A Vidi, pontosabban a pillanatnyilag Mol Fehérvár FC néven futó magyar futballcsapat le akar igazolni egy nagydarab, román védekező középpályást, Dragoș Ionuț Nedelcut. Ez még önmagában nem akkora hír, de a hozzá kapcsolódó részletek már igazán érdekessé teszik. Dragoș Nedelcu egy fiatal román válogatott, aki az FCSB-ben (korábbi nevén Steaua Bukarestben) játszik, és szép focikarrier előtt állhat 22 évesen.
A román Fanatik szerint pedig Nedelcu azt mondta klubtársainak, hogy
a VidiBE évi 400 ezer eurós (135 millió forintos) fizetésért igazolna át,
ami havi 33 ezer eurós bérre jön ki. És az is elhangzott eszerint, hogy a fehérvári csapat egyébként 50 ezer eurót is tud fizetni egy hónapban, ami forintban majdnem 17 millió forint havonta, évente 202 millió forint. A román válogatott Nedelcu fizetése egyébként 15 ezer euró Bukarestben, és mivel a csapat gyengébben szerepelt az európai kupában, a tulaj csökkentené a fizetésekre kiadott pénzt.
A románok állítása azért erős, mert azt jelenti, hogy bérekben már az egészen komoly bajnokságok szegényebb csapataival is összemérhető pénzeket szakíthatnak itthon is a focisták, és ez az, ami igazán számít a csapatok gazdasági erejének összemérésekor.
Nálunk a fociban gyakran próbálják a sokáig tartó eredménytelenséget vagy az előzetes esélyeket azzal tompítani, hogy az aktuális nemzetközi ellenfélnél a Transfermarkt nevű értékbecslő oldal alapján magasabb piaci értékű focisták játszanak, vagy hogy többet költöttek átigazolási díjakra.
Ez több szempontból is félrevezetheti a szurkolókat. Az utóbbinál a mi szemszögünkből jó tudni, hogy bármelyik évben össze lehetne rakni lejáró szerződésű, azaz ingyen elhozható focistákból is olyan csapatot, ami piaci értékben és játéktudásban is mondjuk a hússzorosát tudná a teljes magyar élvonalnak.
A Transfermarkt oldal legfőbb hibája, hogy a szakértők és kevésbé szakértők véleményeit összesítik, így jön ki náluk egy adott játékos piaci értéke. Ez lényegesen pontatlanabb, mint ha teljesítmény, azaz adatalapú értékelést használnának, mint sok sportnál az Egyesült Államokban. A tömeg ráadásul különösen a kis országok kevésbé érdekes bajnokságait és csapatait fogja alulárazni (például itt olvashat még a problémáról). Azaz egy érdemben gyengébb képességű dán vagy görög csapat is kijöhet értékesebbnek, mint egy egyébként jobb moldáv vagy magyar. Az oldal igen sokszor inkább az ismeretlenséget jelzi, nem a valós piaci értéket vagy lehetőségeket. Két csapat gazdasági lehetőségeink összemérésekor ezért lényegesen hasznosabb módszer például a kezdőcsapatok fizetésének összehasonlítása. Csak azt sok csapat igyekszik titkolni.
A havi 33 ezer eurós bér már nem vicc, az 50 ezer pedig különösen nem. Azzal összemérve reálisnak is hangzik, ha elfogadjuk, hogy hat éve már a német Lauth vagy belga válogatott Lamah is 20 ezer eurós havi alapbért kapott a Fraditól, és Juhász is a Viditől. Azóta az említett klubok egyébként lényegesen gazdagabbak lettek.
Ahhoz is illeszkedik, hogy az UEFA szerint a teljes magyar bajnokságra számítva egy játékos havi átlagbére majdnem pont 10 ezer euró volt. Azt a legelfogultabb drukkerek is beláthatják, hogy ennyit biztosan nem tudott kifizetni átlagosan mondjuk a Honvéd, a Paks vagy az Újpest. Az MLSZ szerint az átlagos alapbér nagyjából a fele volt ennek. Sajnos egyébként olyan sokra nem jutunk a magyar bajnokság átlagos adataival, mivel őrült nagyok a költségvetési különbségek az egyes csapatok közt.
