Világi Oszkár felvidéki magyar oligarcha, a Mol helyi főnöke és a dunaszerdahelyi focicsapat tulajdonosa a napokban felvetette a közös szlovák–magyar vagy szlovák–cseh focibajnokság lehetőségét, hogy a futballklubok nagyobb bevételhez jussanak a koronavírus-járvány által kialakult helyzet miatt.
Ez nem új ötlet a részéről, mert már két éve is arról beszélt, hogy egy szlovák–magyar vagy akár egy cseh–szlovák–magyar közös bajnokság az álma, és egyébként is ez lenne a foci jövője:
Legyen egy magyar–szlovák közös bajnokság, ami a hokiban és a kézilabdában is már működik. Vagy akár egy cseh–szlovák–magyar bajnokság, ahol van 16 csapat, nagynevű csapatok, nagy küzdelmek telt házak előtt. Marketingszempontból is egy 25 milliós piac lenne mögötte. Ez lenne igazán nagy előrelépés a régiónak, akkor tudnánk olyan csapatokat építeni, amik a nemzetközi piacon is elég tőkével és erővel rendelkeznek. Ez lenne a futball jövője.
Világi ötlete nehezen lehetne vonzóbb, hiszen mindenki nyerhetne rajta: a két bajnokság összeolvasztása üzleti szempontból szinergiát hozna, azaz sokkal többet érne, mint a két bajnokság üzleti értéke külön-külön, de összeadva.
A válságban azonnal újra komolyan felvetődött például a belga és a holland első osztály összeolvasztása egy BeNe bajnokságba. Ők csak a tévés jogdíjakat nézve évente külön-külön nagyjából évi 80-80 millió eurót kapnak most, de a Deloitte szerint az egyesített bajnokságnak 400 millió euró nézne ki, vagyis
több mint megdupláznák a két bajnokságnak csak a tévés értékét.
Az üzletihez képest jóval egyértelműbbek a sportszakmai érvek. Egyszerű ökölszabály, hogy erősebb versenyben jobban fejlődnek a focisták és a csapatok is, és ez a kimondott cél is. Nyilván a belga és a holland élvonal leggyengébb csapatai egy adminisztratív döntéssel valamiféle másodosztályban kezdenének, de ez elkerülhetetlen következménye a színvonal-emelkedésnek, és hosszú távon nekik is javukra válik. Ráadásul következő évben már be is juthatnak a csúcsligába.
A gond az volt akkor Világi elképzelésével, hogy a tervét nem az országos bajnokságok egyes osztályainak összeolvasztásával képzelte el, hanem egyfajta extra régiós kupaként vagy bajnokságként, a nemzeti bajnokságok teljes megtartásával. Ilyet ugyanis szinte száz százalék, hogy nem fog megengedni az európai foci mindenható ura, az UEFA. Leegyszerűsítve a helyzetet, egyéb, kevésbé fontos jogi szempontok mellett az UEFA:
Külön szerencsés körülmény, hogy Szlovákia nem nagy, és közel is van. A magyar szurkolók elsöprő része most is lényegesen nehezebben tud eljutni Kisvárdára, mint mondjuk Pozsonyba vagy Nyitrára, de Nagymihály vagy akár Zsolna sem érdemi különbség. Inkább a szlovákoknak lenne újszerű néha elugrani mondjuk Zalaegerszegre vagy Kaposvárra.
Minden passzolna tehát a magyar–szlovák bajnoksághoz, minden résztvevő csak nyerhetne vele hosszú távon, még a két ország válogatottjai is, mégis teljesen kizárt hogy létrejöjjön.
Ennek oka pedig az ösztönzőkben rejlik, Magyarországon ugyanis homlokegyenest fordítva működik a foci, mint a szomszédban.
Szlovákiában nem miniszterek és államtitkárok strómanjai tulajdonolják a csapatokat, és nem közpénzből irányítják hozzájuk a bevételük 90 százalékát. Aminek az az egyik szerencsés hatása, hogy abból lehet pénzük, ha jól fociznak, és odafigyelnek a szurkolóikra.
Magyarországon elképzelhetetlen, hogy becsődöljön egy kormánytaghoz közelálló csapat, Szlovákiában még a legerősebb csapatoknál is megtörténhet ez, ha elmaradnak a piaci bevételek. Pár milliárd forint magyar közpénzt mondjuk így is áttoltunk Világi Oszkáréknak, de azt azért nem lehet mondani, hogy a magyar állam tartaná el azt a csapatot is.
