Az 1. FC Köln küzdelmes mérkőzésen, a 94. percben szerzett gólnak is köszönhetően 3–0-ra nyert Fehérváron, ezzel búcsúztatta a magyar együttest az Európa-konferencialiga playoff-körében. Bár a végeredmény nagy különbségről árulkodik, a Vidi – főleg a második félidei játékával – ennél sokkal közelebb járt az újabb bravúrhoz.
Másfél órával a kezdés előtt csordultig telt az Akác Söröző. Nemcsak a beltér, de a sebtiben kihelyezett tucatnyi sörpad és azok környéke is. De nem csupán a Mol Aréna Sóstóhoz legközelebbi vendéglátóipari egység, a stadiontól jó egy kilométerre fekvő diszkont kasszásai is jó napot zárhatott: az út mentén sorjáztak a Vidi-mezes és/vagy -sálas emberek, kezükben némi hűtött itallal.
Nyugodtan mondhatjuk, megmozdult Fehérvár apraja-nagyja. De nem csak Fehérváré, kissé talán váratlan módon, bár a német szurkolói néplélektől kicsit sem idegenül, Kölné is. Az egymilliós nyugat-német városból a hírek szerint ötezer főnél is többen gondolták úgy, hogy útra kelnek, hátha az ennél szűkösebb vendégszektor ellenére is a helyszínen szoríthatnak kedvenceikért, a német labdarúgó élvonal, azaz a Bundesliga előző idényében bravúros 7. helyet szerző 1. FC Köln futballistáiért.
Ha az előző Európa-liga-idényben Barcelonában, az Eintracht Frankfurt drukkerei által bemutatott mértékű invázió – akkor a közel 90 ezer fő befogadására alkalmas Camp Nouban több mint 35 ezer német ajkú foglalt helyet – nem is ismétlődött meg, a délután a koronázóvárosban fel-alá vonuló kölni szurkolótábor egyidejűleg válthatott ki néhányakból megborzongást, tiszteletet vagy épp némi félelmet.
A kölniek az elmúlt 20 évben mindössze a harmadik főtáblás szereplésükért hajtottak. Pont úgy, mint a Fehérvár, avagy a Vidi, ahogy a szimpatizánsok még ma is előszeretettel hívják övéiket, és amely név skandálásától az Akác mellett a stadion is messziről hallhatóan zengett, ahogy a kezdés előtti utolsó órába léptünk.
A fehérvári futballisták abban a tudatban készülhettek a meccsre, hogy ha sikerül megismételniük a múlt heti kölni, bravúros 2–1-es sikert, vagy legalább egy döntetlent kicsikarniuk a német riválissal szemben, úgy soha nem látott bravúrhoz is segíthetik a magyar labdarúgást. Arra azonban még sosem volt példa, hogy egyszerre két NB I-es együttes szerepeljen a nemzetközi kupasorozatok csoportkörében. Most viszont úgy indulhattunk neki a csütörtöknek, hogy a Ferencváros helye szinte biztos az El-csoportkörben, a Vidinek pedig bőven, de bőven a saját kezében a sorsa.
Erre pedig július elején aligha fogadtak volna túl sokan.
A két magyar együttes meneteléséből ráadásul egyértelműen a székesfehérváriaké kecsegtetett a nagyobb bravúrral. Nemcsak a playoff-körre jutó sokkal patinásabb ellenfél, hanem az odáig vezető út miatt is. A Gabala (4–1, 1–2) és a Petrocub (5–0, 2–1) ellen már a hazai odavágón eldöntötték Fiola Attiláék a továbbjutás kérdését. Ezt sikerült megfejelni a Kölnben elért egygólos győzelemmel.
További bizakodásra adott okot, hogy a Fehérvár a legendás 1984–1985-ös menetelése óta nem volt a mostanihoz hasonló szériában a nemzetközi porondon. A Videoton anno az Intertotó-kupában kezdte meg a szereplését, a Göteborg, a Vitkovice és a LASK Linz kétszeri legyőzésével hibátlanul zárta a hetes csoportot, így bejutott az UEFA-kupába, ahol aztán a Dukla Praha (1–0, 0–0), a Paris Saint-Germain (4–2, 1–0), a Partizan Beograd (5–0, 0–2), a Manchester United (0–1, 1–0 – tizenegyesekkel 5–4) és a Zeljeznicar (3–1, 1–2) kiejtésével döntőbe jutott.
