Napokon belül bejelentheti a Manchester United, hogy szerződteti Frenkie de Jongot a Barcelonától, ennek következtében pedig a szigetországban erősen felkapott téma lett, hogyan illeszkedhet a holland középpályás a csapatba, és mit tud adni ahhoz, hogy a rekordbajnok „vörös ördögök” visszaülhessenek Európa trónjára.
Az előző idényben csak a PL hatodik helyén záró együttesnél nehéz lenne nem sorsszerűséget látni az Ajaxszal kapcsolatban. A Sir Alex Ferguson-érában Anglia legkiemelkedőbb együttese legutóbb öt éve, egészen pontosan 2017. május 24-én nyert trófeát – az Ajax elleni Európa-liga-döntő 2–0-s megnyerésével.
Azon a meccsen csereként lépett pályára az amszterdamiaknál Donny van de Beek és Frenkie de Jong is, akik akár a jövő Manchester Unitedjét is jelenthetik, különösen azok után, hogy a gárda kinevezte a 2017 decemberétől az amszterdamiakat irányító, három bajnoki címet nyerő (a negyediket koronavírus miatt nem osztották ki az éllovas Ajaxnak), kétszeres kupagyőztes, és a 2019-ben szenzációs BL-menetelést (a visszavágó 96. percéig döntősnek érezhette magát a csapat) vezénylő Erik ten Hagot.
Ez utóbbi talán a legfontosabb tényező lehet a holland stílus, de legalábbis játékosok sikeres adaptálása érdekében, hiszen azért eddig nem feltétlenül az volt a jellemző, hogy az Ajaxtól érkezők megváltották a világot, a 80-as évek közepén Jesper Olsen sem tette ezt meg, Daley Blind és a már említett Van de Beek pedig inkább bukásnak számít – igaz, utóbbi manchesteri karrierjét megmentheti még Ten Hag érkezése.
Egy gyors félmondatban azért jegyezzük meg, hogy azért azok közül, akik nem egyből váltottak az MU mezére, akadtak egészen jól beváló korábbi amszterdamiak is Manchesterben, hiszen Edwin van der Sar és Zlatan Ibrahimovic is nyert számos trófeát, többek között a nemzetközi porondon is.
Az 52 éves holland menedzser angliai székfoglalójában nem is tagadta, hogy azt a játékstílust szeretné meghonosítani új együttesénél, amit a réginél megszokhattunk – a szurkolóknak pedig ennél jobb hírt aligha lehetne mondani.
A cél, hogy fantasztikus futballt mutassunk be. Ahogyan tettük az Ajaxnál, azzal a domináns, irányító játékkal, ezt szeretnénk megvalósítani a Manchester Unitednél is.
Hozzátéve azt is, hogy persze a játékosok minősége dönti el, milyen játékot lehet egy csapattal bemutatni.
Ennek kapcsán fel is vettették, hogy Ten Hag kritikája új játékosok igazolását vetíti előre, akik jobban passzolnak az elképzelésébe (meg a pályán is, de erről majd később).
Az egyik legnagyobb differencia a két gárda elmúlt időszakban bemutatott játéka között az volt, hogy az Ajax elképesztő mennyiségben birtokolta a labdát, amikor pedig az ellenfélnél volt a játékszer, akár a rivális 16-osáig is letámadott azért, hogy visszaszerezze azt, míg a Manchester United túl gyakran volt passzív, emiatt pedig könnyen dominálható a másik fél számára.
A Sky Sports cikkében kiemeli, hogy a labdabirtoklásban (52%), passzpontosságban (83%) és akcióból szerzett gólok (42) számában is csak a hatodik helyen zárt az angol rekordbajnok, ami azt jelzi, hogy a liga élcsapataival szemben nincs meg a kellő dominanciájuk.