Akkor lehetne tisztán látni, ha a klubok elárulnák, hogy kezdőjátékosaik nagyjából mennyit keresnek, ezt egyébként a piacból élő, nagyobb csapatok is ritkábban teszik, a közpénzből élőknél pedig szinte soha nem fordul elő. A legközelebb talán három éve voltunk ehhez, amikor a Paks és a Kispest is üdítően nyíltan arról nyilatkozott, hogy náluk havi ötezer eurós fizetési sapka van érvényben (majdnem) mindenkire.
Mindez egyébként ahhoz is illeszkedik, hogy valószínűleg kizárólag a focisták bérei miatt kellett az ekho (többek közt a focisták kedvezményes adózási besorolása) maximális limitjét 2017-ben megduplázni évi 250 millió forintra, aztán a választások után gyorsan még egyszer duplázni, évi maximum 500 millióra.
Nemzetközi összehasonlításként elővehetjük például a Paderbornt, a Bundesliga jelenlegi utolsóját és elvileg legszegényebb csapatát. Nekik a tavalyi beszámolóik és híreik alapján becsülték az egyes játékosok béreit, amikor megnyerték a német másodosztályt. De így mások mellett például a német-brazil jobbszélsőjük, a kezdőjátékosok közé tartozó Cauly nem kapott 33 ezer eurót, sőt valószínűleg kevesebb mint 30 ezret vitt haza. El is tudta vinni onnan most télen egy bolgár csapat.
Tegyük hozzá, hogy elvileg a Paderborn költségvetését több mint duplájára emelték a Bundesligára. De ez majd csak később fog kiderülni, hogy tényleg megtörtént-e, és az is, hogy ez mennyiben érintette a fizetéseket.
A Global Sports Salaries Survey alapján egyébként a havi 33 ezer eurós bér simán felette van a Paderborn átlagos béreinek. Az 50 ezer eurós havi bér pedig a francia Toulouse, a spanyol Mallorca és az olasz Brescia átlagbérét is verné. De arra is saccolhatunk, hogy a Feyenoord vagy a PSV több, válogatott alapemberének az alapfizetése sincs meg havi 50 ezer euró.
Azzal sem lövünk mellé, ha azt becsüljük, hogy az Ajaxból mondjuk Donny van de Beek vagy Sergino Dest is lényegesen alacsonyabb alapbért kapott havi 33 ezer eurónál tavaly ilyenkor. Az Ajax több kezdőjátékosa biztosan kevesebbet keres most is, mint akkor ők. Azért érdemesebb kiemelni őket, mert az ismertebbek közé tartoznak.
Előbbi 22 éves, 2017 óta holland válogatott és nagyjából a fél világ le akarja igazolni, Destet leginkább a Bayern München, ő tavaly óta stabil kezdőjátékos az Ajaxnál, és 19 évesen az amerikai válogatottba is bekerült. Azt is meg kell persze jegyezni, hogy mivel topcsapatok kezdtek ácsingózni értük, pár hónapja szerződést hosszabbítottak mindkettővel, biztosan magasabb bérért, nehogy a lejáró szerződésükre apelláljon bárki is. De még azt a híresebb történetet is fel lehet idézni, hogy 2016-ban a Hoffenheim azért nem igazolta le a ma már szinte szupersztár Haalandot, mert sokallták a fiatal játékos havi ötezer eurós bérigényét.
Nyilván mindez nem azt jelenti, hogy az állami pénzosztásoknál kiemeltnek mondható csapataink ezentúl 22 éves holland válogatottakat fognak tudni leigazolni, akár a Manchester United orra elől. Hiszen sok más érdemi szempont is közrejátszik ilyenkor.
De arra talán adhat egy komolyabb jelzést, hogy miért nem olyan vonzó már mondjuk a német másodosztály egy 18 évesen tehetségesebb Vidi-, Fradi- vagy Felcsút-játékosnak.
Már ha feltesszük, hogy ezek a csapatok nagyjából hasonló fizetéseket tudnak adni az állami segítségek révén. Ahogy arra is gondolhatunk, hogy egy kiöregedőben lévő PSV-játékos is már láthat fantáziát a magyarországi nettó fizetésekben.
(Borítókép: Székesfehérvári szurkolók MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)