Rajtol az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 2022–2023-as idénye, s bár a nagy londoni klubok, az Arsenal és a Chelsea kifejezetten jól erősítettek, a legfőbb kérdés ezúttal is az, az elmúlt öt év két gigásza közül a Manchester City vagy a Liverpool hódítja-e el a Premier League aranyát. Az előző kiírásban a bajnoki címről egyetlen ponttal lemaradt Pool hektikus felkészülésen van túl, ám így is bizakodhat: az átigazolási időszak Jürgen Klopp terveinek megfelelően alakult, ráadásul az idény első trófeája máris ott virít a csapat vitrinjében.
Andy Robertson az ötös bal csücskénél a védőt megelőzve lefejeli a labdát, a röviden érkező Darwin Núnez pedig egy csukafejessel a kapu közepébe bólintja azt. A liverpooli kommentátor csaknem megőrül, miközben a nyáron szerződtetett uruguayi támadó nevét a világba kiáltja. Núnez pedig a mezét csaknem leszakítva magáról rohan, szökken a szögletzászló és az akörül helyett foglaló Pool-drukkerek irányába.
Ezzel a találattal eldőlt a mérkőzés, Jürgen Klopp csapata 3–1-re verte az elmúlt évek legnagyobb ellenlábasát, a bajnoki címvédő Manchester Cityt, és megszerezte az új idény első trófeáját, az angol szuperkupát, azaz a Community Shieldet.
A hosszú ideje alapember Sadio Mané búcsújától kezdve a felkészülési időszak nem várt vereségeiig megannyi feszültség szakadhatott ki a konfetti-esőben a pulpitus tetején ünneplő-tomboló liverpooliakból.
(...)
Természetesen hiányozni fog Sadio. Egy világklasszis játékost veszítettünk el. Ugyancsak hiányozni fog Divock és Takumi, ám ez az élet rendje, minden csapatnak változnia kell, és ahhoz, hogy továbbra is sikeresek lehessünk, ránk is fért egy kis átalakulás
– mondta Klopp a felkészülés elején, Mané Münchenbe szerződése után mindössze néhány nappal. A szenegáli támadó hat idény, 269 tétmeccs és 120 gól után intett búcsút a Liverpool otthonául szolgáló Anfield Roadnak.
Nehéz vitatkozni a menedzser szavaival, még akkor is, ha a mondat után nem sokkal az előszezon legnagyobb pofonjába, a Manchester Unitedtól Thaiföldön elszenvedett 4–0-s vereségbe szaladt az átalakuló Liverpooljával. A folytatás is hektikus volt: a Crystal Palace-t 2–0-ra, a Leipziget 5–0-ra verték, viszont a Salzburgtól 1–0-ra, a Strasbourgtól 3–0-ra kikaptak. Utóbbi meccsel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Community Shield másnapján, a City ellen nem, vagy csak kevés játékpercet kapó kerettagok bevetésével állt ki a Pool.
Óriási jövés-menés egyébként nem volt. A Klopp által említett hármason (Mané, Divock Origi, Takumi Minamino) kívül csupa fiatal, az első keretnél nagyon számításba sem vett futballista, Neco Williams, Ben Woodburn és Rhys Williams, valamint a kevésbé fiatal, de a német menedzser tervei között már jó ideje nem szereplő Loris Karius, Marko Grujics, Sheyi Ojo trió távozott. Az érkezők oldalán a csupa PL-rivális (Manchester United, Arsenal, Chelsea) elől 75 millió euróért elhappolt Darwin Núnez, a télen már egyszer majdnem szerződtetett, most 5,9 millió euróért (plusz későbbi bónuszok) megszerzett Fábio Carvalho, és a skótok új üdvöskéje, a szélső védő Calvin Ramsey neve szerepel.
Klopptól tudjuk, hogy mindhárom játékost jó ideje figyelték, és teljesen tudatosan, a 2022–2023-as játéktervekhez igazodva vásárolták meg őket.
Hogy tehetsz egy világklasszis csapatot még jobbá? Az egyik eszköz természetesen a gyakorlás, az edzés. A másik pedig új játékosok igazolása. Futballistáké, akik felfrissítik a csapaton belüli dinamikát, akik új ambíciókat, még nagyobb sikeréhséget hoznak magukkal.
