Daniele De Rossi valószínűleg nem futotta be azt a klubkarriert, ami benne volt, de a válogatottal kárpótolta magát. Az egyik legjobb olasz középpályás visszavonult.
Apja a Rómában játszott, majd a klub utánpótláscsapatát is edzette, így egyértelműnek tűnt, hogy Daniele De Rossi is ott fog kikötni. Vitte is volna az egyesület a nagyon tehetségesnek tűnő srácot, ám Daniele először még inkább a barátait választotta, és maradt az Ostia Mare nevű kis csapatnál. Egészen 2000-ig itt futballozott, és csak 17 évesen ment a Romához, ahol mindössze egy év után a felnőtt keretnél találta magát.
Ami különösen nagy szó, ugyanis a 2000–2001-es idény végén járunk, amikor a Roma közel húsz év után újra megnyerte a bajnokságot a szupercsapattal, melynek tagja volt Totti, Batistuta, Montella, Cafú, Emerson és a többi korszakos sztár. Minden idők egyik legjobb olasz edzője, Fabio Capello úgy gondolta, szüksége lehet a 18 éves futballistagyerekre, és egészen hamar lehetőséget is adott neki.
2001. október 30-án a Roma–Anderlecht Bajnokok Ligája-meccsen csereként bemutatkozhatott a csapatban De Rossi. A szezonban még három kupameccsen szerepelhetett, de a bajnokságban csak a következő idény második felében, 2003 januárjában került rá a sor. Először májusban kezdett, és azonnal berúgta első gólját is, a Torinónak talált be. 2006-ban már csapatkapitány volt, igaz, csak egy alkalomra kaphatta meg a karszalagot, amikor Totti nem volt a keretben sérülése miatt. Capitan Futuro, azaz a Jövő Kapitánya lett az egyik beceneve, ami aztán az egész karrierjére rajta is ragadt.
De Rossi szintén a középpályán mozgott, mint a nagy példakép, a Roma-kapitány Francesco Totti, de teljesen más szerepben: labdaszerző emberként használták annak ellenére, hogy 18 éves koráig csatár volt. Támadómúltjának köszönhetően
ritka hibrid lett belőle, ütközőember, akinek a gólszerzés sem jelentett gondot.
Tüzes természete illett a poszthoz, keménysége, szerelései, becsúszásai miatt inkább egy brit középpályásra emlékeztetett, mint fineszes olaszra. Nem véletlen, hogy egyik kedvence a manchesteri Roy Keane lett, illetve hogy vádlijára egészen különleges motívumot tetováltatott.
Pontosan olyan volt ő a valóságban, mint a lábára varratott pálcikaember: futballista, kemény fizikummal és kemény karakterrel. A becsúszásokon kívül személyisége másban is megmutatkozott, például azon a Roma–Messina-bajnokin, amikor 0-1-nél fejjel kiegyenlített. Az ellenfél reklamált, hogy De Rossi karjáról ment be a labda, de a bíró megadta a gólt, ám De Rossi elismerte a kezezést. Ezután fordítottak, két szabályos góllal győztek 2-1-re.
A Roma a 2001-es siker után folyamatosan a bajnoki cím közelében maradt, de ismételnie nem sikerült, De Rossit azonban a 2006-os világbajnokság kárpótolta. Ráadásul azon a vb-n neki jutott a legkülönösebb sztori.
Az első meccsen 2-0-ra nyertek, és a csapat egyik legjobbja volt, a másodikon viszont lekönyökölte az amerikaiak egyik erősségét, Brian McBride-ot, és kiállították. Négy meccsre eltiltották, ami azt jelentette, ha társai nélküle elérik a döntőt, azon már újra játszhat. Totti, Nesta, Inzaghi, Del Piero, Pirlo, Grosso és a többiek Lippi kapitány vezetésével el is mentek a finálééig, ahol 60 perc után Totti helyére beállhatott De Rossi. A meccs 1-1 után tizenegyesekig ment, De Rossi is vállalt egyet, a harmadikat kegyetlenül bevágta. Az olaszok közül senki nem hibázott, Grosso rúgta be az utolsó büntetőt, Olaszország világbajnok lett, De Rossi pedig 22 évesen a futball csúcsára jutott.
Kellett is a sikerélmény, ugyanis a Romával az újabb bajnoki cím továbbra sem akart összejönni. A Bajnokok Ligájában is egy nagy vereségbe futottak bele, 2007-ben 7-1-re kaptak ki a Manchester Unitedtől, azt az egy gólt a negyeddöntőben legalább De Rossi rúgta. Az pedig a rómaiak lelki erejét mutatja, hogy egy hónappal később 6-2-re verték az Intert az Olasz Kupa döntőjében. Az első gólt Totti, a másodikat De Rossi szerezte.
A fiatal középpályásból közben tapasztalt vezér lett, és élete formájában játszott a 2000-es évek végén. 2009-ben az év játékosának választották Olaszországban, és összejött közben egy címvédés is a kupában. Újabb sikert, persze nem vb-szintűt, hozott a válogatott is pár évvel később, 2012-ben.
