a Manchester United edzőjével. Csakhogy az MU mindössze 7 millió eurót ajánlott érte, amire a PSV-elnök azt mondta,
ennyiért szívesen küldünk nekik egy aláírt Robben-mezt, de mást nem.
2004 nyarán a Chelsea-t építő Roman Abramovich jelentkezett be 18 millió euróval, ez már az elnöknek is tetszett, elengedte Robbent, aki 20 évesen Londonba került a Special One, azaz José Mourinho keze alá.
Két bajnoki cím következett, Robben a Premier League tempóját is felvette, de még mindig sokat játszott a bal szélen, bár a portugál edző már kezdte jobbra is kitenni, természetes környezetébe. A londoni időszaka nem lehetett zavartalan, 2004 tavaszi első komolyabb sérülése után időről időre akadtak fizikális gondjai, az év őszén 70, 2005 tavaszán 40 napot hagyott ki.
Utána viszont két éven át nem sérült meg, és folyamatos jó teljesítménye miatt - bár 2007-ben nem lettek bajnokok, Ferguson Unitedje legyőzte őket -, jött a legnagyobb ugrás, a Real Madrid.
35 millió eurót csengetett ki a Real, ami ma sem rossz pénz, akkoriban átlagon felüli volt egy fiatal szélsőért.
A spanyol ligában Robben lassabban indult be, kisebb sérülések hátráltatták, 2-3 hetekre dőlt ki, többnyire izomproblémákkal. Első góljára egészen 2008 februárjáig kellett várni, és persze nem segített az sem, hogy Bernd Schuster edző a bal szélen számolt vele. Öt gólt hozott össze a szezon végéig, de ez is elég volt ahhoz, hogy megnyerjék a bajnokságot. Simán verték az átalakulóban lévő Barcelonát, a tavaszi, már tét nélküli Clasicón 4-1-re győztek, Robben gólt szerzett és gólpasszt adott. Első éve ha kiemelkedőre nem is, de pozitívra sikerült.
A második neki személy szerint egy kicsit jobbra, kevesebbszer sérült meg és több gólt szerzett - 8-at -, viszont a csapatnak sokkal rosszabul ment: feltűnt ugyanis Pep Guardiola a Barcelona kispadján, és az újjáépített csapatával megsemmisítette a Real Madridot. Schuster már szeptemberben lelépett, azzal búcsúzott, hogy Guardioláék ellen semmi esélyük nincs.
Ramon Calderon elnök meglepő nevet hozott a helyére, Juande Ramost, akivel tényleg nem lett semmi esélyük: Robben 80 percet játszott azon a bizonyos 2-6-on 10 éve, amikor a Barcelona győzött a Bernabeu-ban a Real ellen.
Az idény csalódás volt, Robbennek mégis fontos, ugyanis Ramos már a jobb szélen játszatta őt, végre kezdett folyamatosan a helyére kerülni a pályán.
Egyértelmű volt, hogy a Madrid gyenge szezonja nem múlhat el változások nélkül. Calderón megbukott, visszatért a helyére Florentino Perez, és kitakarította a keretet. Megvette Kakát, Benzemát és a legnagyobb nevet, Cristiano Ronaldót, akit épp Robben helyére szánt.
"Nem akartam elmenni, de eladtak a Bayern Münchennek" - nyilatkozta később Robben, aki mindössze 25 millió euróért váltott, valójában alkalmi vétel volt.
Robben még nem sejtette, de jobb nem is történhetett volna vele.
Holland edző, Louis van Gaal keze alá került, párba Franck Riberyvel, aki ekkoriban már két éve a bal szél királya volt Münchenben.
Vagyis fel sem merült, hogy a jobb oldalon kívül bárhol máshol számítanának a nagyon ballábas szélsőre. Robben végre kiteljesedhetett, lubickolt a pályán, és megszületett élete második, leghíresebb duója,
a Robbery, azaz Robben & Ribery kettőse.
