Tizenkilencedszer várja Magyarország labdarúgó-válogatottja a világbajnoki selejtezőket – a sorozat nyitánya tulajdonképpen a hétfő este hatkor Zürichben, virtuális környezetben esedékes sorsolás. Mármint az európai selejtezők sorsolása, amelynek a harmadik kalapból vág neki Magyarország. Szeptemberben még az 52. helyen állt a világranglistán Marco Rossi szövetségi kapitány csapata, most pedig, a nagyszerű őszi menetelés hatására, már a negyvenedik.
Megnőtt a presztízsünk, és megnőttek az esélyeink is, bár nem árt tudni: míg az Európa-bajnokságon 24 válogatott jogosult a szereplésre, a világbajnokságra kontinensünkről csak 13 együttes jut el, tehát majdnem kétszer olyan nehéz kvalifikálni, mint az Eb-re.
Mégis ahelyett, hogy a megalázó és a selejtezőkön totálisan esélytelen negyedik kalaposként rettegnénk most a sorsolástól, hajszál híján feltornásztuk magunkat a második kalapba. De az a hajszál, sajnos, ott volt... Románia még pont befért a második kategóriába, mi pont nem fértünk be.
A 10 csoportelső jut ki a katari világbajnokságra, a 10 csoportmásodik pedig a pótselejtezőben folytathatja. Hozzájuk csatlakozik majd két olyan csapat, amely a Nemzetek Ligájában megnyerte csoportját, de a vb-selejtezők során nem végzett az első két helyen – ilyen lehet akár a magyar válogatott is. A playoffban ez a 12 válogatott játszik majd a fennmaradó három európai helyért három ágon, két egymeccses párharcban. A selejtezőket 2021 márciusa és novembere között játsszák le.
A 2022-es világbajnoki selejtezők kalapbeosztása
A két véglet: Franciaország, Lengyelország, Magyarország, Bosznia és Hercegovina, Örményország, Málta, illetve Dánia, Románia, Magyarország, Luxemburg, Andorra, San Marino. A kettő között ezerféle variáció képzelhető el.
A sorsolásnál két legendás labdarúgó, a holland Rafael van der Vaart – 2010-ben vb-ezüstérmes – és az olasz világbajnok (2006) Daniele De Rossi segédkezik.
Lesznek persze megszorítások. Az alábbi válogatottak – politikai okokból – nem kerülhetnek egy csoportba: Örményország és Azerbajdzsán, Gibraltár és Spanyolország, Koszovó és Bosznia/Hercegovina, Koszovó és Oroszország, Ukrajna és Oroszország. Továbbá: a majdan a Nemzetek Ligájából felkerülő válogatottak nem kerülhetnek egy selejtezőcsoportba.
Amióta Marco Rossi a szövetségi kapitány – 2018. június 19. óta –, ez a negyedik alkalom, hogy szorítanunk kell a kedvező csoportbeosztásért. Az elsőt már készen kapta az olasz mester, hiszen felkészülési mérkőzés nélkül kellett nekivágnia a 2020-as (akkor még úgy hittük) Európa-bajnokság selejtezőinek. A csoportunk bivalyerős volt (Horvátország, Wales, Szlovákia, Magyarország, Azerbajdzsán), nem is jutottunk tovább, negyedikek lettünk. A Nemzetek Ligájában (2018–2019) sem volt több szerencsénk, ott is kemény csoportbeosztást kaptunk a C-divízióban (Finnország, Magyarország, Görögország, Észtország), Finnország mögött a második helyet szereztük meg, ezzel nemcsak hogy felkerültünk a B-divízióba, hanem a playoffba is bejutottunk.
Itt már szerencsénk volt, mert első körben Bulgáriát kellett legyőznünk, igaz, Szófiában, majd Izlandot idehaza, és mindkét akadályt vette a Rossi-legénység – így jutottunk el sorozatban másodszor az Eb-re, és léphetünk pályára legalább kétszer a Puskás Arénában.
