A Bundesliga 2-ben senyvedő Hamburger SV (HSV) már másodszor maradt le az osztályozót érő harmadik helyről az utolsó pillanatban, ezzel a klub egy évtizede tartó válsága újabb mélypontra ért. Az egyik legsikeresebb, nagy múltú német futballklub szeptember 18-án már a harmadik szezonját kezdi a másodosztályban, újabb edzővel a kispadon: 2009 óta Daniel Thioune a csapat 19. vezetőedzője.
Ennél talán semmi sem szemlélteti jobban, hogy valójában milyen fejetlenség uralkodik az egykor szebb napokat is látott klub körül.
A 31. forduló után a Hamburg még a második helyen állt a bajnokságban, minden esélyük megvolt az azonnali feljutásra, de az utolsó három meccsükön mindent sikerült elrontaniuk. A leolvadásuk egyáltalán nem volt váratlan, a járvány után újrainduló bajnokságban három meccsen is a 90. perc után kapott góllal bukták el a győzelmet, vagy szenvedtek vereséget.
Az utolsó fordulóban az ellenfelük a 12. helyen álló Sandhausen volt, akiknek igazából már tét nélküli volt ez a meccs. A körülmények is a HSV-nak kedveztek, a rivális Heidenheim 17 perc után már 2-0-s hátrányban volt a bajnok Bielefeld ellen, így a Hamburgnak egy pont is elég lett volna az osztályozós helyhez.
Ehelyett a Sandhausen 5-1-re ütötte ki őket.
A Hamburg hosszú hanyatlásában kulcsszerepet játszott a korábbi sportigazgatójuk, Dietmar Beiersdorfer, és az egykori vezérigazgatójuk, Bernd Hoffmann 2009-es konfliktusa. Abban az évben tavasszal csak kevéssel maradtak le a Bajnokok Ligája-indulásról, és a Német Kupa és az UEFA-kupa elődöntőjében is a legfőbb riválisuk, a Werder Bremen ejtette ki őket. A kudarcokért Hoffmann a sportigazgatót tette felelőssé, ami után Beiersdorfer távozott is a klubtól, a posztja pedig közel két éven át betöltetlen maradt. „Elégedetlen voltam az eredményekkel, és azzal, hogy Beiersdorfer milyen következtetéseket vont le ezekből” – nyilatkozta Hoffmann akkor a Weltnek.
Mindezek ellenére a következő szezont remekül kezdte a HSV, tíz fordulón át veretlenek maradtak, még a Bayern Münchent is legyőzték, és a 4. és 7. forduló között vezették a bajnokságot. Ez a felültejesítés hosszú távon persze nem volt fenntartható, és tavaszra vissza is csúsztak a középmezőnybe, ugyanakkor az Európa Ligában (az új UEFA-kupában) megint az elődöntőig meneteltek,
és csak egy párharcra voltak attól, hogy hazai pályán játszhassák a döntőt.
Az utolsó akadály a Fulham volt, de ekkor már nem Bruno Labbadia, hanem Ricardo Moniz ült a Hamburg kispadján, mivel egy Hoffenheimtől elszenvedett 5-1-es vereség után edzőt váltottak. Hiába. A Fulham Gera Zoltán góljával kiejtette őket az EL-bőn, a bajnokságban csak a 7. helyen végeztek, így 2004 óta először fordult elő, hogy a Hamburg lemaradt a nemzetközi kupaindulásról.
Négy szezonnal és nyolc edzővel később, 2014-ben csak az osztályozó mentette meg őket a kieséstől, ahogy egy szezonnal később is. 2015-ben ráadásul csak percek választották el őket a másodosztálytól, a Karlsruhe elleni osztályozót Marcelo Díaz a 91. percben szerzett góljával sikerült hosszabbításra menteni, majd Nicolai Müller 115. perces góljával 2-1-re nyertek és bennmaradtak.
ezután nyilvánvaló volt, hogy a folyamatos edző- és igazgatóváltásoknak, és rossz igazolásoknak nem lehet más végeredménye, mint a kiesés.
Erre viszont még két évet kellett várni: a 2017/18-as szezonban már annyira gyenge volt a Hamburg, hogy három edzővel sem sikerült a 17. helyről előre lépni. Az utolsó meccsen hiába nyertek 2-1-re a Borussia Mönchengladbach ellen, így is kiestek. A Volkspardstadionban leállt az a híres óra, amely a klub első osztályban töltött idejét mérte 65 éven keresztül.
A Hamburg lecsúszásában a hosszútávú koncepció teljes hiánya, és az inkompetens sportvezetők állandó cserélgetése játszotta a legnagyobb szerepet. Kis túlzással ugyanannyi igazgató váltotta egymást, mint amennyi edző, így viszont képtelenség sikeresen vezetni egy ekkora sportvállalkozást.
Bernd Hoffmann 2011-ben távozott a vezérigazgatói posztról, ám 2018-ban elnökként és a gazdasági részvénytársaság vezetőjeként ismét visszatért a klub felsővezetésébe. Az is jól szemléltei a klubnál uralkodó állapotokat, hogy a köztes időszakban, 2014 és 2016 között viszont Dietmar Beiersdorfer volt az első számú vezető. 2010 óta összesen nyolc sportigazgatója volt a HSV-nak, köztük a Chelsea-től nagy reményekkel szerződtetett Frank Arnesen, azonban ő sem tudott csodát tenni Hamburgban. A Chelsea-től magával hozott játékosok nem váltak be, és a klub utánpótlását sem sikerült megreformálnia.