Ha az egymás elleni meccseket nézzük, akkor pedig még rosszabb a helyzet, hiszen a Liverpool elleni áprilisi rangadón 28, a Manchester City elleni városi ütközeten pedig csak 30 százalékban birtokolta a labdát a gárda.
A Manchester United PL-történetének tíz legalacsonyabb labdabirtoklással záruló meccséből hét is az előző három idényből került ki – a gondok tehát nem véletlenszerű kiugró eredmények.
A helyzetek teremtésében valamelyest jobban zárt az együttes, a 408-as mutató az 5. legjobb volt a PL-ben, ugyanakkor az akcióból kapott találatok száma (42) a 16. helyre lett volna csak elég!
Bár a pálya mindkét végén akadtak gondok, a legnagyobb problémának a belső középpálya tűnik az együttesnél.
Tudjuk, milyen területen kell egyértelműen erősíteni. A belső középpálya abszolút hiányposzt. A Manchester Unitednek szüksége van középpályásokra
– vélekedett a klub korábbi játékosa, Gary Neville az együttes honlapjának adott interjújában.
Scott McTominay és Fred régóta a kritikák kereszttüzében áll, nem tartják megfelelőnek őket arra, hogy a pálya ezen területét irányítsák.
Amíg ez a két futballista játszik a Manchester United középpályáján, nem lesznek nagy trófeák
– mondta ezt a „vörös ördögök” korábbi keményfiúja, Roy Keane a Sky Sportsnak.
Paul Pogba és Nemanja Matics távozásával még sarkalatosabbá válhat a probléma.
Az Ajaxnál a BL-menetelés során berobbanó középpályásra a Barcelona 2019-ben 86 millió euróért cserébe csapott le, és ha csak a kézzelfogható számokat nézzük, tekinthetnénk nagy buktának is a történetét, hiszen ő sem tudott segíteni azon, hogy a katalánok az elmúlt három évben csak egy Király-kupát nyertek, De Jong pedig már Amszterdamban sem a számokkal (89 meccsen öt gól és 13 gólpassz) tűnt ki, így várható volt, hogy Barcelonában (137 meccs, 12 gól, 17 gólpassz) sem ez lesz a legfeltűnőbb értéke.
A finom stílusban játszó középpályás visszalépve, mélységi osztogatóként mindent megtesz azért, hogy az ellenfél vonalait áttörve csapata minél előrébb jusson a pályán.
Számszerűsíteni is lehet De Jong legkiemelkedőbb képességét, az előző idényben 91 százalékos pontossággal passzolt, ami mind McTominay (86%), mind Fred (84%) teljesítményét alaposan felülmúlja.
Ezek mellett a sikeres cselekben, a labdás mozgásokban és a labdavesztésekben is jobban szerepel a jelenlegi manchesteri opcióknál.
Önmagában De Jong sem oldana meg mindent, de masszív előrelépést jelentene a középpályán, ami esélyt kínálna arra, hogy Ten Hag az általa preferált játékstílust láthassa viszont a pályán.
És akkor itt térhetünk vissza egy korábbi pontra.
A „vörös ördögök” 2020 nyarán 39 millió euróért hozták el Donny van de Beeket Amszterdamból, de finoman szólva sem jött össze neki gyorsan az áttörés. Első idényében bár játszott 36 tétmeccsen, ebből 21-szer csak csereként állt be, amikor pedig kezdett, nyolcszor lecserélték. Az 1456 játékperc alig több mint 40-es átlagot ad ki, vagyis fellépésenként egy félidő sem jutott neki átlagosan.
Sérülések is hátráltatták, de amikor egészséges volt, akkor sem tudott alapemberré előre lépni, januárban pedig kölcsönadták az Evertonnak, ahol ugyancsak sok fellépésről hiányzott, ezúttal a csípője miatt. Az utolsó meccsre azért vissza tudott térni, és egy gólt is szerzett.