A magyar futball négy évtizeddel ezelőtti múltja és a jelene közti különbséget jól mutatja, hogy most az Ekl-csoportkör is közel akkora élménynek ígérkezett volna, mint az akkori, Real Madrid elleni döntő volt...
Élményből jutott bőven a kezdősípszó pillanataira is: a Mol Aréna első és második ránézésre is teljesen megtelt – leszámítva a biztonsági okokból kialakított ütközőzónát a német tábor melletti szektoroknál. A kölniek pedig az egész lelátórészt beborító élőképpel és óriási görögtüzes pirotechnikai bemutatóval üdvözölték a kezdésre kivonuló tizenegyeket.
A Fehérvár kispadján ülő Michael Boris a
Kovács D. – Nego, K. Larsen, Stopira, Sabanov, Hangya – Funsho, Fiola, Pinto, Dárdai – Zivzivadze
csapatot küldte pályára.
Míg Steffen Baumgart kisebb meglepetésre a csapatkapitány, Jonas Hectort, valamint a Frankfurt elleni vasárnapi bajnokin szenzációs gólt szerző támadóját, Jan Thielmannt is csak a kispadra nevezve a
Schwabe – Schmitz, Killan, Hübers, K. Pedersen – Martel, Szkiri – Maina, Ljubicic, Kainz – Dietz
kezdőnek szavazott bizalmat.
A hangerőre egyetlen pillanatig sem lehetett panasz, még a hazai stadionokban sokat látott drukkerek is elismerően csettintettek, helyzet nélkül is olyan alaphangerővel morajlott a két tábor. Hát még aztán hány decibelt ugorhatott az aréna környéki zajszintmérő, amikor az 5. percben Dárdai Palkó megiramodott a bal szélen! A Hertha Berlinnél nevelkedett, a nyári teljesítménye alapján lassan, de biztosan a magyar labdarúgó-válogatott kapuján dörömbölő szélső centerezése után könnyedén mentett a német védelem, de a magyar gól még viszonylag távoli reménye is hátborzongató hanghatást váltott ki.
Ami nem jött össze hazai oldalon, az sajnos sikerült a vendégeknek: a 10. percre fordult az óra, amikor az első német szögletből megszületett a meccs első gólja, Florian Kainz beívelése után az előrehúzódó Timo Hübers bólintott hat méterről Kovács Dániel kapujába (0–1). Ezzel a piros-fehér csíkos szerelésben futballozó ellenfél viszonylag hamar ledolgozta a Rhein Energie Stadionban egy hete összeszedett hátrányát.
Florian Kainzék magyar szempontból bosszantóan sokat járathatták a labdát a folytatásban is, de legalább nagy helyzetig nem jutottak el hosszú-hosszú időn át. A Vidi egy-egy kontrából lehetett volna veszélyes Marvin Schwäbe kapujára, de egy megpattanó, Budu Zivzivadze lövésen kívül mást nem jegyezhettünk fel hazai oldalon sem az első 25 percben.
A 29. percben Szkiri megpattanó lövése után ismét Kainz végezhetett el egy szögletet jobbról, a Vidi-szurkolók pedig ismét csak szívhatták a fogukat, látva, ahogyan kifejezetten veszélyesen tekeredik középre a labda, amely ezúttal Eric Martel fejére érkezett, onnan pedig egy méterrel a keresztléc fölé szállt.
Ahogy peregtek a percek, úgy lett egyre erősebb az emberben az érzés: a vendégeknek egyelőre megfelel az állás, s a játék képe is, a labdát járatva jóval kevesebb energiát kellett a meccs ezen szakaszába tegyenek, mint az azt kergető, a kilométereket vadul gyűjtő fehérváriak. Ezzel pedig egyre nőtt a németek esélye arra, hogy a második félidőben, netán annak hajrájában vigyék dűlőre a dolgot (Hector és Thielmann kihagyása már eleve ebbe az irányba mutatott), felesleges kockázatot egyetlen pillanatig sem vállalva.
Persze ez egyúttal a Vidi tekintélyéről is árulkodott: az egy héttel ezelőtti siker, az első félidőben – igaz, emberelőnyben végigvitt – gyors, néhány húzásból felépített támadások, no meg az a két gól, megtették hatásukat. S Fehérváron legalább tízezer ember szorított azért, hogy láthasson egy hasonlóan végigvitt, újabb magyar találattal befejezett akciót...
A félidő végére viszont csak német lehetőségek jutottak, néhány nem túl pontos beadás, majd a 45. percben egy indítás Linton Maina irányába, aki trükkösen, a védőt maga elé engedve, annak félig-meddig a takarásából próbálta elperdíteni a labdát a hosszú alsó irányába – pontatlanul.
