Furcsa helyzet állt elő a koronavírus-járvány miatt az angol harmadosztályú bajnokságban, a League One-ban. Alaphelyzetben az első kettő jut fel a másodosztályba, a 3-6. helyezettek play-off-rendszerben küzdenek meg az utolsó feljutó helyért. A Coventry City és a Rotherham feljutását nem veszélyeztette a járvány, ők szerezték a legtöbb pontot, gond nélkül vívták ki a Championship-szereplést.
Mögöttük viszont teljesen megkavarodott a mezőny: a Wycombe Wanderers úgy lett harmadik, hogy rosszabb gólkülönbséggel ugyanannyi pontot gyűjtött, mint a 7. Peterborough és a 8. Sunderland.
Sőt, még az egy ponttal többet gyűjtő Oxford United-Portsmouth-Fleetwood hármast is megelőzték a tabellán.
A Premier League-hez hasonló a League One-t is felfüggesztették március elején a vírus terjedése miatt, majd az Angol Labdarúgó Liga úgy döntött, hogy nem fejezik be a félbeszakadt bajnokságot. A kavarodást az okozta, hogy a bajnokság lezárásakor bizonyos csapatok kevesebb meccset játszottak le, igazságtalan lett volna az addig megszerzett pontok alapján végeredményt hirdetni. (A francia és a holland szövetség nem vacakolt ennyit, nem egyenlő meccsszámmal is lezárta a bajnokságot.) Megoldásként azt találta ki a liga, hogy a lejátszott meccsek/megszerzett pontok aránya alapján döntik el a végső sorrendet.
Ebben az összevetésben pedig nagyon jól teljesített a Wycombe, annyira, hogy a nyolcadik helyről egészen a harmadikig repült előre.
Az unortodox pontszámítási módszer legnagyobb vesztese a Peterborough lett, mert a play-offot jelentő hatodik helyről a hetedikre esett vissza.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Wycombe nem ajándékba kapta a feljutás esélyét: rendkívül szoros volt az idei bajnokság, a harmadik Oxford és a nyolcadik Wycombe között mindössze egyetlen pont volt a különbség, ráadásul a Wycombe az előtte álló csapatoknál minimum egy meccsel kevesebbet játszott. Tehát simán megelőzhettek volna párat közülük, ha pótolják az elhalasztott mérkőzéseket. A logika fordítva is működik: a hátralévő tíz meccsen akár le is szakadhattak volna az élmezőnytől.
Másrészt a feljutáshoz még meg kellett nyerniük a több fordulós play-offot. Az első körben a Fleetwoodot ütötték ki 6-3-as összesítéssel, a Wembley-ben rendezett döntőben pedig az Oxford Unitedet győzték le 2-1-re. A rájátszás megnyerésével történelmi sikert értek el a Wycombe focistái: az 1887-ben alapított klub először jutott fel a másodosztályú bajnokságba.
A Wycombe-szurkolókat valószínűleg az sem érdekli, ha ellenfeleik igazságtalannak tartják a bajnokság lezárását, úgy vannak vele, hogy visszakapták a sorstól, amit 25 éve elvett tőlük. A bunteto.com cikke szerint 1995-ben esélyük lett volna a feljutásra, hatodik helyen végeztek a bajnokságban, de mivel abban az évben csökkentették a Premier League létszámát (22-ről 20 csapatra), ezért eggyel kevesebb csapat juthatott fel a League One-ból.
Erre a pillanatra vártam hetek óta. Mióta bejelentették a play-off időpontját, ezt tartotta bennünk a lelket, hogy végig tudjuk csinálni a járványt
- lelkendezett a BBC-nek a Wycombe egyik szurkolója a sorsdöntő meccs másnapján. A focicsapat is megsínylette a járványt. Több mint egymillió fontot veszített a klub a bajnokság leállásával, kényszerszabadságra kellett küldeniük több dolgozójukat, egyik legjobb játékosukat is elengedték, mert nem tudták fizetni a bérét.
Az angliai viszonylatban is kiscsapatnak számító Wycombe-tól már a bennmaradás kivívása is szép teljesítmény lett volna, a feljutás ehhez képest maga a csoda. Tavaly újoncként három ponttal végeztek a kieső zóna felett, mindenki arra számított, hogy idén végül visszacsúsznak a negyedik osztályba. A felkészülésnek kilenc szerződtetett focistának vágtak neki, a Barnet elleni júliusi edzőmeccsen 13 próbajátékon lévő focista lépett pályára.