De Jonggal anno remek volt az összhang Amszterdamban, Ten Hag rendszerében mindketten lubickoltak, ezért pedig a manchesteriek okkal bizakodhatnak, hogy Frenkie érkezésével Donny személyében egyszerre két, az eddigieknél lényegesen jobban teljesítő középpályást is nyernek egy csapásra.
A Guardian eközben már azt taglalja, hogy a barcelonai holland sokoldalúsága fontos faktor lehet. Kiemeli, hogy az Ajaxnál 12 meccsen játszott belső védőt, 50-szer védekező középpályást és 12 alkalommal középső, belső területen.
A Barcelonához érkezve sem egyposztos játékosként tekintettek rá, kapott lehetőséget a védelem közepén (kilencszer), emberfogó szűrőként (36-szor) és belső középpályásként (93) is.
A lap a további érkezőknél a Feyenoord 169 centi magas balhátvédjét, Tyrell Malaciát, a szabadon igazolható Christian Eriksent, és az amszterdami duót, az argentin bekket, Lisandro Martínezt, valamint a brazil szélsőt, Antonyt (az előző idényben 12 gól és 10 gólpassz volt a mérlege) említi meg.
Ten Hag a 4–3–3-as felállás híve volt, alternatívaként 4–3–1–2-es kezdő tizeneggyel. Ennek kapcsán a holland szakember álomtizenegye a Guardian szerint a következőképpen nézhetne ki:
De Gea – Dalot, L. Martínez, Maguire, Malacia – Bruno Fernandes, McTominay, F. de Jong – Eriksen, C. Ronaldo, Antony
Ten Hag az ellenfél minőségétől függően támadó vagy védekezőbb 4–3–3-akat szeret alkalmazni, előbbiben McTominay védekezőképessége adhat teret De Jongnak a szervezéshez, Malacia robbanékonyságát Luke Shaw bánhatja a szélen, Antony pedig beelőzheti Jadon Sanchót és Marcus Rashfordot, akiknek labdacipelésben fejlődniük kell, ahogyan abban is, hogy jobban lássanak a pályán és hatékonyabbak legyenek a kapu előtt, mert ebben mindkét angol gyengén teljesített az előző idényben.
Ha csak De Jong és Malacia érkezne, az alábbiak szerint módosulhatna 4–3–1–2-re a csapat felállása:
De Gea – Wan-Bissaka, Varane, Maguire, Malacia – McTominay, De Jong, Fred – Bruno Fernandes – C. Ronaldo, Rashford
Ebben a felállásban De Jong védekezőbb szerepkört töltene be és Fred profitálhatna a remek hosszú passzairól is híres holland érkezéséből leginkább, Bruno Fernandessel hárman lennének felelősök az ellenfél védelmének megbontásáért, McTominay pedig a szürke eminenciás lenne.
A 4–1–4–1-es opció pedig az alábbiak szerint nézne ki a Guardian szerint, pláne, ha Cristiano Ronaldo távozik.
De Gea – Dalot, Varane, Maguire, Shaw – De Jong – Rashford, Van de Beek, Fred, Sancho – Bruno Fernandes
Ez már egy, a város túloldalán gyakrabban látott megoldás lenne, valódi kilences nélkül, itt Rodri védelem előtti helyét venné át De Jong, szellemcsatárként funkcionálna Bruno Fernandes, és a két angol szélső mellett Van de Beek is lehetőséget kapna a megújulásra.
Hogy ezek közül melyik forgatókönyv lesz a befutó, vagy esetleg egy teljesen másik, az az előttünk álló átigazolási időszak egyik fő kérdése.
Aztán jöhet a következő napirendi pont, hogy Ten Hag elképzelései a pályán is megvalósuljanak, és a Manchester United harcban lehessen ismét az aranyéremért.
Az első lépés nagyon úgy fest, De Jongon keresztül vezet.
(Borítókép: Az Ajaxnál már bevált Frenkie de Jong és Donny van de Beek középpályás kapcsolata – Soccrates/Getty Images)