Itália, te vagy a döntőben! címmel kezdi a mérkőzésről szóló tudósítását a legnagyobb olasz sportlap, a Gazzetta dello Sport. Andrea di Caro Olasz remekmű. Ők a tiqui-tacával, mi a tuca-tucával című publicisztikájában úgy fogalmaz, hogy nem Olaszország a legerősebb válogatott a tornán, de nem félnek senkitől. Miután legyőzték Spanyolországot, szeretnék megnyerni ezt az Európa-bajnokságot. 

A szerző szerint a futballban nem elég a labda birtoklása, és 120-ból 100 percig a játék irányítása, a győztes gólt be is kell lőni. Spanyolország nem vitte be a döntő ütést, így Olaszországé az érdem, hogy az erősebb ellenféllel szemben továbbjutott. 

A spanyol foci még mindig a spanyoloké – írja di Caro –, hiába hittük, hogy a miénk. 

Ez az ő játékuk, ez a védjegyük, Luis Enrique remek edző, aki megérdemel az életben minden örömet, ami sajnos nem fogja ellensúlyozni a lánya elvesztésével járó hatalmas fájdalmat. Tehetséges középpályásaink ellenére sem tudtunk lépést tartani velük összetéveszthetetlen játékstílusuk miatt, de elértük azt, amit más válogatott nem: ellenálltunk a végsőkig. Nehéz munka volt, de célba értünk. És a Wembley kezd kissé hasonlítani az otthonunkra: kettőből két győzelemért jöttünk Londonba, és várjuk az ellenfelet… Ma megtudjuk, hogy a legnagyobb dicsőség eléréséig Dánia vagy Anglia kerül az utunkba. A házigazdák ellen a négyötödös angol tömeg előtt játszani nehezebb, de ösztönzőbb is. Nem mi vagyunk a legerősebbek, de nem félünk senkitől. Természetesen most már meg akarjuk nyerni ezt a sorozatot.

Roberto Mancini, az olasz válogatott szövetségi kapitánya az öröm perceiben azt mondta, hogy a döntőbe jutás volt a céljuk, még akkor is, ha a torna kezdete előtt nem sokan hittek benne, hogy ez sikerülhet.

Megérdemeljük a döntőt. Nem volt könnyű, ráadásul a spanyolok megleptek minket azzal, hogy csatár nélkül játszottak. Ez a csapat azonban elképesztő. Mindenki nyerni akar, és a játékosok valami különlegeset akarnak, ami sikerült is nekik. Gratulálok Spanyolországnak, nagyszerű csapata van. A tizenegyespárbaj pedig olyan, mint egy lottósorsolás. Megvan az a néhány meccs, ahol szenvedned kell, de kiérdemeltük, hogy eljussunk ideáig. Tudtuk, hogy kemény este vár ránk. S nem is volt könnyű. A spanyolok rögvest a meccs elején megleptek minket azzal, hogy klasszikus kilences nélkül kezdtek. Bárhogy is, lenyűgöző srácaim vannak. Egy Eb-n mindenki győzni akar, de ezek a srácok valami csodálatosat akartak alkotni. És megtették.

Luis Enrique, a válogatott szövetségi kapitánya a meccs után azt mondta, hogy játékosai kiváló osztályzatot érdemelnek.

Egyszerűen csodálatos volt a teljesítményük. Nincs miért szemrehányást tegyek nekik, elismerést érdemelnek. Eljött az idő, hogy pihenjenek egy keveset, megszolgálták. Moratának izomsérülése volt, de így is játszani akart, és így is oda akart állni a végső tizenegyeshez – ez pedig mindennél többet elárul a személyiségéről. Egy óriás volt számunkra ezen a tornán. Hogy jobban játszottunk volna a most hiányzó játékosokkal? Ki tudná ezt kijelenteni… Azok a futballisták alkották a keretet, akik jelenleg a legjobb formában vannak. Így volt ez mindig, így lesz mindig is. Imádom a versenyzést. El akarok jutni a világbajnokságig a csapatommal, egy olyan csapattal, ami legalább olyan erős és lenyűgöző, mint ez a mostani – de ki lát a jövőbe…

– mondta a spanyol kapitány.

Szerdán 21.00 órától a másik elődöntőben Anglia Dániával találkozik.

EURÓPA-BAJNOKSÁG 

ELŐDÖNTŐ, London

Olaszország–Spanyolország 1–1 (0–0), tizenegyesekkel: 4–2

Gólszerző: Chiesa (60.), ill. Morata (80.)