Az Európa-bajnokságra a 2010-es vb-kudarc után (a csoportból sem jutottak tovább címvédőként) nem esélyesként érkeztek, ráadásul az első két meccsen De Rossinak középpályás helyett középhátvédet kellett játszania a sérülések miatt. Természetesen kiválóan megoldotta ezt is, a harmadik mérkőzésre pedig visszamehetett az eredeti posztjára. A világbajnokságuk csúcspontja kicsit korán, a Németország elleni elődöntőben jött el, 2-1-gyel küldték haza az egyik favoritot (Balotelli duplájával). A döntőre aztán elfáradtak, és 4-0-ra nyert Spanyolország. De Rossit az vigasztalhatta, hogy az Eb legjobb tizenegyébe beválasztották.
Közben a Rómában szépen gyűjtötte a meccseket, mert továbbra is kihagyhatatlan volt, ahogy a válogatottból is, ahol védekező emberként jutott 20 gól fölé. A második világháború óta nem lőtt ennyit a középpályásként senki, azelőtt is csak egy ember, Adolfo Baloncieri.
De Rossi egyik legfontosabb, válogatotthoz kötődő eseménye 2016 márciusában jött el, de nem a pályán. Ekkor halt meg Pietro Lombardi, aki a 2006-os világbajnoki győzelem talán legkevésbé ismert olasz figurája volt, szertárosként segítette a válogatottat. De Rossi viszont jóban volt vele, nem is kicsit:
világbajnoki aranyérmét Lombardi koporsójába rakta, és a sírba küldte jóbarátjával.
Azon a nyáron az Eb-negyeddöntő után már 33. születésnapját ünnepelte De Rossi, de még mindig a Jövő Kapitányaként. Totti ugyanis 40 évesen is vállalt még egy idényt, amiről aztán hamar kiderült, hogy az utolsó lesz neki. A klasszis 2017 májusában játszotta búcsúmeccsét, a 3-2-es győzelem alkalmával De Rossi góllal búcsúztatta. Végre ő lett a kapitány, ami mellé kétéves szerződéshosszabbítást is kapott a Romától.
Az új szezon mégsem telt túl szerencsésen, leginkább a válogatotthoz kötődő legkellemetlenebb emléke miatt. 2017 novemberében az olaszok kikaptak a svédektől 1-0-ra idegenben vb-pótselejtezőn, De Rossi is játszott, a visszavágón viszont már nem került a kezdőbe. A meccsen 0-0-ra álltak a hajrában, és egy gól kellett volna nekik, hogy legalább hosszabbításra mentsék a párharcot, amikor Giampiero Ventura kapitány elküldte De Rossit melegíteni. A játékos összevitatkozott a másodedzővel, és
a közelében ülő csatárra, Insignére mutatott, hogy szerinte inkább a támadót kellene beküldeni, mivel gólra van szükségük.
Végül nem állt be egyikük sem, az eredmény maradt a 0-0, így Olaszország nem jutott ki a világbajnokságra. De Rossi a lefújás után azonnal visszavonult a válogatottól.
Utolsó tíz évének legnagyobb klubsikere még előtte állt: 2018 tavaszán 4-1-re kikaptak Barcelonában a BL-negyeddöntőben, ám a visszavágón az egyik legnagyobb feltámadással 3-0-ra győztek. A Roma először jutott a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata közé. Természetesen nem hiányozhatott a De Rossi-gól sem, a másodikat lőtte ő, büntetőből. (Az elődöntőben aztán a Liverpool megállította őket.)
Az év szeptemberében is egy fontos római állomása következett, ugyanis 600. meccsét játszotta az egyesületnél, Tottin kívül csak ő érte el ezt a számot. Túlzottan aztán nem gyarapíthatta, mert a Roma tavaly tavasszal kissé váratlanul, de annál keményebben közölte, hogy
nem hosszabbítja meg De Rossi lejáró szerződését, 35 évesen véget ér karrierje egyetlen klubjánál.
De Rossi nem balhézott, gyorsan beletörődött, hogy mennie kell. Nem kapott annyira szép és nagy búcsúztatást, mint Totti, ám nem is vonult vissza, inkább valóra váltotta egy régi álmát: aláírt az argentin Boca Juniorshoz. Réges rég Maradona egykori csapatának rajongója volt, meg akarta tapasztalni a Buenos Aires-i meccsek parázs hangulatát.
A kaland jól indult múlt nyáron, mert rögtön az első meccsén gólt szerzett, de aztán újévig csak hatszor játszott még a Bocában. Szerződése a nyárig élt, ám a jelentések szerint hétfőn hirtelen otthagyta a csapat edzését, majd gyorsan bejelentette visszavonulását a futballtól.
Összesen 616 meccs és 63 gól marad utána a Rómában, 117 mérkőzés és 21 gól az olasz válogatottban. A Rómában csak Totti játszott nála többször, a válogatottban is csak Buffon, Cannavaro és Maldini, vagyis egy kapus és két védő. Minden idők egyik legjobb olasz középpályása köszön el.