Aztán itt van a 2020-as Nemzetek Ligája sorsolása, amikor – itt már a B divízióban szerepeltünk – három olyan ellenfél jutott osztályrészül, amely mind megelőzte Magyarországot a világranglistán: Oroszország, Szerbia és Törökország. Ennek ellenére – hatalmas bravúrral – a csoport győztese Magyarország lett, feljutott az A divízióba, és egy esetleges majdani Eb- és vb-pótselejtezőre is megjavult az esélye. És közben megejtették a sorshúzást a jövő évi Európa-bajnokságra is, mi a létező legerősebb ellenfeleket kaptuk az F csoportba: a címvédő Portugáliát, a világbajnok Franciaországot és napjaink talán legacélosabb válogatottját, Németországot.
Summázva: egy korábbi beszélgetésünkben Rossi azt mondta, nem is fantáziál azon, milyen csoportbeosztás lenne a kívánatos hétfőn, úgyis azzal kell főznünk, amink van. Vagy – hogy egy közös nyelvet vegyünk, a spanyolt, amelyen folyékonyan beszél a Maestro, tekintve, hogy valaha Mexikóban is légióskodott – Doris Dayt idézve, aki Az ember, aki túl sokat tudott című Hitchcock-filmben énekelte: Qué será, será. Lesz, ami lesz. Úgysem tudjuk befolyásolni a sorsot.
A magyar válogatott eddig 18 alkalommal kényszerült világbajnoki selejtezőre, és ebből nyolcszor (1934, 1938, 1958, 1962, 1966, 1978, 1982, 1986) sikerrel vette az akadályt, 1930-ban és 1950-ben nem is neveztünk, 1954-ben pedig nem kellett selejteznünk. A további tíz esetben elbuktunk.
1934-ben oda-vissza kétszer 4:1-gyel intéztük el Bulgáriát, négy évre rá csupán Görögországot kellett eltakarítani az útból egy alkalommal, ez egy laza 11:1-gyel sikerült, Zsengellér Gyula öt gólt vágott.
Legközelebb 1958-ért selejteztünk, Norvégia és Bulgária nem jelentett akadályt, bár az északiaktól Oslóban 2–1-re kikapott Bukovi Márton szövetségi kapitány legénysége.
Az 1962-es chilei vb-ért Hollandián és az NDK-n kellett túljutni, Baróti Lajos fiai simán kvalifikáltak, ahogy négy évvel később is, megint az NDK és Ausztria testén keresztül.
Az 1970-es mexikói vb-ről a marseille-i tragédia okán maradt le a magyar futballban totálisan tájékozatlan Sós Károly válogatottja, az 1974-esről pedig a budapesti, svédek elleni rettenetes 3–3 miatt az Illovszky-tizenegy.
Az 1978-as argentínai vb-re ismét Baróti Lajos, az 1982-esre már Mészöly Kálmán vezette ki legjobbjainkat, az 1986-os mexikóira pedig Mezey György – mindmáig utoljára. Pedig Détáriéknak olyan Hollandiát kellett legyőzniük Rotterdamban, amely már Van Bastent, Rijkaardot és Gullitot vonultatta fel!
Azóta semmi. Pedig nagy nevek fordultak meg a szövetségi kapitányi poszton Bicskei Bertalantól Jenei Imrén és Puskás Ferencen, majd Verebes Józsefen, Gellei Imrén, Csank Jánoson, Lothar Matthäuson, Erwin Koemanon és Egervári Sándoron át Bernd Storckig (közben még Csábi Józsefnek is jutott egy beugrás), de valami mindig közbejött. A legközelebb még 1997-ben álltunk álmaink megvalósulásához, de a pótselejtezőn a bombaerős jugoszláv válogatott jött szembe Csank János különítményével. Az eredményt ismerjük – két meccsen 1–12-es gólkülönbség.
Az eddigi tizennyolc selejtezőn számolatlanul estek a gólok, a legtöbbet Bene Ferenc szerezte, az 1970-es és az 1974-es sorozatban összesen kilencet. A sors iróniája, hogy mindkétszer elbuktunk... Gera Zoltán egyetlen góllal marad el mögötte, Szalai Ádám pedig kettővel, de ők is vesztes próbálkozás közben szórták meg magukat.
Legeredményesebb vb-selejtezős gólszerzőink: Bene Ferenc 9, Gera Zoltán 8, Szalai Ádám 7, Nyilasi Tibor 6, Zsengellér Gyula, Fazekas László és Torghelle Sándor 5-5, Machos Ferenc, Bene Ferenc, Tichy Lajos, Détári Lajos.
(Borítókép: Marco Rossi. Fotó: Huszti István / Index)