A spanyol bajnoki címvédő Barcelona kétpontos előnnyel tért vissza a járvány után, hat forduló alatt viszont máris négypontos hátrányba kerültek a nagy rivális Real Madridhoz képest, és elúszni látszik a 27. bajnoki cím esélye. Nemcsak az a gond, hogy a legutóbbi hat meccsnek csak a felét nyerték meg, hanem a teljesen széteső vezetőség és a rém logikátlan, pazarló igazoláspolitika.
Aki látta pályán június második felében a Barcelonát, annak feltűnhetett, hogy mennyire ötlettelenül, görcsösen játszik a csapat. Különösen idegenben, mint például a Celta Vigo elleni mérkőzésen, olyan hatást keltettek, mintha csak a szezon befejezésére vágynának. Minden meccsre jutott ugyan pár jó egyéni szereplés, de az összhatás messze elmaradt attól, amit egy a bajnoki címre éhes, Európa elitjéhez tartozó csapattól várhattunk volna.
A Barcelona a júniusi újrakezdés óta játszott három döntetlenje közül talán a Celta Vigo elleni 2-2-es végeredményt hozó meccs volt a legárulkodóbb. A katalánok a 86. percben még 2-1-re vezettek, ekkor állt be csereként Arthur, aki a középpálya stabilizálását kapta feladatul, Arthur gondolatai viszont láthatóan máshol jártak. Nem is volt rendesen bemelegítve, várni kellett, mire be tudták cserélni, miközben a Celta nagy nyomás alatt tartotta a címvédőt. Ahogy beállt, Iago Aspas egy szabadrúgásból kiegyenlített, a döntetlennel pedig ponthátrányba került a Barcelona a Real Madrid mögött.
Nem meglepő persze, hogy Arthur gondolatai máshol jártak. A Barcelona 2018-as igazolását ekkor már hosszú ideje emlegették a távozók között, pár nappal később, június 29-én pedig hivatalossá is vált, hogy a bosnyák Miralem Pjanićcsal elcserélik, és nem kis átutalás mellett a Juventus játékosa lesz.
A gondok a koronavírus-járvány előtti időkben is inkább idegenben jöttek elő, miközben otthon veretlen maradt a csapat: 15 meccsből csak 2 lett döntetlen, az egyik az Atlético Madrid ellen legutóbb, a másik pedig a Real Madrid ellen, tehát nem rossz az összkép. A vezetőedző Quique Setién azonban látszólag nem igazán tudja, mi miatt megy jóval gyengébben a játék idegenben.
Most pedig még nehezebb helyzetbe került a Barcelona, meg egyébként minden más csapat is. Azért, hogy a több hónap leállás után a lehető leggyorsabban be tudják fejezni az idényt folyamatos a terhelés, minden harmadik-negyedik nap pályára kell lépnie a csapatoknak.
Ez pedig már láthatóan sok a Barcelona harminc év fölött járó kulcsembereinek. Lionel Messi már 33 éves, Luis Suárez, Gerard Piqué és Arturo Vidal szintén, Ivan Rakitić 32, Sergio Busquets pedig 31. Talán neki jelenti a legkisebb plusz megterhelést, hogy heti két meccsen kell jól teljesíteni, a többieken viszont a fáradtság, a fásultság és a gyenge eredmények miatt a frusztráció jelei is egyre jobban kijönnek.
Nem akkora meglepetés, hogy a Barcelona ide jutott, a legfőbb okokhoz öt évet kell visszamennünk az időben. A fent említett kulcsemberek 2015-ben már mind a Barcelonát erősítették, azóta pedig hiába költöttek irgalmatlanul sok pénzt, viszonylag kevés igazolás vált be.
Az első csapás már 2015-ben, az átigazolási időszakból kitiltással jött. Ez sem állította meg persze a Barcelonát, Arda Turant és Aleix Vidalt úgy vették meg 51 millió euróért, hogy biztos volt, fél évig nem léphetnek pályára. Egyikük sem alkotott maradandót, ráadásul csak nagy nehézségek árán tudtak megválni tőlük.
2016-ban 125 millió eurót költöttek André Gomesre, Paco Alcácerre, Samuel Umtitire, Lucas Digne-re, Jasper Cillessenre és Denis Suárezre. Közülük csak Umtiti maradt a Barça keretében. Egy nyárral később Neymar addig fickándozott, mire sikerült elérnie, hogy 222 millió euró ellenében a Paris Saint-Germainhez igazoljon.
Az óriási pénzesőt még nagyobb költekezéssel ünnepelte meg a Barcelona: 375 millió eurót vertek el Ousmane Dembélére, Philippe Coutinhóra, Paulinhóra, Nelson Semedóra, Yerry Minára, Gerard Deulofeura és Marlonra. A legutóbbi két döntetlennel véget ért meccs alatt csak Semedo játszott közülük (a többség már szintén távozott azóta), és bár nem rajta múlt egyik pontvesztés sem, az világos mostanra, hogy nem ő lesz Dani Alves tökéletes utódja.
A 2018-19-es idényben 129 millió ment el Malcom, Clément Lenglet, Arthur, Arturo Vidal és Jeison Murillo játékjogainak a megszerzésére. Sem Arthur, sem Arturo Vidal nem tudta betölteni az Andrés Iniesta és a Xavi helyén maradt űrt a középpályán, Vidal már lassan ki is öregszik, Arthurt pedig lepasszolták Olaszországba. Sokkal jobban a 2019-es nyári költekezés sem sikerült.
