Folyamatosan ment a trianonozás, töméntelen hanggránátot dobáltak – mondta az Indexnek a Budapesti Honvéd biztonsági vezetője, aki a magyar csapat szektorában töltötte a káoszba fulladt romániai Craiova–Honvéd meccset. Szerinte a román hatóságok nagyon nem voltak a helyzet magaslatán, ilyet még nem látott.
Huszonegy éve csinálom, de ilyennel még nem találkoztam
– kezdte craiovai élménybeszámolóját Tóth Csaba, a Honvéd biztonsági szolgálatát is ellátó HardGuard Group helyszíni vezetője, aki eredetileg a magyar szurkolók, illetve a román rendezők és biztonsági erők közti kommunikáció segítésére utazott ki a káoszba fulladt Craiova–Honvéd EL-mérkőzésre, de végül a Honvéd szektorában töltötte a mérkőzés idejének nagy részét. Tóth Csabát telefonon kerestük meg, hogy elmondja, hogy néztek ki szakmai szemmel – a magyarok szektorából figyelve – a csütörtök esti események.
„Ami tegnap történt, annak már voltak előzményei Győrben, az első mérkőzésen. Azt mondhatom, hogy a Honvéd szurkolói ott megmutatták, hogy felnőttek a feladathoz. Nem volt a stadionban pirózás, főleg nem hanggránát. Minimálisan volt olyan szurkolás a magyaroktól, amelyre azt tudom mondani, hogy nem volt rendben, de ehhez azért hozzá tartozik, hogy román részről már ott is folyamatosan ment a provokáció. A mérkőzésre is rengeteg pirotechnikai eszközt hoztak, ott dobálták el a görögtüzeket meg hanggránátokat, amikor látták, hogy nem tudják behozni a stadionba a biztonsági ellenőrzés miatt.”
Ilyen előzmények után következett tehát a csütörtök esti, óriási botránnyal végződő romániai visszavágó. Tóth Csaba elmondása szerint kezdettől fogva érezni lehetett, hogy ez az út nem lesz könnyű történet, de arra, amit tapasztalt, ő sem számított.
Mint elmondta, már a mérkőzés előtti estén történt szurkolói balhé is azért következhetett be, mert a helyi rendőrség, illetve a mérkőzés biztosításába bevont csendőrség a minimális, ilyenkor elvárható megelőző intézkedéseket sem tette meg. Hiába tájékoztatta előre a helyi biztonsági szolgálat vezetőit, illetve a rendőrség képviselőit, hogy hol fognak megszállni a csapatot kísérő szurkolók, szerinte semmilyen intézkedés nem történt annak megelőzésére, hogy craiovai ultrák harminc méterre megközelítsék a magyarok szállását, rongálni próbálják a magyarok járműveit, őket pedig megdobálják.
„Egy Honvéd-szurkoló sérült csak meg, akit egy üveg talált el a fején. Amikor a honvédosok nem elmenekültek, hanem elindultak a románok felé, azok rögtön futni kezdtek, és addigra a rendőrök is kiérkeztek, így nem lett nagy összecsapás” – foglalta össze röviden az eseményeket Tóth.
A mérkőzésnél már a beléptetésnél elkezdődtek a problémák, illetve folytatódtak az egész túra hangulatát meghatározó provokációk a hazaiak részéről. És itt nemcsak a román szurkolókról van szó, hanem az eseményeket mosolyogva és teljesen tétlenül figyelő rendőrökről, vagy a magyar szektor előtt állandó erődemonstrációs jelleggel felvonulgató csendőrökről.
„Már a beléptetésnél elkezdődtek a provokációk, például azzal, hogy minden szurkolótól el akarták venni az övét. Nekünk kellett közbelépnünk, hogy csak azokat vehetik el, amiknek a csatja tényleg alkalmas fegyvernek egy verekedésnél. Az UEFA-ellenőr odahívásával kellett fenyegetőzni, hogy végül csak veszélyes öveket kelljen a szurkolóknak kint hagyniuk.”
Miután a magyar szurkolók bejutottak a helyükre, azzal szembesültek, hogy a rendezők közölték, nekik nem biztosítottak semmiféle büfét. „Azt mondták nekik, hogy akik akarnak venni valamit enni vagy inni, azokat átkísérik a hazai szektoroknál lévő büféhez. Egyesével. Ekkor megint közbe kellett lépnünk, és végül sikerült elérni, hogy legalább egy asztalt odahoztak, ahol árultak valami csipszet meg kétféle üdítőt” – mondta Tóth az este legkicsinyesebb epizódjáról, hozzátéve, hogy nála még talán ezek a húzások is belefértek volna, ami viszont a későbbiekben történt, az teljességgel elfogadhatatlan.