A második játékrész kezdése előtt a fehérváriak megváratták kissé a vendégeket: a Köln játékosai már percek óta kinn álltak a pályán, mire a Vidi megérkezett. Vélhetően nem Boris mester volt elégedettebb az edzők közül, és meglátásainak nemcsak hangot, teret is engedett a szünetben.
Ám bármi is hangzott el az öltözőben, aligha az köszönt vissza a játék újrakezdése után. A németek nemhogy nem várakoztatták meg a drukkereiket, egy perc se telt el a második felvonásból, és az előttük álló kapuba juttatták a labdát. Egy újabb jobbról elvégzett szöglet után Szkiri maradt üresen a hosszúnál, aki dropliból, hét méterről a hazai kapu jobb oldalába lőtt. Loic Nego hiába igyekezett menteni... (0–2)
Eddig is a levegőben lógott, ám immár elkerülhetetlenné vált, hogy a magyar csapat megpróbáljon ritmust váltani, és ha kell, több kockázatot felvállalva átrajzolni a játék eddigi képét. Valahogy úgy, ahogy egy hete erre egyszer már képes volt.
S a Vidi ezt meg is tette. Dárdai remek cselei után előbb még feleslegesen reklamált tizenegyest, néhány perccel később a csereként beállt Marcel Heister már ki tudott harcolni egy veszélyesnek ígérkező szabadrúgást a 16-os bal oldalától. Rúben Pinto tekerése alig fél méterrel szállt el a kapu fölött. Egy óra telt el a meccsből, s Zivzivadze lábában lehetett volna az egyenlítés. Dárdai megindulása és centerezése után a kaputól öt méterre lőhetett a grúz, Schwäbe pedig hatalmas bravúrral ért csak le a labdára. A piros-kékek az egész első félidőben nem alakítottak ki fele annyi helyzetet sem, mint itt alig tíz perc leforgása alatt.
A hajrá kezdetén ismét Zivzivadze kínálta meg egy lövéssel a német kapust, akinek ezúttal a bal sarok elől kellett kitolnia a labdát. Felpörgött a tempó, de ezzel együtt megszaporodtak a technikai hibák is, hol ide-oda fejelgették a labdát a felek, hol három-négy passz után eladták azt. A küzdelem domborodott, miközben a Fehérvár igyekezett fokozni a nyomást a vendégkapun, a drukkerek pedig hálából fokozták a hangerőt. Jött csereként Kenan Kodro és Claudiu Bumba is. Csupa támadó – Boris érezhetően igyekezett megragadni azt az apró esélyt, ami több mint 160 percnyi játék után még mindig az övéi szeme előtt lebeghetett:
csak egy gól kell, s még mindig elérhető a hosszabbítás!
Persze nem csak a fehérváriakban volt meg a veszély, a 82. percben Florian Dietzé lehetett volna a mindent eldöntő német találat, a 24 éves csatár azonban nagy helyzetben a kapu fölé emelt. Egy újabb kölni kontra végén Thielmann lövését vágta ki a gólvonalról a visszazáró Bumba.
Nem tudta újabb találattal lezárni a meccset, hát megpróbálta az időt ölni a háromszoros Bundesliga-bajnok: időhúzásért kapott sárgát Hector, majd egy perccel később Baumgart reklamált ki magának sárga, közvetlenül után pedig piros lapot. A hosszabbítás utolsó négy percére vezetőedző nélkül maradt az 1. FC. A feszültségkeltésért pedig Kodro állhatott volna nemes bosszút, ha a ráadásul első másodperceiben egy az egy ellen bejön a csele az utolsó német védővel szemben. Nem jött.
Jött viszont a 94. percben Kingsley Schnidler gólja, amely megpecsételte a Mol Fehérvár sorsát (0–3). A németek gólöröme jól példázza, mekkora feszültség szakadt ki belőlük, mennyire nem volt egyértelmű, hogy hosszabbítás nélkül eldőlhet majd a párharc. Még akkor sem, ha a végeredmény nem erről árulkodik.
A Vidi 2022-es menetelése a nemzetközi kupaporondon véget ért, ám így is emlékezetesen alakult.
LABDARÚGÁS
EURÓPA-KONFERENCIALIGA
PLAYOFF-KÖR
Mol Fehérvár FC–1. FC Köln 0–3 (Hübers 10., Szkiri 46., Schindler 94.)
Továbbjutott: 4–2-es összesítéssel az 1. FC Köln.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)