A sztárigazolásnak szánt – jelenleg furcsa körülmények között mellőzött – Antonine Griezmann egyelőre nagyon nem vált be, Martin Braithwaite amúgy is csak vészigazolásként érkezett, de Neto, Junior Firpo, Emerson és Marc Cucurella sem kiugró. Frenkie de Jong leigazolásába viszont tényleg nem lehet belekötni, mindez viszont 273 millió euróért erős pazarlás.
Az új játékosok igazolása nyilván nem egzakt tudomány, sok más csapat is lyukra fut elég sok játékossal, a Barcelona lejtmenete az átigazolási piacon viszont elég látványos, és nem véletlenül.
Nem meglepő, hogy épp 2015-ben jött komolyabb változás a Barcelona vezetői szerkezetében: a klub elnöke, Josep Bartomeu azzal próbálta megmutatni, milyen kemény kézzel irányít, hogy egy nyilvános kritika után egyből kirúgta az addigi sportigazgatót, Andoni Zubizarretát. Zubizarreta addig szoros kapcsolatban állt az aktuális vezetőedzővel, Pep Guardiolával vagy Luis Enriquével az igazolások tervezésekor. Részletesen egyeztettek arról, hogy milyen játékosra van szükségük a folytatásban, milyen rendszerbe, milyen feladatkör alapján illő erősítés kellene. A korábbi 126-szoros válogatott kapus távozásával viszont elszabadult a káosz, és megszűnt az egyeztetés.
Bartomeu akkor azt remélte, hogy Zubizarreta helyét egy másik barcelonai legenda, Carles Puyol veszi majd át, de végül ő kikosarazta, és amint Luis Enrique szerződése lejárt, a vezetőedző is távozott 2017-ben. Utána Ernesto Valverde minimális hatással volt az átigazolásokra, és hiába van papíron döntéshozói pozícióban Eric Abidal, arról sem hallani igazán, hogy ő alkotná meg a stratégiát. A jelenlegi vezetőedző, Quique Setién pedig kénytelen azzal főzni, amije van, hiszen a kinevezése óta nem lehetett újabb játékost igazolni.
Valverde kirúgása után egy másik barcelonai ikonnal fürdött be az elnök. Akkor Xavi kosarazta ki őt, és maradt inkább Katarban a Barcelona vezetése helyett.
A már 700. felnőtt gólnál járó Messi továbbra is a spanyol bajnokság legjobb és legértékesebb játékosa, de épp most, ahogy betöltötte a 33-at, már alighanem érzi, hogy valami változásra lehet majd szüksége, akár csapatváltással, akár a csapaton belül. Továbbra is fantasztikus megoldásai vannak, elég csak a Celta ellen adott két gólpasszára, vagy az Atlético elleni panenkás, 700. góljára gondolni, de egyre hullámzóbb a teljesítménye az egyes mérkőzéseken belül.
A reakciói, testbeszéde alapján a frusztráltsága is látható. Egyre több ellenfél próbálja kizökkenteni, hátha sikerült pályafutása harmadik piros lapját kiprovokálni az egyébként legendásan higgadt, vagy legalábbis konfliktuskerülő játékosból.
Kérdés persze, hogy mi lehet a változás, és marad-e Messi? Nem véletlen, hogy amint négypontos hátrányba kerültek a Real Madriddal szemben, Spanyolországban máris a távozásáról kezdek írni. Igaz, nem egyből lépne le az argentin, csak nem hosszabbítaná meg a 2020-21-es szezon végén lejáró szerződését, állítják a pletykák.
A koronavírus-járvány utáni újraindulás óta a Barcelona mindig előbb játszott, mint az őt egy ideig üldöző Real Madrid. Volt, hogy két nap volt a két csapat mérkőzése között. Most vasárnap, július 5-én viszont fordul a sorrend, és délután kettőkor a Real Madrid megy az Athletic Bilbaóhoz, majd este 10-től a Villarreal fogadja a Barcelonát. Egyik sem mondható könnyű meccsnek, de a Villarreal legyőzése talán nagyobb kihívás lehet a katalánoknak, mint a Bilbao elleni siker a Realnak.
Ha a kora délutáni mérkőzésen nyerni tudna a Real Madrid, ideiglenesen 7 pontos előnyük lenne, ami elég nagy plusz nyomást tenne a Barcelonára.
Az utolsó öt fordulóban egyébként nincs túlzott különbség a két csapat sorsolása között nehézség szempontjából. A Barcelona sorrendben a Villarreal (5., idegenben), az Espanyol (20., otthon), a Real Valladolid (14. idegenben), az Osasuna (11., otthon) és a Deportivo (15., idegenben) ellen játszik majd, míg a Real Madridra a Bilbao (8., idegenben), a Deportivo (15., otthon), a Granada (9., idegenben), Villarreal (5., otthon) és a Leganés (19., idegenben) vár.
Mindegy persze, hogy mi is a sorsolás, a Real Madridnak a kezében a sorsa, olyannyira, hogy ha a maradék 5 meccsből 3-at nyernek 2 döntetlen mellett, biztosan bajnokok, függetlenül attól, hogy mit hoz össze a Barcelona.
Források: The Athletic | ESPN | The Athletic
(Borítókép: Lionel Messi az Atlético Madrid elleni, 2-2-es végeredménnyel zárult mérkőzésen reagál a madridi csapat 2. góljára. Fotó: David Ramos / Getty Images Hungary)