Bár háromszor is lesérült pár hétre, 23 gólt rúgott és adott 8 gólpasszt, legeredményesebb szezonját hozta össze. A csapat Németországban nyerte a bajnokságot és a kupát, Európában egészen a Bajnokok Ligája-döntőig ment: Robben út közben beköszönt a Unitednek is, több idegenben lőtt góllal, 3-3-mal, az ő találatának köszönhetően verték ki Fergusonékat a negyeddöntőben. A madridi döntőben viszont nem volt esélyük, 2010-ben az Inter 2-0-ra legyőzte őket.
Robben ennek ellenére célba ért, és szinte szakadatlanul kezdte rugdosni a rá annyira jellemző visszacseles gólokat. Végre jobbról indulhatott, rávezette a védőkre a labdát, hiába tudták szerencsétlenek, hogy úgyis - magának - balra fogja tolni, tehetetlenek voltak: Robben befűzte őket, majd vagy egyből rácsavarta ballal, vagy tolt még egyet a labdán, és utána lőtte el valamelyik sarokba. Hosszú vagy rövid, magasan vagy laposan, mindegy, pont annyira tette sarokra a labdát, hogy a kapus ne érhesse el.
Ahogy egy idő után viccelni kezdtek vele,
Robben ugyanazt a gólt rúgta százszor
- és alapvetően tényleg, a koreográfia mindig ugyanaz volt.
Amilyen jó volt az első szezonja, olyan szerencsétlenül alakult a második Münchenben: 150 napot, a teljes őszi idényt kihagyta izomszakadással, amit még a világbajnokságon szedett össze. Dupla csalódás érte a BL-döntő után, ugyanis a hollandokkal hosszabbításban veszítették el a vb-döntőt.
Amikor viszont rendbe jött, kifejezetten jól ment neki, 14 Bundesliga-meccsen 12 gól, ilyen átlaga se előtte, se utána nem volt. A Bayernnek a bajnokság viszont elment, ahogy a következő is, ekkor verte őket kétszer egymás után Jürgen Klopp Dortmundja.
2012 ettől még alakulhatott volna remekül neki, a Bayernnel - már Jupp Heynckesszel a kispadon - elérték a BL-döntőt, ráadásul hazai pályán játszhattak a Chelsea-vel.
Szűk 10 perccel a vége előtt vezettek is, de Drogba egyenlített, hosszabbításra mentette a meccset. Robben nagy pillanata következett: büntetőhöz jutott a Bayern. A Chelsea-kapus - volt csapattársa - Petr Cech viszont kivédte a lövését. A Chelsea tizenegyesekkel nyert, Robben összetört, emlékezetes a fotó, amin másik extársa, Drogba vigasztalja.
A Bayern is, Robben is erőt merített a kudarcból, a következő szezonban végigsöpörtek Európán. Behúzták a Bundesligát, a BL-elődöntőben a két meccsen összesen 7-0-val ütötték ki - a sérült Messit nélkülöző - Barcelonát,
a döntőben 2-1-re verték Klopp Dortmundját. Robben a 89. percben akcióból lőtte a győztes gólt, őt választották a meccs emberének.
Az sem számított, hogy 2012 majdnem teljes őszét is kihagyta sérülésekkel, a szinte zavartalan tavasza kárpótolta.
29 évesen a csúcsra ért, a Bayernnel triplázott, megnyerték a Német Kupát is.
Hiába érkezett Heynckes helyére Guardiola, érezhető volt, hogy ezt az idényt nehéz lesz überelni, legalábbis a Bayernnek, csapatszinten. Három duplázás - Bundesliga és kupa - következett otthon, és három vesztes BL-elődöntő.
Robbennek az első két Guradiola-szezonban jól ment, összesen 40 gólt szerzett, az utolsóban pocsékul, majdnem a teljes 2015-16-os idényben sérült volt, egymást érték az izomproblémái, 31 meccsről hiányzott.
Carlo Ancelottival indultak újra Guardiola távozása után, a duplázás 2017-ben is összejött, a BL-ből a Real verte ki őket Kassai Viktor egyik legfeledhetetlenebb ámokfutásán. Robben 33 évesen utolsó nagy szezonját taposta: 16 gól és 14 gólpassz, az egyik legjobb átlaga volt, mivel kivételesen még a sérülések is elkerülték.