– magyarázta a Sky Sportsnak adott exkluzív interjúban a keretet érintő változásokról.
Van, amikor reagálunk, mint Sadio esetében, aki közölte velünk, hogy új kihívásokra vágyik, mi pedig azt mondtuk, oké, megértjük. És van, ami egy előre eltervezett út szerint történik: télen idehoztuk Luist (Díaz), jó ideje figyeltük már Darwint, és itt van Fábio, aki jelenleg talán egész Anglia legizgalmasabb tehetsége. Mindig is egyértelmű volt, hogy változásokra lesz szükség, és időben el is kezdtünk készülni erre, így nem kellett kapkodnunk, hogy atyaég, hogyan fogjuk pótolni Manét. Ez a nyár is ékes bizonyítéka annak, ha ránézésre minden jól megy, akkor is merni kell változtatni: ez tartja mozgásban a csapatot, ez ad egy közösségnek dinamikát.
További vérfrissítési lehetőség lenne a Dortmund középpályásának, Jude Bellinghamnek a megszerzése, ám Klopp egyelőre amondó volt, újabb 100 millió fontos kiadás helyett a már rendelkezésre álló fiataloknak, Harvey Elliottnak, Curtis Jonesnak szeretne a korábbinál több bizonyítási lehetőséget adni.
A csapat évek óta Európa egyik legattraktívabb, rendkívül gólra törő, dinamikus futballját játssza. A gépezet a 2021–2022-es idényben abszolút csúcsra járt, Mohamed Szalahék összesen 147 gólt szereztek minden tétmeccset figyelembe véve, ezzel pedig az 1985–1986-os szezon óta fennálló klubrekordot adták át a múltnak.
Nem véletlen, hogy az együttes hosszú időn keresztül négy nagy serlegért is harcban volt. Ezek közül végül az angol Ligakupát és az FA-kupát sikerült elhódítani, azonban a bajnoki címről végül lemaradt a Manchester City mögött, majd a Real Madridtól emlékezetes körülmények között 1–0-ra kikapott a Bajnokok Ligája döntőjében.
Bár a bajnokságban szerzett gólok számában (94) öttel elmaradt az aranyérmes Manchester City mögött, nem volt olyan klub a Premier League-ben, amely több gólszerzési lehetőséget alakított volna ki (721 lövés vagy fejes), többször szerzett volna labdát az ellenfele támadóharmadában (443), vagy több gólt ért volna el ezekből a labdákból (7).
Tette mindezt úgy, hogy messze ellene építkezhettek a legkevesebb ideig az ellenfelek: az akcióikat átlagosan 9,9 passz után sikerült a Liverpool-játékosoknak szereléssel és/vagy labdaszerzéssel megakasztani (PPDA). Azt, hogy a presszing (innen a név), avagy a letámadás mennyire a Klopp-csapat DNS-évé vált, nagyszerűen bizonyítja, hogy a ligában második legjobb Southampton 57-szer, a harmadik Arsenal 56-szor, a Pool viszont 71-szer jutott gólszerzési kísérletig azokból az akciókból, amelyek előtt az ellenfél kapujától mért 40 méteren belül szerezte vissza a labdát.
A sémaként visszaköszönő alapelv, hogy a két szélső támadó – az előző években többnyire Szalah és Mané – igyekszik kivenni a játékból az ellenfél szélső védőit, nyomás alá helyezve vagy magát a játékost, vagy a feléjük irányuló passzsávot. Ezzel pedig elérik, hogy az ellenfél a pálya középső részén próbálja meg felhozni a labdát. Itt rögvest a valamivel mélyebben helyezkedő Firminóval találják szembe magukat, mögötte a liverpooli csapatrészek közti viszonylag kis távolságok miatt pedig azonnal ott van Fabinho, Thigao (korábban Georginio Wijnaldum), Jordan Henderson és/vagy a támadásépítésben hozzájuk képest merőben eltérő stílust képviselő, a 20-40 méter közti labdavezetésekben erős Naby Keita. Ez a négyes blokk vagy gyorsan megszerzi a labdát, vagy kikényszerít egy ívelést, amit aztán a jó felépítésű, ehhez képest posztjukon kifejezetten gyors középső védők (Virgil van Dijk, Joel Matip, Ibrahima Konaté, Joe Gomez) lefülelhetnek.
