Index Vakbarát Hírportál

Bajnoki címből a teljes fejetlenségbe: mi történt a Monacóval?

2020. február 8., szombat 17:59

Három éve még a mumusnak számító Paris Saint-Germaint legyűrve nyerték meg a francia bajnokságot, azóta viszont eltűntek a top csapatok köréből. Hibát hibára halmoznak, a vezetők pedig egymásnak adják a kilincset. Az AS Monaco mélyrepülésének okai.

„Nem akarom elkövetni ugyanazokat a hibákat” – nyilatkozta Oleg Petrov, az AS Monaco frissen megbízott alelnöke a szezon kezdetekor. Aggodalma nem volt megalapozatlan: a klub tavaly az utolsó fordulóban harcolta ki a bennmaradást, játékoskerete kaotikus képet festett, és hosszú évek után kiestek a Bajnokok Ligája vérkeringéséből is. 

Mostanra úgy néz ki, hogy az első osztályból való kiesést elkerülik, de a hibák még nem tűntek el.

Fejcsere, fejcsere, fejcsere

A Monaco válsága nem most kezdődött. Ha egy fordulópontot kellene keresni a klub idővonalán, akkor az 2016 nyarára tehető. Ekkor távozott a klub szakmai igazgatója, Luis Campos, aki Európában a legjobb tehetségfelderítők közé tartozik, scouting kapcsolatai és rendszerei révén pontosan illeszkedett a Monaco játékoskereskedésre épülő üzleti modelljébe. Távozása óta az alábbi változtatások mentek végbe a vezetőségben (beleértve az edzőket is):

Összegezve: három és fél év alatt a Monaco négy edzőt (ebből kettő ugyanaz a személy), három szakmai igazgatót és két alelnököt alkalmazott. Akárhogy is nézzük, ez komoly felfordulás.

Jérome Rothen, a klub korábbi játékosa szerint a klub korábbi sikereinek alapja Campos volt. „Luis nagy űrt hagyott maga után, ez látszik a Lille-nél elvégzett munkáján is, annak ellenére, hogy az első éve ott is felfordulásokkal volt teli” – mondta Rothen. „Muszáj bennfentesnek lenned, és jó kapcsolati hálóval rendelkezni, hogy legyen szemed a tehetségek kiválasztásához. Camposnak ez megvolt, és amikor elment a Monacótól, nem pótolták megfelelően, sőt, olyan emberekre bízták ezt a feladatot, akikre nagy volt a kabát.”

Campos távozása és az ezt követő állandó változás káros hatással volt a szakterületek közötti együttműködésekre. Egy szakmai igazgató kijelölhetett a scouting részlegnek egy szempontrendszert a játékoskiválasztásra, viszont a helyére érkező felelős már más irányt dolgozhatott ki. Az edző benyújthatott ugyan igényt egy adott játékos megvételére, eladására, de a következő sportigazgató lehet, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta. Az adott szakmai vezetőnek lehetett játékosügynöki kapcsolatrendszere a Mediterrán-térségben, a másiknak inkább Dél-Amerikában, emiatt az elérhető játékosok merítése is merőben változott. 

Kiárusítás megfelelő pótlás nélkül

A működési problémák mellett a játékoskeretet sem sikerült megfelelően megerősíteni. A Monaco elnöke, Dimitri Ribolovjev sosem csinált titkot abból, hogy a klubra üzleti vállalkozásként tekint, melynek alapja az olcsón beszerzett játékosok magas haszonnal történő továbbértékesítése. A legfőbb értékeik ezért vagy az akadémiai képzésükről kifutó, vagy a jó időben leigazolt nyers tehetséggel bíró játékosok. 

Ez a folyamat Luis Campos 2016-os távozásáig működött. Ehhez elég megnézni az elmúlt évek játékosköltéseit, amiből kiolvasható, hogy a 2016–2017-ben bajnok csapatot hogyan árusították ki. (A nevek listája nem teljes, csak a legnagyobb transzfereket mutatja):

A tehetségek árát felsrófolták, a sztárok elmentek, csak közben a keretet nem sikerült megfelelően pótolniuk. Fiatal igazolásaik nem váltak be (Pietro Pellegri, Willem Geubbels), a Ligue 1-ből összegyűjtött játékosoknak nem tartott ki a lendülete (Aholou, Grandsir), a tapasztalt veteránok pedig hullámzóan teljesítenek (Fabregas, Naldo). 

