Ritka fontos meccs vár a magyar labdarúgó válogatottra november 19-én. Az ellenfél Wales nagy tétnél nem hozta tudását az előző években. A mi mutatónk sem jó, de az külön ijesztő, hogy mikor vertünk utoljára oda-vissza jó csapatot.
A magyar labdarúgó-válogatott előtt nagyon egyszerű a képlet: nyernie kell Walesben az utolsó meccsén, és akkor ott lesz a következő Európa-bajnokságon, aminek az egyik helyszínei között ott van a Puskás Stadion is.
Akármi történik a többi meccsen, nincs olyan forgatókönyv, hogy a walesi magyar győzelem ne lenne elég a második helyre. (A horvátoknak elég egy laza döntetlen otthon a szlovákokkal a kijutáshoz, de ettől még a szlovákok mögöttünk maradnak, akkor is, ha addigra megverik Azerbajdzsánt.)
A cardiffi győzelem az egyszerűbb út az Eb felé, mert a másikon, a Nemzetek Ligája playoffban két meccset kell nyerni. A jelenlegi állás szerint a Svájc-Románia és az Izland-Magyarország párharc győztese mérkőzik egy továbbjutó helyért. Az NL-sorrend már este változhat, minden meccs befolyásolja.
Bizalomra adhat okot, hogy Wales a legutóbbi hasonló jelentőségű meccsét elveszítette.
Az előző világbajnoki selejtezőben a döntetlennel is elérték volna a második helyet – a pótselejtezőt azonban nem, mert a legrosszabb csoportmásodikok lettek volna –, erre alulmaradtak az írekkel szemben 1-0-ra. Két hasonló stílusú csapat találkozott, a győztes gólt akkor egy lapos beadás hozta, amit laposan vágott a kapuba McClean. A walesieknek sok nagy helyzetük, elsősorban veszélyes fejesük volt, de ezek kimaradtak. Legjobbjuk, Gareth Bale a lelátón ült azon a meccsen.
Wales egy év múlva a Nemzetek Ligájában is elveszítette utolsó hazai meccsét, 2-1-re nyertek a dánok, Bale a 89. percben lőtte a szépítő gólt. Ugyanaz volt a helyzet: ha csak egy döntetlent hoznak, megnyerik a csoportjukat. Nem jött össze, nyilván a tét nem volt hasonló nagyságú, de pénzt és pozíciót veszítettek.
Amikor 2016-ban kijutottak az Európa-bajnokságra, a belgákat a sorozat közepén verték – természetesen Bale volt a gólszerző –, Izraellel és Boszniával is gól nélküli döntetlent értek el, ott nem a végére maradt a döntés.
Bale feltehetően játékban lesz a Realban a november közepi selejtező előtt, de Wales a mieink fogadása előtt néhány nappal Azerbajdzsánba megy. Ha ott nem nyernek, elszálltak. Lelkileg ránk ez jól hathat, de még mindig ott vannak a szlovákok. Azért kell nyernünk Walesben, mert egy döntetlen nem elég, azzal a szlovákok érhetnek révbe. (Ha megverik Azerbajdzsánt.)
Az azeriek Budapesten is megmutatták, mi a veszélyes bennük. Ha a riválisuk nem rúgja be a második gólt, akkor megvan az esélyük. Amikor megkapták a második gólt a mostani selejtezősorozatban, nem szereztek pontot. Egy gólra viszont mindenhol képesek voltak, mint tudjuk Budapesten is, de szerencsénkre ezt Higler játékvezető érvénytelenítette.
Ha nyernek a walesiek Bakuban, 11 pontjuk lesz, és megvan az esélyük a közvetlen kijutásra. Ha Bale sárga lapot kap, akkor neki ott befejeződik a selejtező, ezt nyilván a lelkére kötik.
Ahogy a fentebbi példák mutatták, nem hatott rájuk jól a tét.
Miközben Wales Azerbajdzsánban selejtez, a mieink a Puskás Stadion nyitómeccsén játszanak – várhatóan telt ház előtt, bár még a jegyértékesítés sem kezdődött el –, az Uruguay elleni meccs lelkileg biztosan jól hat a csapatra, mert különleges atmoszférában fognak pályára lépni, és motiválni sem lesz nehéz önmagukat azzal, hogy szeretnének oda visszatérni. Az megint más kérdés, hogy mennyit vesz ki a válogatottból egy ilyen meccs.