Mindenesetre az a napnál is világosabb, hogy a szlovákiai csapatoknak a piaci bevételek feltornázása elemi érdekük. Ezt nem is titkolják, a pozsonyi Slovan elnöke szerint az összes nagy szlovák csapatnak jó lenne a közös bajnokság, és meg is valósítható. Még úgy is hogyha csak feleannyi szlovák csapat kapna helyet valami összevont bajnokságban, mint ahány magyar.
A magyar foci viszont közpénzből megy, lényegében csak közpénzből. Vagy talán még pontosabb azt mondani, hogy állami kézi vezérléssel, hiszen nyílt titok, hogy a kluboknál döntő részben még a papíron piaci bevétel sem piaci a valóságban. Ez a finanszírozás pedig a piaci bevételektől, a szurkolóktól és az eredményektől teljesen független mechanizmus alapján érkezik.
Ha nem ezekből jön a pénz, akkor megváltozik résztvevők szerepe is, a szurkolók vagy szponzorok már nem fogyasztóként vannak jelen, hanem egyfajta díszként.
Jobban néz ki, ha vannak, de minden pontosan ugyanúgy tudna működni nélkülük is. Néha talán még olajozottabban is. Szavakban cél a szurkolók számának növelése, de miután leginkább csak az elköltött közpénz igazolására kellenek, ezért akkor sem lesz semmi különös, ha nem jönnek. Az eredményektől független közpénzosztás várhatóan a válságban se fog különösebben változni. Nem ettől függ az anyagi siker és kész.
Ez a finanszírozás ráadásul elképesztően bőkezű. Amíg a szlovák foci tévés közvetítési jogai piaci alapon évente 500 ezer eurót érnek, addig a magyar fociért az állam nagyjából 12 millió eurót fizet, egyfajta támogatásként.
Hülye lenne bármelyik magyar csapat megosztani ilyen nagyságrendű pénzt, lényegesen többet vesztenének, mint amennyit nyerhetnének a piaci bevételeik növekedését. A 24-szeres különbség őrületesen nagy, egy közös bajnoksággal hiába tornásznánk fel a piaci tévés bevételeket akár külön-külön a tízszeresükre, a magyar csapatok még akkor is rosszabbul járnának. Arról nem is beszélve, hiába vásárolnánk fel esetleg a szlovák csapatokat is, azt elég nehéz lenne eladni itthon, hogy őket is a magyar adófizetők pénzéből kell felpumpálni.
Ráadásul erősebb lenne a foci is, amihez szintén nem vagy nagyon kevéssé kapcsolódik a magyar klubok finanszírozása. Kinek lenne érdeke kevesebb vagy extrém esetben ugyanannyi pénzért sokkal többször kikapni a szezon során? A kritikákat is nyilvánvalóbbá tenné, ha fele- vagy negyedannyi pénzből futó szlovák csapatok szezonokon át oda-vissza megvernék a kiemelten pénzelt magyar klubok jó részét.
A megmaradt magyar szurkolók egy része ebben sem finnyás, tőlük aztán árva gyerekek rabszolgamunkájából is jöhetne pénz, ha abból ki lehet fizetni egy ágyúlábú szerbet vagy szellőléptű ukránt a csapatba. Azt viszont az elvakultabbak is látják, hogy a magyar klubok nemzetközi eredményei lényegesen gyengébbek a költségvetésükhöz képest elvárhatónál. Valószínűleg még nagyon sokat kéne fizetni a kluboknak, hogy bevállalják annak a kockázatát, hogy ez hétről hétre nyilvánvalóbb lehet.
A magyar csapatok ezt abszolút tudják is, és nem is szégyenlősek. Sallói István, a Zalaegerszeg sportigazgatója pont abban bízik, hogy máshol esnek a piaci bevételek; az ugyanis a magyar csapatoknak kiváló hír, mert nekik olyan nincs, az ő bevételeik ettől függetlenek. Ha pedig a piacról élő csapatok bevételei csökkennek, a magyaroké viszont nem, akkor relatívan sokkal gazdagabbak lesznek a magyar klubok, még jobb idegenlégiósokat hozhatnak.
Azt mondják, hogy nagyjából számíthatunk ugyanazokra a központi bevételekre, ami eddig volt. Ebben az esetben gazdaságilag piacvezetők lehetünk a régióban, ez pedig teljesen új távlatokat nyithat meg a kupacsapataink előtt
– magyarázta nemrég az M4 Sportnak. Ebbe pedig sehogy nem férnek bele a szlovákok.
(Borítókép: A szlovák Albert Rusnák és Kádár Tamás a labdarúgó Európa-bajnoki selejtezõ E csoportjában játszott Magyarország–Szlovákia mérkőzésen a Groupama Arénában 2019. szeptember 9-én. Fotó: MTI/Kovács Tamás)