Tegyük hozzá, hogy tízéves távlatban a klub így is sikeresnek számít. Csak transzferek egyenlegét tekintve így is +137 millió eurós többletnél tartanak, az erre épülő üzleti vállalkozás még működik, csak a rendszert működtető szereplők cserélődése miatt elkezdtek látványosan mellényúlni.

A megbicsakló játékoskiválasztás mellett a keret mérete is komoly kérdéseket vet fel. A Monaco mindig is nagy létszámú kerettel dolgozott, melynek egy részét inkubátorklubjának, a belga Genknek passzolt át, de tavaly komoly sérüléshullám sújtotta őket, emiatt 57 fős játékoskerettel dolgoztak. Ebből 42 játékos kapott játéklehetőséget, és közülük alig tudott bárki is hosszabb távon gyökeret vetni. A szám bődületesen nagy, összehasonlításképp: a rangsorban második Girondins de Bordeaux 43 fős kerettel futott neki a szezonnak, és 33 játékost vetett be.

A rosszul kiválasztott fiatalok miatt másképp kell hozzányúlniuk a kerethez, mint ahogy korábban tették. „Most bejáratott, tapasztalt játékosokra van szükségü” – állítja Rothen. „Nem akarnak kísérletezni, nincs idejük 2-3 évet adni játékosoknak, hogy fejlődjenek, azonnal szeretnének versenyképesek lenni.” 

Így fordulhatott elő, hogy fiatal, még nagy fejlődési lehetőséggel bíró játékosok helyett már kész, befutott játékosokat igazoltak. Idén került a klubhoz és vált alapemberré Benjamin Lecomte, Gelson Martins, Guillermo Maripán, Benjamin Lecomte, Ruben Aguilar, Islam Slimani vagy Tiémoué Bakayoko. Mindannyian elmúltak 24 évesek.

Kapkodás az edzők között

Leonardo Jardim vezetőedzőt kétszer is alkalmazta a Monaco, de mindkétszer ki is rúgta. Az első szerződésbontás előtt 6 pontot szerzett 9 forduló alatt, csapata végig a kieső zónában táncolt. Mindezt a BL-szerepléssel sem tudták kozmetikázni, mert simán kikaptak az Atlético Madridtól és a Borussia Dortmundtól. Jardimet sem a korábbi sikerek, sem a Ribolovjevhez fűződő jó kapcsolata nem tudta megmenteni. 

Helyét Thierry Henry vette át, aki korábban a belga válogatottnál töltött be másodedzői szerepet, és úgy tűnt, egykori nevelőklubja megfelelő helyszín lesz az edzői karrierjének beindításához. Az ott töltött 3 hónapja mégis katasztrofálisan alakult: 12 meccs alatt 9 pontot gyűjtött, több játékossal is összetűzésbe keveredett, a bírókkal is összebalhézott. Munkaviszonya végül nem egy kirúgással, hanem egy felfüggesztéssel ért véget. Henry saját kudarcának okát főként a játékosállományban látta: 

Lehetsz a világ legjobb séfje, ha két tojást raknak eléd az asztalra, nem fogsz bűvésztrükköt mutatni. A legjobb edzővel is ez lett volna – ha a játékosok nem teszik bele a játékba a szenvedélyüket, minden sokkal nehezebbé válik.

Távozása a vezetőségben is fordulópontot hozott: Henry az alelnök Vadim Vasiljevnek köszönhette állását, a kudarc után azonban az elnök, Ribolovjev maga hívta vissza Jardimot, majd egy hónappal rá leváltotta Vasiljevet, és az üzleti életben komoly múlttal rendelkező Oleg Petrovot nevezte ki.