Az alapelv másik része, hogy labdaszerzés után lehetőleg két-három húzásból, öt másodpercen belül be kell fejezni az akciókat, kihasználva az ellenfél pillanatnyi rendezetlenségét, ami rengeteg rövid, ám annál intenzívebb sprintet követel meg a játékosoktól. Nem véletlen, hogy a megtett kilométerek számában a Liverpool évek óta a PL középmezőnyében található, ám többnyire dobogós, ha a sprintekről van szó. A 2021–2022-es idényben 4057 kilométerrel csupán a 13. legtöbbet futotta a csapat, de 5277 sprintjénél csak a – labdákat többnyire inkább reményt vesztve kergető – Norwich City és a Leeds United tudott többet felmutatni.
Az öt másodpercről szóló gondolat a „stuttgarti iskola” evolúciója: az 1990-es években a németek nagy futballgondolkodója, a „Professzor” becenéven emlegetett, Ralf Rangnick tíz másodpercben határozta meg azt az időkeretet, amiben a labdaszerzés utáni gyors akcióvezetés még kellő hatékonysággal működik. Klopp anno a Mainz játékosaként az egyik regionális futballszövetség képzésén ismerkedett meg Rangnickkal és az ott elhangzottak alapján kezdte kidolgozni saját edzői elképzeléseit.
Klopp 2015-ös kinevezésétől kezdve tudatosan ehhez a stílushoz alakította csapata keretét. Ennek az építkezésnek volt a gyümölcse a 2019-es Bajnokok Ligája-győzelem és a 2020-as várva-várt Premier League-siker is.
Az együttes másik nagy fegyverét a bátran előrehúzódó szélső védők beadásai jelentik szezonok óta. Nem véletlen, hogy a jobb bekket, Trent Alexander-Arnoldot és a balt, Robertsont is újra meg újra a legtöbb gólpasszt kiosztó játékosok között találjuk. De fontos megjegyezni, csakúgy, mint a letámadás, ez a fegyver is rendezetlen védelemmel szemben hatékony igazán.
Legkésőbb a 2020–2021-es idényben – amely a koronavírus-járvány miatt az előző hajrájával szinte teljesen egybefolyt – kiderült, hiába az óriási intenzitás, ha a Pool játéka kiismerhetővé válik a riválisok előtt (lásd a Real Madrid elleni BL-negyeddöntő 3–1-es madridi és 0–0-s anfieldi meccsét).
Klopp már ekkor is igyekezett a Manchester City, no meg Pep Guardiola elmúlt idényeihez kapcsolt totális kontroll irányába elmozdulni. Ezért csapott le a Bayerntől elvágyódó – ám sérülések miatt Angliában a vártnál lassabban beépülő – Thiagóra. Ezért szerette volna a szintén sérüléshullám sújtotta védelem helyett egy sorral feljebb használni a rendkívül labdabiztos Fabinhót. S ezért sem sajnált több mint 30 millió fontot a végsebességben az akkori kezdőcsatároktól (Mané, Szalah, Firmino) elmaradó, ám 178 centiméteres magassága ellenére meglepően jó fejjátékra képes Diogo Jotára.
Csapata fejlődése érdekében egy pillanatig sem zavartatta magát, ha a legnagyobb angliai rivális fegyvertárából kellett ezt-azt átemelnie. A Liverpool egyre ritkábban jött zavarba attól, ha felállt védelemmel találkozott, vagy nem sikerült kellő gyorsasággal végigvinnie az akcióit a labdaszerzések után. A mögöttünk hagyott évadban saját térfelükről indulva gyakran eleve a Cityt idéző rövid passzos, lassabb támadásvezetést alkalmazták a játékosok. Az átalakulás tettenérhető abban is, hogy az elmúlt öt idényben – egyetlen kivétellel – folyamatosan nőtt a csapat passzainak száma (míg 2017–2018-ban 20 261, addig 2021–2022-ben már 24 964 passzkísérlete volt a Liverpoolnak a PL-idényben), illetve a tíz passz feletti támadásszekvenciák (az akciók azon szakaszai, amikor a labda folyamatosan előrefelé halad) mennyisége is.