A Wales-Magyarország meccsen a döntetlen nem a két pályán levő csapatnak, hanem Szlovákiának kedvező, ezért az utolsó pillanatig kockáztatni fog mindkét fél.
Ha már hoztunk egy példát arra, hogy Wales megbotlott ilyen helyzetben, megnéztük idegenbeli mérlegünket. Nincs sok ok a büszkeségre. A finneket 2015-ben legyőztük, még abban az évben Norvégiát is. Mindkétszer kapott gól nélkül, ami csak azért fontos, mert azóta egyetlen olyan meccsünk volt, amit kapott gól nélkül hoztunk volna le. Lettországot vertük még Bernd Storckkal. Ezenkívül Azerbajdzsánt múltuk felül.
Magasabban rangsorolt csapattal szemben idegenben 2009-ig kell visszamenni az időben, a dánokat vertük (1-0), akik már kijutottak, és Buzsáky Ákos gólja annyira nem keserítette el őket.
Walesben egyébként 1985-ben nyertünk legutóbb, 3-0 volt az eredmény (Esterházy, Hajszán, Détári góljaival), de az barátságos meccs volt.
Ami rossz előjel: nem volt olyan selejtezősorozat az elmúlt 30 évben, amikor nyertünk volna az első és a második kalapból érkező csapat ellen idegenben.
Az azeriek ellen gólt szerző Korhut Mihály mondta azt a meccs után, ha egyszer már sikerült Wales legyőzése, miért ne sikerülhetne még egyszer. Jó sokáig kell visszamenni az időben, amikor olyan eredményre bukkanjunk, hogy mi egy a miénknél magasabban rangsorolt csapattól hat pontot vegyünk el, vagyis oda-vissza legyőzzük: 1986-ban az első kalapból érkező Ausztriát előbb itthon, majd kint is megvertük. 33 év telt el azóta.
A rossz sorozatok meg szoktak szakadni, ez kétségtelenül mellettünk szól. De ugyanígy gondolkodhatnak majd a walesiek is, miért ne most érne véget az ő rossz szériájuk az utolsó, fontos meccsekkel.
A játékosok még nem tudtak választ adni arra, mi lehet a megfelelő harcmodor, még nagyon messze is van a meccs, mert addig még Nagy Ádám felépülhet, Szalai Ádám még több meccset játszhat, Sallai Roland visszakerülhet a kezdőbe. Sallai önmaga gondolta úgy, ha ő lenne a Freiburg edzője, ő sem változtatna a csapaton, mert folyamatosan nyernek, és a negyedik helyen állnak a bajnokságban.
Kulcskérdés lesz ebben az egy hónapban, hogy az alapcsapatunk egészséges maradjon, Baráth Botond pedig játékban tartsa magát, mert ott már véget ért a bajnokság. Fontos lesz még Dzsudzsák Balázs formája, már az Emirátusokban is megy a bajnokság, komolyabb terhelést kaphat. Nem várható, hogy valaki olyan formába lendül, hogy kiszorítson valakit. Bár Vida Máté kétségtelenül jó benyomást keltett az azeriekkel szemben.
A magyar csapat eddig nem tartozott a sportszerűek közé, a legutóbbi három meccsen két piros lapot sikerült összehozni, egyébként pedig sok a sárgánk, aminek a nagyobb tempó okozta rossz szerelésekre vezethető vissza. (A macedónok gyűjtöttek többet nálunk.) Cardiffban a lehető legfontosabb, hogy ne kerüljünk emberhátrányba, mert a szélről belőtt labdáknál nagyon fontos lesz, hogy visszazárva, megfelelően védekezzünk.
Marco Rossi is rögzítette már, hogy a negyedik kalapból egy meccsel a vége előtt továbbjutó helyen állni nagy dolog.
Nincs más rajtunk kívül ilyen előkelő pozícióban, de ha Románia legyőzi a norvégokat, akkor ők is előrelépnek a második, továbbjutást érő pozícióba.
A legutóbbi két gólunk, egy távoli lövésből és egy szabadrúgásból származik. Ezek lehetnek a fegyvereink Cardiffban is. Vagy éppen egy olyan lecsorgó, amit Pátkai értékesített itthon.
(Borítókép: A walesi Gareth Bale (elöl j) és Neil Taylor (elöl b) a Magyarország - Wales Európa-bajnoki selejtezőmérkõzés után a budapesti Groupama Arénában 2019. június 11-én. A magyar labdarúgó-válogatott 1-0-ra gyõzött. MTI/Kovács Tamás)