Az összhang azonban sosem volt meg. Erről maga Jardim nyilatkozott második kirúgása után: „A klubhoz csakis a főnök, tehát Dimitri kérésére jöttem vissza. Azután szép sorozatot futottunk, majd csatlakozott a klubhoz Petrov úr. Őszintén szólva úgy éreztem, hogy az ő szemében sosem számítottam edzőnek. Az ő szemében én az elnök úr és Vadim (Vasiljev) edzője voltam. A kirúgásom egy kicsit ennek is a következménye” – nyilatkozta Jardim, akinek helyét a spanyol válogatottól kirúgott Robert Moreno vette át. 

Thierry Henry

Az edzőváltások okozta zűrzavar biztosan nem volt jó hatással az eredményességre. Érdemes összevetni az elmúlt években ténylegesen elért pontszámot a játékhelyzetek minőségét súlyozó modell (xG-modell) szerinti pontszámmal, amiből érdekes tendencia rajzolódik ki.

Látható, hogy a helyzet romlik, de a zaj is erős. A bajnoki cím (2016–2017) évében 17 ponttal teljesítettek túl (78,06 elérhető pontszámhoz képest 95 pontot értek el), az azt követő évben is 15 ponttal jártak feljebb, mint azt a játékuk minősége indokolta volna, (65,15 vs 80), a tavaly elért 36 pontjuk viszont 15 ponttal maradt alatta az elvártnak (51,27). 

A statisztika idén egyenesedett ki, mert a valós és elérhető pontszámaik enyhe alulteljesítéssel nagyjából átfedésben vannak, ami a bajnokság jelenlegi helyzetében a középmezőnyhöz elég. A Monaco tehát nem hullott atomjaira, csak erodálódott. 

Zűrös ügyek a háttérben

A klub hosszútávú jövőjét homály övezi. A romló eredmények, az egyenetlenül összerakott keret és a folyamatos vezetőségi kinevezések is ezt sugallják, de a klub elnökének ambíciója sem világos. 

Iparági pletykák szerint Ribolovjev 2017 körül el akarta adni a klubot, pont a bajnoki címet követő időszakban, amikor az ázsiójuk a legmagasabban járt. Az ügyletről szóló hírek azonban elhalkultak, azóta többször is hangoztatta, nem tervez túladni a klubon.

A helyzetet nehezíti, hogy Ribolovjevet tavaly egy Bajnokok Ligája-meccs napján őrizetbe vették a helyi igazságszolgáltatás törvénytelen befolyásolása miatt. Pár nappal később ugyan kiengedték, de személyéhez több kétes ügy kapcsolódik. Még a káliumalapú műtrágyákat gyártó Uralkali vezéreként megvádolták, és börtönben is ült egy konkurens cég vezetőjének gyilkossági felbujtása miatt; minden idők legdrágább válópere fűződik a nevéhez, és műkincsekben is óriásiakat nyert és bukott.

Szárnysegédje és friss alelnöke, Oleg Petrov inkább mondható politikai kapcsolatnak, mintsem sportszakmainak. 30 éve ápol szoros kapcsolatot Ribolovjevvel, akinek korábbi vállalatában, az Urakaliban fontos vezetői pozíciót töltött be. Kemény tárgyalófélnek tartják, aki főleg eladásokban jártas, kinevezésével várhatóan – még lecsökkent eredményesség mellett is – a játékoskereskedelmen alapuló üzleti modellt fogják teljes gőzzel hajtani.

Kapcsolatuk mindenesetre szoros. Petrov saját bevallása szerint is meglepődött, amikor a Monaco alelnöki tisztségére kérték fel. „Az elnök úr nem olyan ember, aki szívességeket szokott kérni” – mondta nevetve Petrov. Hozzátette: „Nem ez az első alkalom, hogy együtt dolgozunk. De tény, hogy még sosem mondtam neki nemet.”

(Borítókép:  MONACO - NOVEMBER 21:  A Monaco játékosai a Tottenham Hotspur elleni BL-meccs előtt  (Photo by Michael Steele/Getty Images))

Források: Eurosport | MonacoMatin |  L’Equipe | Made in Monegasque | Le Monde

Rovatok