Klopp a mostani Sky-interjúban elárulta, más területen is igyekezett fortélyokat ellesni riválisától: például, hogy meglelje a csapaton belüli rotáció ideális mértékét.
A kettővel ezelőtti szezonunk a sérülésekre ment rá. Az előző kiírásban már sokkal jobban megtaláltuk az egyensúlyt. Ehhez pedig nekem is fejlődnöm kellett. Szerintem karrieremben még sosem alkalmaztam akkora rotációt, mint az előző szezonban. Természetesen ezen az úton akarunk tovább menni. Minden adottság megvan a keretünkben ahhoz, hogy sikeresek lehessünk.
„Kreativitás, nagy munkabírás, box to box középpályások – sorolta Klopp. – De ez nem azt jelenti, hogy ülhetnénk a babérjainkon. Az, hogy az előző idény szoros volt és majdnem odaértünk, még nem jelenti, hogy majd egy kis szerencse elég lesz, és fordul a kocka. A riválisaink is mindent elkövetnek, a fejlődésért, hogy még jobb csapatot alkossanak, így aztán nekünk is ezt kell tennünk. Meg kell találnunk a módját, hogy a létező összes meccsünkön harcban legyünk a győzelemért. Ha meglesznek ezek a vérverejtékkel szerzett három pontok, akkor majd beszélhetünk sikerességről.”
A két angol gigász a 2021–2022-es idényben háromszor csapott össze egymással, a PL-ben mindkét találkozó 2–2-es döntetlent hozott, a végül a „vörösök” győzelmét hozó FA-kupa elődöntője pedig 3–2-es Pool-sikert. A három meccsből mégsem az utóbbi, hanem a tavaszi, az Etihadban lejátszott bajnoki lehetett a legemlékezetesebb Kloppnak és stábjának.
A meccs óriási tempót, s még annál is nagyobb taktikai csatát hozott, csupa-csupa olyan megoldással és góllal, ami alapvetően a másik csapat stílusával azonosított játékhelyzetekből alakult ki. Klopp rögvest a létező leginkább labdabiztos középpályás trióját, a Thiago, Fabinho, Jordan Henderson sort küldte harcba abban a reményben, hogy így a City elleni, korábbi idegenbeli bajnokijainál többet tudja birtokolni a labdát.
A másik oldalon Guardiola is váratlan húzásokkal készült: addig ritkán látott mód jobbszélsőként vetette be csapata egyik leggyorsabb sprinterét, Gabriel Jesust, míg a bal szélen a szintén villámléptű Raheem Sterling kapott lehetőséget. Mélységi irányítóként az a Bernardo Silva tűnt fel, akinek alappozíciója ennél jóval előrébb volt a szezon többi meccsén, ugyanakkor kivételes rúgótechnikájának köszönhetően ezen a találkozón tökéletesen tudta a szélen beinduló társak elé kanyarítani a labdákat.
A City aztán kétszer is labdaszerzés után, a szélsőket játékba hozva szerzett vezetést, amire Kloppék jóval lassabban építkezve, nemegyszer 25-30 passznál is többől álló akciókkal válaszoltak, ikszre hozva a meccset.
„Végül is nem védettük le a stílust, úgyhogy csakis gratulálni tudok a játékukhoz. Ellenkezően, mégis hasonlóan cselekedtünk. Amikor kontroll alatt tartottuk a középpályát és nálunk járt a labda, nagyobb gondot okoztunk nekik, mint bármelyik másik manchesteri meccsünkön, amióta itt vagyok” – mondta Klopp a lefújást követően, hogy aztán Guardiola vegye át tőle a szót.
Ahhoz, hogy legyőzhesd a világ legjobb csapatát, muszáj, hogy tanulj tőle. Azt hiszem, ezt ma elég jól csináltuk
– hízelgett az ellenfélnek és saját játékosainak egyaránt a katalán szakember.