A Wycombe-nak nincs olyan múltja, mint például a Leeds Unitednek vagy a Sunderlandnek, évtizedekig a 3. és a 4. liga között ingáztak, 2014-ben majdnem a negyedik ligából is kiestek, csupán jobb gólkülönbségüknek köszönhetően maradhattak a League Two-ban. Legnagyobb eredményük az volt, amikor 2001-ben bejutottak az FA-kupa elődöntőjébe, ahol a későbbi győztes Liverpooltól kaptak ki 2-1-re. 2017-ben közel álltak egy újabb bravúrhoz, az FA-kupa negyedik fordulójában majdnem kiejtették a Tottenham Hotspurt. Két góllal is vezettek a gólzáporos meccsen, de Dele Alli a 89. percben 3-3-ra hozta a meccset, majd a hosszabbítás hetedik percében Szon Hung Min belőtte a Tottenham győztes gólját.
Hogy mennyire kilógnak majd a Championshipből, ahol olyan nagy múltú, PL-t is megjárt csapatok indulnak, mint a Middlesbrough, Birmingham City vagy a Blackburn Rovers, jól mutatja, hogy övék lesz a mezőny legkisebb stadionja, a maga 9448 fős befogadóképességével.
A Wycombe játékstílusa is a tipikus angol kiscsapatokat idézi. Nem gondolják túl a taktikát, nem pepecselnek holmi labdajáratással, a jól bevált "rúgd és fuss" filozófia szerint játszanak, beadásokból és előreívelésekből próbálnak gólhelyzeteket kialakítani. Beszédes adat, hogy az egész keretből Ryan Allsop kapus nevéhez fűződik a második legtöbb pontos passz az ellenfél térfelén.
Az elképesztő fizikuma miatt csak Szörnynek becézett Adebayo Akinfenwa tökéletesen passzol ehhez a harcmodorhoz. A 38 éves, mázsás súlyú csatár verhetetlen a levegőben, nem csoda, hogy idei góljainak felét - szám szerint ötöt - fejjel szerezte (Akinfenwa élete külön cikket is megérne, néhány éve még munkanélküli volt). Ha pedig az ellenfél védőinek mégis sikerül valahogy lefaultolniuk az óriási termetű Akinfenwát , jöhet a Wycombe másik erőssége, a pontrúgás. A 2019-2020-as bajnokságban összesen 45 gólt rúgott a Wycombe, ebből 19-et - a gólok több mint 30 százalékát - pontrúgásból szereztek. A Wycombe walesi balhátvédje, Joe Jacobson a Lincoln elleni meccsen úgy ért el mesterhármast, hogy kétszer szögletből és egyszer szabadrúgásból talált be.
A rájátszás döntője tökéletes illusztrációja a Wycomb faék egyszerűségű játékstílusának. A mérkőzés előtt különböző mutatók alapján összehasonlították az Oxford és a Wycomb stílusát. Ebből az jött ki, hogy az Oxfordé a 23 csapatos liga legjobb statisztikája a labdabirtoklást, a passzok számát, a rövid passzok számát, a tíznél több egymás utáni passzok számát és a szélességi passzok számát tekintve, míg a Wycombé a legrosszabb. Mégis hajukra kenhették a statisztikát az oxfordiak, mert a Wycombe taktikája tökéletesen működött: az első gólt egy pontrúgásból, a másodikat pedig egy előre vágott labdából szerezték.
Védekezésben nem teljesítettek kimagaslóan, a bajnokságban kilenc csapat is kevesebb gólt kapott náluk. Viszont ha egyszer megszerezték a vezetést, már nem eresztették ki kezükből a győzelmet: mindössze kétszer adták döntetlenre a meccset abból a 19-ből, amikor vezettek. Saját stadionjukban még nehezebb volt őket megverni: hazai meccseiken átlagban 2,33 pontot szereztek, ami a bunteto.com összesítése szerint egész Angliában (az 1-5. ligát nézve) a harmadik legjobb mutató a PL-győztes Liverpool (2,89) és a Manchester City (2,44) mögött. Kérdés, mire lesz elég ez a játéktudás a League One-nál jóval erősebb másodosztályban.
HA SIKERÜLne BENNMARADNIUK jövőre a CHAMPIONSHIPBEN, AZ TALÁN MÉG A FELJUTÁSNÁL IS NAGYOBB SZENZÁCIÓ LENNE.
(Borítókép: Catherine Ivill/Getty Images)