Még 2009-ben nyilatkozta az Hoffmann, hogy öt év alatt 25 millió eurót költöttek az utánpótlásképzésre, ennek ellenére a várt eredmény elmaradt, sokáig egyetlen saját nevelésű játékost sem tudtak beépíteni az első csapatba. Fiatal, saját nevelésű tehetségek híján a piacról próbálták megerősíteni a keretet, de az igazolásaik nagy része is csődöt mondott.
Beiersdorfer vezetésével 2014-ben átalakították a klubstruktúrát, ami után Németország egyik leggazdagabb üzletembere, Klaus-Michael Kühne közel 40 millió eurót fektetett a HSV-ba. A plusz forrást azonban nem a leghatékonyabban használta fel a klub,
2009 óta több mint 223 millió eurót költöttek igazolásokra, miközben csak 166 millió euró bevételt könyvelhettek el az eladásokból.
Jellemzően drágán vettek olyan túlfizettek játékosokat, akik aztán nem hozták a tőlük elvárt teljesítményt, emiatt az értékük csökkent, és már csak kevesebbért tudták továbbértékesíteni őket, mint amennyibe a klubnak kerültek.
2018. február 6-án jelentős változás történt a kiesés felé száguldó Hamburgnál, a felügyelőbizottság tagjává választották a klub korábbi védőjét, az akkor 32 éves Marcell Jansent. Alig egy évvel később, 2019 januárjában már az egyesület elnökévé is megválasztották őt, majd Bernd Hoffmann tavaszi lemondása után, 34 évesen ő lett a klub gazdasági részvénytársaságának igazgatója is egy személyben.
Most az ő feladata lenne, hogy kivezesse a HSV-t a belső, valamint a koronavírus-járvány okozta válságból. Utóbbi tűnik egyszerűbbnek, a Sport1-nek március végén adott interjúban Jansen a klub biztos anyagi helyzetét dicsérte, és kiemelte, hogy a Hamburgot nem sorolták azon német csapatok közé, amelyet a fizetésképtelenség veszélye fenyegetett. Ugyanakkor a nézők hiánya a HSV-t érintheti leginkább, a több mint 40 ezres átlag nézőszámuk várhatóan a legmagasabb lenne a másodosztályban, így viszont jelentős bevételtől esnek el a riválisaikhoz képest.
Az elmúlt napokban a csapat kerete is jelentősen átalakult, öt kölcsönben szereplő játékos (Adrian Fein, Martin Harnik, Joel Pohjanpalo, Jordan Beyer és Louis Schaub is távozott) is távozott, négy játékos (Jairo Samperio, Timo Letschert, Christoph Moritz és Kiriakosz Papadopulosz) lejáró szerződését nem hosszabbították meg, Berkay Özcan pedig az Istanbul Basaksehirhez igazolt. Az érkezők oldalán egyelőre csak egy név van: Daniel Thioune. Az új edző a VfL Osnabrücktől érkezett, akiket 2019-ben feljuttatott a másodosztályba, majd az idén sikerül a bennmaradás is, a 13. helyen fejezték be a szezont.
A több mint 1,8 milliós Hamburg Németország második legnagyobb városa, és fontos gazdasági központja is. Az Elba-parti város az Európai Unió harmadik legforgalmasabb kikötője, 2017-ben a negyedik legnagyobb GDP-vel rendelkező régió volt az EU-ban. Vagyis látszólag minden adott ahhoz, hogy sikeresek legyenek a város sportcsapatai, de ez mégsincs így.
Hamburg városának jelenleg nincs első osztályú csapata egyetlen csapatsportágban sem.
A város másik futballcsapata, a szélsőbaloldali szurkolóiról közismert St. Pauli is a Bundesliga 2-ben szerepel, a mosta véget ért szezonban a 14. helyen végeztek. Legutóbb a 2010/11-es idényben szerepeltek az első osztályban, és az utolsó helyen estek vissza másodosztályba.
A hamburgi férfi kézilabdacsapat (amely nem szakosztálya a HSV-nak, de a színeiket és címerüket használhatják) 2011-ben megnyerte a bajnokságot, 2013-ban pedig a Bajnokok Ligáját. Csakhogy a klub annyira eladósodott, és akkora tartozást halmozott fel, hogy 2015 végén fizetésképtelenséget jelentettek. Nem sokkal később visszavonták az első osztályú licencüket, és a harmadosztályba sorolták őket vissza. Az előző szezont a másodosztály nyolcadik helyén zárták.
A Hamburg Towers férfi kosárlabdacsapat 2019-ben jutott fel az első osztályba, ahol nem tudott megragadni. A márciusi kényszerszünetig mindössze három meccset tudtak nyerni, így számukra júniusban már nem is indult újra a bajnokság, elkönyvelték őket biztos kiesőnek. A Hamburg Freezers jégkorongcsapat szintén 2016-ban szűnt meg, miután a csapat tulajdonosa, az Anschutz Entertainment Group (AEG) bejelentette, hogy a következő szezonra már nem nyújtanak be licenckérelmet, és felszámolják a veszteséges csapatot.
(Borítókép: Adrian Fein és Ewerton Almeida Santos a Sandhausen elleni mérkőzésen 2020. június 28-án, Hamburgban. Fotós: Christian Charisius/Getty Images)