Ha volt is a Liverpoolnak gyengéje az előző idényben, az a középről érkező kevés gól. Mivel az elmúlt években visszavont éket játszó Roberto Firmino egyik sérülésből a másikba hullott, Kloppnak csak vészmegoldásai voltak a középső támadó posztjára. Diogo Jota, Luis Díaz és Sadio Mané is akkor bizonyult hatékonyabbnak a kapu előtt, ha a bal szélről indulhatott. Szalah pozíciója pedig szintén fix volt a pálya jobb oldalán.
Ezt a gyengeséget hivatott most Núnez kiköszörülni. A 23 éves támadó az előző idényben a Benfica színeiben többnyire középcsatárt játszott és így ért el 28 bajnokin 26 gólt, a Bajnokok Ligájában pedig újabb tíz fellépésen másik hat találatot.
Mané nagyon fog hiányozni, de Núnez olyan igazolás, aki képes betölteni bármilyen űrt
– írta az uruguayiról James Pearce, a The Athletic Liverpool-specialistája.
„A City elleni szombati angol szuperkupa-győzelemben a kispadról beszállva is kulcsszerepet játszott. Szárnyalása mintegy étvágygerjesztőként vetíti előre mindazt, ami jöhet majd tőle. A két szélső hátvéd, Alexander-Arnold és Robertson előkészítései mellett alighanem kivirágzik liverpooliként is. A neve melletti árcédula ugyan jelenthet némi nyomást, és eltarthat, míg taktikailag Klopp minden elképzeléséhez alkalmazkodik, a benne rejlő potenciál hatalmas. A megújult támadóhármas Szalahval és Luis Díazzal, középen Núnezzel (Jota sérülés miatt hiányzott – a szerk) több mint ínycsiklandó. Kivéve persze, ha az ember az ellenfél védőjátékosa...”
S akkor még nem is beszéltünk Firminóról, aki a Klopp-éra első igazán meghatározó sikerkovácsa volt, és bár az előző idénye ráment a sérülésekre, a német szerint „ismét 100 százalékos. Ismét világklasszis formában van.” Úgyhogy Mané nélkül is bőven maradt variációs lehetőség a Pool támadógépezetében, sőt, ezek száma nőtt az érkezőkkel.
A közeljövőre nézve pedig az sem mellékes, hogy a tavasszal néhol gyengébb formát mutató Szalah sorsa is biztosított: júliusban új, 2025 nyaráig érvényes szerződést írtak alá az egyiptomi klasszissal.
A The Athletic – a jelenlegi sérüléseket is figyelembe véve – az új idényben is 4–3–3-as formáció mellett a következő alapcsapatot valószínűsíti:
Alisson – Alexander-Arnold, Van Dijk, Matip, Robertson – Henderson, Fabinho, Thiago – Szalah, Núnez, L. Díaz.
Pearce a néhány napja megjelent cikkében arra is kitér, mi lehet a Liverpool szepontjából „sikeres idény” defínicója. Arra jutott, ennek a az együttesnek legalább az egyik nagy trófeát (vagy az angol bajnoki cím vagy a Bajnokok Ligája-serleg) meg kell szereznie ahhoz, hogy az öltözőben helyet foglaló játékosok őszintén kijelenthessék: kihozták magukból a maximumot.
Hogy ez összejön-e, jó kérdés: a mindig mindenre felkészült brit fogadóirodák mindössze 2,5-szeres pénzért adják a Pool PL-sikerét, pont úgy, ahogyan teszik azt a címvédő Manchester City esetében is.
A valószínűségszámításra szakosodott, a legutóbbi két idény kimenetelét eltaláló portál, a FiveThirtyEight 30 százalékot ad a Liverpool bajnoki aranyának, eközben a City címvédésének 46-ot. Az amerikai statisztikusok 11 százaléknyi esélyt látnak arra, hogy a Chelsea meglepi a két ellenlábast, újabb öt százalékot a Tottenham, kettőt az Arsenal, egyet a Man. United végső sikerére. Az első két helyezett között egyébként az elmúlt három évben nem volt ilyen kicsi a különbség...
(Borítókép: Fábio Carvalho és Darwin Núnez ünnepelnek a Man. City ellen szerzett harmadik gól után. Fotó: Mike Hewitt/Getty Images)