A hazai szurkolók a folyamatos szóbeli inzultálás mellett piróval, hanggránátokkal dobálták a magyarokat, váltakozó sikerrel.
Folyamatosan ment a trianonozás, töméntelen hanggránátot dobáltak a Honvéd-szurkolók szektorába az álldogáló, tétlenül nézelődő rendezők közül. A rendőrök meg csak nevetgéltek, és nem csináltak semmit. Valakit, aki egy fáklyát akart a magyarok közé dobni, 20 méterre odaengedték a szektorhoz. Szerencsére még ezt a távolságot sem tudta átdobni
– sorolta az eseményeket Tóth, aki a magyar szurkolók között tartózkodott a mérkőzésen. A Honvéd biztonsági szolgálatát ellátó cégtől ketten kísérték el a szurkolókat, hogy segítsenek a koordinációban és kommunikációban, de ebből végül egy kétfős biztonsági szolgálat lett, hogy közvetlenül be tudjanak avatkozni minden olyan helyzetben, amikor a provokációkra rosszul reagáló vendégszurkolók komoly veszélybe sodorhatták volna magukat.
Az első félidőben a Honvéd szurkolók részéről történt rendbontást Tóth elmondása alapján szintén komoly és céltudatos provokáció előzte meg.
„Összeálltak a honvédosokkal szemben egymás mellett, és a fekete pólókon ott volt nagy betűkkel, hogy Trianon. A rendezők, rendőrök részéről mindenki csak tétlenül nézte, senki sem avatkozott közbe. Ekkor a magyarok megindultak, és kiléptek a szektor melletti lépcsőre, amiről nekünk azt mondták a mérkőzés előtt, hogy le lesznek zárva. De simán kiengedték a szurkolókat, aztán viszont, amint kint voltak, rögtön megindult feléjük vagy 80 csuklyás csendőr. Majd elkezdték befelé szorítani a magyarokat a saját szektorukban. Ekkor avatkoztunk közbe.”
Tóth Csaba szerint a Honvéd szurkolói a körülményekhez képest nagyon jól vizsgáztak a mérkőzésen, nem volt semmilyen provokatív felirat vagy zászló a szektorban, és az őket ért sérelmeket is a maximálisan elvárható türelemmel viselték.
Folyamatosan szólt például a hazai szurkolók kórusa a honvédosoknak, azt énekelve hogy »Döglött magyar a jó magyar!«
„Van olyan, hogy látod a szurkolókon, akiket kísérsz, hogy alig várják a provokációt, amire reagálva támadhatnak. De itt nem ez volt a helyzet.
Itt volt 200 szurkolónk, akik arra vártak, hogy mikor verik őket agyon
– írta le a hangulatot a biztonsági vezetőként több mint két évtizedes gyakorlattal rendelkező szakember. Bár egy kollégájával azért mentek a mérkőzésre, hogy a kommunikációt segítsék a rendezőkkel és rendvédelmi szervekkel, végül szóltak a helyi rendezőknek, hogy inkább beállnak a magyar szurkolók közé biztonságinak, hogy lehetőleg ne legyen nagyobb gond.
„Ketten voltunk csak, de szerencsére hallgattak ránk, betartották a szabályokat, ezért nem történt súlyosabb probléma. Nagyon sokat jelent nekem, hogy ebben a helyzetben partnerek voltak a szurkolók.”
Tóth szerint az volt a legdöbbenetesebb, hogy még akkor sem kezdték el normálisan végezni a feladataikat a rendezésért felelős erők, amikor a szituáció már egyértelműen veszélyessé kezdett válni. Ráadásul nem is a magyar szurkolók szenvedték meg igazán az estét, hanem a játékvezető, akinek a lába mellett robbant fel egy neki szánt hanggránát. Ezt követően ápolni kellett, és később már nem is tudta folyatni a feladatát.
Tóth szerint egyértelmű, hogy ennél az esetnél a helyi rendőrségi vezető irreális helyzetet teremtett, amikor közölte a mérkőzés folytatásáról vagy félbeszakításáról döntő illetékesekkel, hogy amennyiben véget vetnek a meccsnek idő előtt, akkor nem fogják tudni megakadályozni, hogy a húszezer szurkoló berohanjon a pályára.
A craiovai élménybeszámoló végén még elmesélt egy rövid történetet a mérkőzéssel kapcsolatban. „A meccs előtt együtt mentem a lépcsőn a Honvéd egyik légiósával. Mondtam neki a várható hangulatra utalva, hogy »ez nem lesz játék«. Amire ő azt mondta, hogy a futball mindig játék. Aztán meccs után, amikor megint látott, csak annyit mondott: »Ez nem játék volt«.”
(Borítókép: Bogdan Danescu / MTI)