A következő idény elején Riberyvel, Thomas Müllerrel és Hummelsszel, a Bayern hangadóival közösen kirúgatták Ancelottit, mondván, nem tartott elég kemény edzéseket, fizikálisan kezdett visszaesni a keret. Az eredményekben ennek ugyan nem volt nyoma, de a Bayern-főnökök - Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge - engedtek a hangadóknak, és visszahozták Heynckest.
Lehet, hogy az edzések újra húzósabbak lettek, de az is biztos, hogy Robbennek ez nem kedvezett, legalábbis jobban utolérték a sérülések, mint valaha:
44 meccset kellett kihagynia utolsó két szezonjában.
Utolsó előtti évében még be tudott kerülni a kezdőbe, ha épp egészséges volt, az utolsóban, amikor már Nico Kovac edzette őket, elvétve kapott szerepet, annyit volt maródi.
Múlt november végén még lőtt két gólt a Benficának a BL-csoportban, aztán tavasszal már azt is lenyilatkozta, könnyen lehet, hogy lejátszotta utolsó meccsét a Bayernben. Azt ugyanis a télen közölte, hogy a szezon végén, 10 év után távozik Münchenből.
Végül a bajnoki hajrára összedrótozták, és öt teljes hónapnyi kihagyás után április végén visszatért. Sőt, az utolsó Bundesliga-körben, a Frankfurtnak, otthon, mikor bebiztosították a bajnokságot, még gólt is rúgott, csakúgy mint a szintén távozó Ribery. Utána még a kupát is megnyerték, vagyis igazi happy enddel ért véget Robben, Ribery, így a Robbery Bayern-sztorija is.
Nem mellékesen egészen fantasztikus számokkal is.
Robben 309-szer játszott a Bayernben, 144 gólt szerzett, de ennél is jobb a Bundesliga-mutatója - 201 meccs, 99 gól, szélsőként. Teljes karrierjét nézve is büszke lehet a 602 meccs, 209 gól, 158 gólpasszra.
Gondoljunk bele, mennyi lehetett volna, ha nem hagy ki nagyjából összesen 3 évet sérülések miatt. Csak onnatól, hogy a Chelsea-hez került 2004-ben, 56-szor dőlt ki kisebb-nagyobb bajokkal,
930 napot, 215 meccset mulasztott.
A Bayerntől még úgy vált el, hogy a PSV és a Gröningen is szívesen várta, de egy hónap elteltével inkább közölte, vége, teste már nagyon nem akarja az élsportot.
Ami összejött a Bayernnel, nem jött össze a válogatottal. Játszott vb-döntőt 2010-ben, szerzett vb-bronzérmet 2014-ben a csapattal, úgy tervezte, a 2018-as vb után mondja le a szereplést a holland csapatban. Csakhogy a világbajnokságra nem jutottak ki, így 2017 őszén fejezte be a narancssárga mezben: 96 meccsen elért 37 góljára nem lehet panasz.
35 évesen vonul vissza végleg, igazából az a csoda, hogy ilyen sokáig képes volt küzdeni a sérülésekkel, és nem tántorították el a játéktól a bajai. Legalább annyira tudott harcolni, mint futballozni.
Nem mellékesen győzni is. Hiába veszített két BL-döntőt és vb-döntőt is, klubcsapataival
12-szer nyert bajnokságot:
1 PSV, 2 Chelsea, 1 Real Madrid és 8 Bayern-siker, ennél többet az újkori topligás futballban csak Ryan Giggs tudott összegyűjteni, aki a Manchester Uniteddel 13-szoros bajnok.
Borítókép: Arjen Robben a Bayern München játékosa a müncheni új városháza erkélyén ahol a csapat a német elsõ osztályú labdarúgó-bajnokság és a Német Kupa megnyerését ünnepli 2019. május 26-án. MTI/EPA/Philipp Gülland